szerda, december 30, 2020

The Waiting Ones: For Those Who Love To Be On the Road

A The Waiting Ones Kovács Attila gitáros első szólóalbuma, és még annál is változatosabb, mint amire emberünk múltja alapján számítani lehetett.

Attilát magam a miskolci Varso zenekarban ismertem meg, amellyel igen sajátos progresszív metalt játszottak, melybe a King Crimson-féle borulások épp úgy belefértek, mint a Toolt idéző fura témák, de akár sludge meg death metal vaskosságú riffek is. Aztán számos zenekarban szerepelt, mint a Watch My Dying, a Superbutt vagy a Sear Bliss (ott most is), de ő az életrehívója a vaskos humorú, őrült szerzeményei miatt hírhedtté vált Halálfej együttesnek is. Ám ez a szólóanyag nem poénkodós (csak egy icipicit), és már csak azért is komoly teljesítmény, mert minden egyes hangját maga Attila rögzítette. A dob így jobbára dobgép, és nem mindig szól szépen, máskülönben viszont nem érheti szó a ház elejét, jól összerakott anyag ez.

Teljes cikkem ekulton.

vasárnap, december 27, 2020

Best of 2020

• Könyv  

Isabel Allende: Maya naplója

Susanna Clarke: Piranesi

Philip Pullman: A Titkos Birodalom

David Petersen: Egérőrség: 1152. ősz

Ken Liu: Az ​istenekkel nem lehet végezni

Lily Brooks-Dalton: Az ​éjféli égbolt

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Joel Meyerowitz: Hogyan ​fotózok én

Ray Bradbury: Marsbéli ​krónikák (teljes változat)

Frank Herbert: A ​Dűne

Ahhoz képest, hogy a könyvpiacnak igen odavágott a járvány, egész sok szuper megjelenés volt, rengeteg jó könyvet olvastam 2020-ban, újakat is, nem csak újraolvasósakat. Igaz, a legjobban egy végre sorra került régebbi regény tetszett.

• Film
Inkább lennék özvegy
Világpolgárok
A család kicsi kincse
Az Úr sötét anyagai 2. évad
Csodatévők 1-2. évad
 
Ebben az évben nyilván alig voltam moziban. Egy igazán kiemelkedő filmet láttam ott, meg még egy nagyon jót, a többi felejtő, de HBO Gón megnéztem végre a fenti lista harmadik darabját, plusz nagyon jó volt a fent említett két sorozat is (Steve Buscemi mint Isten egyszerűen felülmúlhatatlan).


• Koncert
Storm The Studio / Superunknowns, A38
Mad Robots / Slowmesh, Trip hajó
Watch My Dying / Cadaveres / divideD, Dürer Kert

Összesen ennyi koncertre jutottam el 2020-ban. Az év eleje iszonyú sűrű volt, aztán meg nem lehetett menni, aztán meg egy kis ideig de, és mindhárom nagyon emlékezetes koncert volt. És nagyon sajnálom, hogy a Dürer Kertnek is elhozta a végét ez a rohadt év.

 

• Dalok 
Angertea: Chris
Armored Saint: Standing on the Shoulders of Giants
Deftones: Ohms
Divided: Until the Stars Turn Cold
Dool: Wolf Moon
Enslaved: Homeland
Fates Warning: Now Comes The Rain
Garmarna:  Ramunder
Ghost Toast: Eclipse
Green Carnation: Leaves of Yesteryear
Kari Rueslatten: Alt brenner nå
Mad Robots: tentacles
Molasses: Death Is
Molnár Róbert Band: Valami álom
Mytra: N.I.R.A.
Nomad: Lesz még nyár
Pain Of Salvation: Icon
Pallbearer: Forgotten Days
Pearl Jam: Dance of the Clairvoyants
Perfect Pill: Nothingness
Psychotic Waltz: Pull the String
Reason: Messiah
S.O.O.T.: BánaToska
Sólstafir: Alda Syndanna
The Moon And The Nightspirit: Kaputlan kapukon át
The Ocean: Pleistocene
Thy Catafalque: Napút
Trident: Jobb lesz
Tulpa: Paralyzed
Zselenszky: Elhallás
De készítettem egy youtube-os lejátszási listát is a fenti dalokkal.


• Fotók
Nyilván fotózni sem nagyon jártam el a járvány alatt, de pl. az alábbiakat szeretem.


