nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

kedd, április 28, 2009

Kurt Vonnegut: Ördögcsapda

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Szántó György Tibor
Kategória: szépirodalom, humor, sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Armageddon in Retrospect
Oldalszám: 256
Ára: 3200 Ft

Azt mondják, amit Kurt Vonnegut, a 2007-ben elhunyt nagy amerikai író kiadásra érdemesnek tartott az életművéből, az mind meg is jelent életében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna olyasmi, amit ő valamiért kirostált, ám a rajongók attól még szívesen olvasnák. Így aztán a Mester fia, Mark összeszedte, amit csak tudott, csupa soha korábban meg nem jelent írást, és összeállította belőle ezt a gyűjteményt. A Maecenas Könyvkiadó pedig pompás díszkiadásban (még narancssárga selyem könyvjelzőszalag is van benne, ékszerdoboz!) bocsátja közre magyarul.

A kötetbe került 12+1 írás valóban vegyes képet mutat. A fanatikusok külön elcsemegézhetnek azon, hogy megpróbálják kitalálni, hogy melyik mikor született, ugyanis ezt, a kötet két első darabját kivéve, nem jelzi külön se Mark, se Kurt. Az első egy levél, amit eredetiben is megcsodálhatunk, és amit az ifjú Mester a háború végén, egy hadifoglyokat hazaszállító táborból írt az otthoniaknak. Ezen is átragyog Vonnegut szelleme, összetéveszthetetlen stílusa, és mai szemmel nézve az is nyilvánvalóan kiszüremlik a levélből, hogy a háborús élményei meghatározó erővel voltak rá. Azokból lett Az ötös számú vágóhíd, hogy mást ne mondjak.

A második írás egy beszéd, az utolsó, amit Kurt elmondott volna, a Vonnegut-év megnyitóján, ám végül Mark olvasta fel, merthogy apja akkor már nem volt elég jól, hogy kiálljon a publikum elé. Kell-e mondanom, hogy pont olyan, mint amilyen dolgokat az utolsó évtizedében vagy még több időben írt?

Ami a többit illeti, novella mind, és legtöbbjükben az író háborús élményei köszönnek vissza, különféle formákban. Elég csak a harmadikként beszerkesztett Minden térségen siralom lesz, az A parancsnok asztala, vagy az Előbb a fegyver, utána a koszt című írásokat említenem. Utóbbiban különféle származású drezdai hadifoglyok és őrzőjük vitatkoznak ételreceptekről. Vagy ott van a Zsákmány, ami alighanem a többinél is több önéletrajzi elemet tartalmaz – állítólag ugyanis Kurt mindössze egy csorba, rozsdás Luftwaffe-díszkardot vitt haza a háborúból…

A Nagy Nap pont úgy használ fel sci-fi elemeket, ahogy Vonneguttól megszokhattuk: egy jövőbeli hadsereg visszamegy az időben, hogy megváltoztassa az I. világháború egyik nagy csatájának kimenetelét, s mindezt egy vidéki suttyó meséli el nekünk, akinek mucsai tájszólása nagyon is érző szívet és értő elmét leplez. Természetesen átragyog rajta a Mester háborúellenessége, ahogy a Boldog születésnapot, 1951 megrendítő történetén is.

Van aztán olyasmi is, ami kevésbé jellemző Vonnegutra, legalábbis első blikkre: az A csapda és az egyszarvú 1067-ben játszódik, a normannok által megszállt/felszabadított Angliában. Ám történelmi hűség és izgalmak helyett egy tanmesét kapunk, ami Vonnegut szociális érzékenységét, humanizmusát és az eredeti szocialista eszmékhez való vonzódását tükrözi. Az Ördögcsapda meg egyenest okkult elemeket tartalmaz: tudósok összefognak, hogy minden gondok s bajok eredőjét, forrását, magát az Ördögöt csapdába ejtsék. Mindazonáltal alighanem ez a két írás a leggyengébb a kötetben, bár ha engem kérdeztek, az Isten hozott a majomházban! ill. A hamvaskék sárkány című novellaválogatásokban is akad néhány, ami nem jobb ezeknél. A legjobb pedig talán az Ismeretlen katona, ami minden bizonnyal 2001 után íródott. Amilyen rövid, olyan remekbe szabott és megható, fájdalmas látlelet a világunkról.

Nem lepne meg, ha további kiadatlan írások kerülnének elő innen meg onnan. Az elvakult rajongók meg, pl. én, talán még Vonnegut bevásárlófecnijeit is örömmel olvasnák. Elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet, a többiek kezdjék a nagy és fontos regényekkel az ismerkedést. De mi fanok is vagyunk épp elegen, akik egyetértünk a fordító utószavának utolsó soraival: (a Mester) „Nem csak fiának, Marknak, mindnyájunknak nagyon hiányzik. Ő a mi apánk is.”

