szerda, február 18, 2015

Interjú Majoros Nórával

Majoros Nórának eddig három könyve jelent meg, mind gyerek- és felnőttkönyv egyben, mind más és más, de közben nagyon is érződik, hogy ugyanaz a szerző írta. Egy fiatal írónő, aki mer kérdéseket feltenni, mer nehezebb témákról is írni, s képes ezt úgy tenni, hogy a gyerekek értik és szeretik. Én legalábbis így tapasztaltam, ezért is kerestem fel az írónőt, hogy interjút készítsek vele. S mivel bőven volt mit kérdezni és mondani, az interjú két részes lett. És nagyon büszke vagyok rá, mert ilyeneket mondott:
"Egy ipari alpinista kolléga, aki szabadidejében nyolcezres csúcsokra mászott, azt mondta, hogy a félelem az életben maradás záloga. Ha elnyomjuk a félelmet, sokkal könnyebben lépjük át a korlátainkat és nagyobb eséllyel zuhanunk le. Azóta ő már nincs köztünk, egy lavina örökre a legmagasabb csúcsra sodorta, de a mondata mindig velem marad. A félelem örök téma. Az idézett mondatból is azt szűrtem le, hogy a lényeg a szembenézés, azon túl a félelem elfogadása és semmiképpen sem az elnyomása. A be nem vallott, elmismásolt, tudomásul nem vett félelem óriási szörnnyé tud dagadni. Különösen igaz ez a gyerekekre, akiknek az életében a fantáziavilág még sokkal őszintébben van jelen."
"A gyerekek számára az a természetes közeg, amibe belenőnek, és ez mindaddig rendben van, amíg szeretettel veszik őket körül, illetve hagyják az önálló személyiségüket kibontakozni. Egy gyerek a legritkább esetben akad fenn a szülei hálószobatitkain vagy kapcsolatain, éppen olyan természetes kíváncsisággal kezeli, mint az élet bármely másik területét. Mindaddig így van ez, ameddig biztonságban érzi magát."

Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták

Howard máig rendkívül szórakoztató, magával ragadó és lebilincselő novellákat írt életének szűkre szabott három évtizede alatt, főleg a 20. század harmincas éveiben – de olyanokat, melyeket hangulat, atmoszféra terén ma sem sokan képesek utolérni. Ebben a kötetben olyan gyöngyszemek sorakoznak, mint a kelták és a viking hódítók között zajlott, sorsdöntő clontarfi csata kétféle verziója („A kőhalom a hegyfokon” illetve „A szürke isten tovatűnik”), melyek egyikében a horror-fantasy, másikában a történelmi jelleg az erősebb; vagy mint „A Fekete Ember”, melyben a sötét piktek és hátborzongató istenük is feltűnnek, vagy a „Bal-Sagoth istenei”, mely olyan fantasztikus kaland, hogy a Conan történetek közé épp úgy illene, mint mondjuk E. R. Burroughs Tarzan sztorijai közé.

péntek, február 06, 2015

Nomad: Hotel Polimer

A Nomad 2014-es albuma úgy hiányzott már a magyar rockzenének, mint egy falat kenyér. Nem mintha ne lennének remek magyar anyagok, de ritka az olyan zene, amire jó szívvel azt tudom mondani, hogy épp úgy ajánlom a régi rockrajongóknak, mint az újaknak, a komoly, minden bandát ismerő megszállottaknak és azoknak, akiknek a rockból csak néhány sláger van meg.

Chuck Palahniuk: Halálraítélt

A Halálraítéltben visszatér (méghozzá a halálból az élők földjére) a celeb álompár 13 évesen elhunyt, kövér-csúnya-de-nagyon-eszes kislánya, Madison Spencer. Az első részben (Kárhozott) ugye a Poklokat járta be, de most dolga akad ideát: helyre kell hoznia némi félreértést, mely az ő korábbi, túlvilági telefonhívásaiból fakadt, s melynek folyománya a világ pusztulása is lehet.
Igazi beteg Palahniuk könyv, sok különféle túlzással. Ekulton a teljes cikkem.