Tápiószentmárton

Mad Robots koncert

Hegyestű, Monoszló




Fölösleges arról írnom, hogy a fentebb összeszedett csodajó dolgokon túl milyen volt 2020, alighanem mindenkinek ártott, bár természetesen most is van, aki meggazdagszik mások nyomorán. Ami engem különösen dühít, az az, hogy a kultúránkat öli ez az egész. A kulturálódás és szórakozás közösségi lehetőségeit. És azt, hogy találkozzunk a szeretteinkkel. Emberi mivoltunkban kaptuk a legnagyobb pofont. Ezért fontos, hogy olvassunk jó könyveket, hallgassunk jó zenéket, nézzünk jó filmeket, és minden lehetségeset megtegyünk a kapcsolataink ápolgatására. És hogy emlékezzünk, mi volt azelőtt. Mekkora szabadságunk volt, mit vesz el tőlünk ez az egész. Adja az ég, hogy 2021-ban véget érjen a járvány, és újra emberhez méltó életet élhessünk!

 

csütörtök, december 24, 2020

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A különösen esztétikus borítóba csomagolt könyv egy japán színházi rendező és színjátékíró műve, egy díjnyertes darabjából írta át különálló, egymáshoz mégis megannyi szállal kapcsolódó fejezetekből álló regénnyé. Számomra ritka különleges olvasmány volt, és nem csupán azért, mert végig a Funiculi Funicula nevű kicsiny tokiói kávézóban játszódik, ahol az egyik székre leülve az ember visszautazhat a múltba…

Teljes cikkem ekulton.

szerda, december 23, 2020

Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

A fekete borítós első kötetet a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Ifjúsági Könyv Írója-díjjal jutalmazta (vagyis nyilván a szerzőt), és a hasonlóan szép, ám fehér borítós folytatás nem is okoz csalódást. Persze folytatásról, pláne befejezésről elég nehéz spoiler nélkül írni, azzal meg, hogy a három mesélő-főhős szemén és szavain keresztül elénk tárt történet nem várt fordulatokon keresztül eljut a végkifejlethez, még semmit nem mondtam. Ki látott még olyat, hogy egy író félbehagyja a sztorit?! De a cselekményről tényleg nem szabad sokat elárulnom, legyen elég annyi, hogy ha Huszti uram remekül felépített egy másik világot, beletéve számtalan sajátos, üdítően egyéni „dolgot” és szereplőt, hát a folytatásban mindezeket jó alaposan összerázza és összehozza, és számos olyan pillanat vár az olvasóra, amikor a lélegzetéért fog kapkodni.

Teljes cikkem ekulton.

vasárnap, december 13, 2020

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.

Jó, mint mindig, sőt. A kötet záró, tizenegyedik fejezete „Az elefánt tornya” című Howard-novella feldolgozása, mely tartalma és cselekménye kiemelkedik az életműből. Howardra egyértelműen hatott az H.P. Lovecraft-féle természetfeletti horror (levelezésben is álltak), ám egyikük életművében sem igen találni olyan érzelmi, gondolati pluszt, amilyet ez a kivételes történet hordoz. Bár Conan itt is győz, még őt magát is megérinti annak a mérhetetlen szomorúsága, amivel találkozik – és ami miatt a történet vége hovatovább felemelő lesz. Pusztán ezen fejezet miatt is érdemes beszerezni ezt a vaskos kötetet. 

Teljes cikkem ekulton.

szerda, december 09, 2020

Henry Carroll: Ezt ​a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni

Henry Carroll vékony kis könyve merész vállalásnak tűnik a címe alapján, de tényleg nagyon sokat tanulhat belőle az olvasó, legyen bár kezdő vagy tapasztalt fotós. Carroll egyik nagy erénye, hogy képes megértetni az olvasóval, hogy az egyes témáknál megjelenő fotók hogy működnek, mi bennük a jó. És van köztük nem egy, amire elsőre bárki avatatlan legyintene, hogy ilyet akárki tud, de aztán Henry elmagyarázza, mi bennük a lényeg, és onnantól máshogy látjuk. És ez rendkívül inspirálólag tud hatni az emberre.

Teljes cikkem a FotóVideó magazin honlapján olvasható. 

szerda, december 02, 2020

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Oly’ sok történetet írtak már a világvégéről, összeszámolni is lehetetlen volna. Ezek egy része azt is igyekszik megmutatni, hogy az esetleges túlélőkkel mi történik, de még azok között is kevés olyat találni, amely oly mértékben az emberi oldalra koncentrálna, mint Lily Brooks-Dalton lenyűgöző és megrázó regénye.
Ez a könyv, ha félreteszem az űrbéli és sarkköri hátteret, két ember drámája, két emberi élet krónikája, melyet a szépirodalomban is ritkán tapasztalt őszinteséggel és empátiával mesél el az írónő. Ám a háttér egyáltalán nem mellékes – egyrészt szimbolikus, a magányt, a belső, megélt érzéseket és a közelgő véget vetíti ki, másrészt a tájleírások olyan láttatóak és megkapóak, hogy áhítatot keltenek az olvasóban. 

Teljes cikkem ekulton.