Címkék:

szombat, április 04, 2009

Stephenie Meyer. Twilight – Alkonyat

Sorozat: Twilight
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2008
Fordító(k): Rakovszky Zsuzsa
Kategória: romantikus, ifjúsági, sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Twilight
Oldalszám: 504
Ára: 2999 Ft

A könyves világban a Harry Potter óta nem lett annyira sikeres senki és semmi, mint Stephenie Meyer és az ő Twilight sagája. A jelenleg 4 kötetnél tartó sorozat szerte a világon hódít, őrületes példányszámban fogy, és első része nálunk is azonnal az eladási listák élére került, ahogy a magyar mozikban is aratott a filmverzió. Azt hiszem, egy korábbi vámpírtörténet sem ért el ilyen szédítő sikereket.

Persze, ahogy Rowling és Potter, Meyer és a Twilight is sokat köszönhet annak, hogy jókor volt jó helyen, bár állítólag ezt a könyvet is visszadobta egy rakás kiadó, s szinte véletlenül talált mégis gazdát neki a keresésbe belefáradt írónő.

A főszereplő-mesélő Bella Swan, egy 16-17 éves lány, aki egy időre apjához költözik a napfényes Phoenix-ből a borongós, folyton esős, isten háta mögötti sárfészekbe, Forks-ba. Utálja is a helyet, s mivel magának való típus, aki ráadásul jobbára egy rakás szerencsétlenségnek tartja magát, nehezére esik a beilleszkedés a középiskolában. Ám talál ott valakit, aki nagyon is felkelti az érdeklődését: egy elképesztően, szinte emberfelettien szép fiú. Olyasvalaki, akiről Bella úgy gondolja, hogy kizárt, hogy esélye lenne nála. Csakhogy Edward Cullennel vannak más problémák is: sápadt, a szeme néha borostyán színbe vált, sokat hiányzik az iskolából, és mintha kimondottan utálná Bellát.

Idővel kiderül, hogy Edward vámpír, ám Bellát ez sem tántoríthatja el, annyira végletesen, egész lényével szerelmes belé. S nem is hiába, mert bizony a fiú is vonzódik hozzá. Csakhogy utóbbinak keményen meg kell küzdenie önmagával és ösztöneivel, hogy nehogy vérét vegye a lánynak, merthogy azt is kívánja... Ám ennél nagyobb veszedelmek is leselkednek Bellára, amiknek köszönhetően a vaskos könyv utolsó 150 oldala pörgős thrillerré válik, óvatosan adagolt horror elemekkel tarkítva.

A Twilight célcsoportját azok a 16-20 éves, vagy akár annál is idősebb lányok és nők alkotják, akik szeretik a romantikát, a Nagy Ő-ről álmodoznak, ugyanakkor vonzónak találják azt is, ha egy férfiban megvan a rossz, az árnyoldal is. Magam tehát halmozottan nem tartozom a megcélzott közönségbe. Meg nem is akartam elolvasni, mondván, Anne Rice teljes Vámpírkrónikák sorozata után egy jó ideig nem akarok vérszívókról olvasni egy rihes sort sem, plusz miért érdekeljen az épp aktuális überbestseller, amikor annyi, engem sokkal inkább érdeklő könyv várja, hogy végre nekilássak, de aztán csak elolvastam, és nem bántam meg. Tetszett, mert Meyer valahogy frissen állt a témához, még ha nem is valami nagy író. Mondjuk egy idő után majd’ az agyamra ment Bella szerelmes epekedése, ami igen jelentős százalékát teszi ki a könyvnek, viszont amitől egyben hiteles is az ő figurája. Legalábbis ennyi idősként én, Isten legyen hozzám irgalmas, hím létemre szintén elég sok időt és energiát öltem abba, hogy az épp aktuális imádottam után sóhajtoztam, és megkockáztatom, a legtöbb ember így van vele, legfeljebb gáznak érzi bevallani.

Egyszersmind ez is a Twilight sikerének egyik titka: ha tinilány is a főszereplője, a téma, és ahogy Meyer tálalja, kb. egyidős az emberiséggel. Persze, benne van az is, hogy aktuális divatirányzatokhoz nyúl, hiszen ma menők a vámpírok, a gothic-dark vonal, a depresszió, az emo, meg egyáltalán, tininek lenni. De maga a történet végeredményben, ahogy sokan megírták előttem, olyan klasszikusokat idéz, mint a Jane Eyre vagy az Üvöltő szelek. És igen, persze, hogy van sok-sok-sok lány, fiatalabb és idősebb nő, aki a különleges, nagy szerelemre vágyik, amiben feloldódhat, ill. arra, hogy igazi nőnek érezhesse magát egy igazi férfi mellett, meg hogy valaki úgy fogadja el és szeresse, ahogy van, mindenféle álcák, trükkök, hazugságok nélkül. Így a könyv sikere egyfajta reakció modern korunk megváltozott férfi- és női szerepeire is, amikor már a nő is kereső, önfenntartó, nem függ a férfitól, és így tovább és tovább. Nem mintha ez benne lenne a regényben! Nem erről szól, sőt, történetesen Belláról és Edwardról sem derül ki olyan fene sokminden, de érezhető az el(r)ejtett apró részletekből, hogy Meyer a folytatásokra is hagyott bőven felfedezni, izgulni valót.
Stephenie Meyer egyébként nem korlátozza magát a Twilight világára, pl. A burok című sci-fije magyarul is olvasható.

Címkék: