szerda, július 25, 2007

Erlend Loe: A nagy fogás

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2004 (első kiadás)
Fordította: Vaskó Ildikó
Eredeti cím: Fisken
Oldalszám: 77
Ára: 1750 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági

Erlend Loe-t mindenütt Norvégia legnépszerűbb kortárs írójának nevezik, és ezen könyve egy trilógia első része, melyet gyerekek és felnőttek egyaránt örömmel olvashatnak.

A trilógia főszereplője Kurt, a targoncás, aki szereti a munkáját és a családját, ami egy kedves feleségből és három mókás gyerekből áll, de összességében egyikük sem teljesen felel meg annak a képnek, amit a közmegyegezés normálisnak tart. De amellett, hogy megvannak a maguk kis stiklijei, csuda szeretetre méltóak, miként ők is nagyon szeretik egymást.
A cikk itt nem ér véget, folytassa az e-kulturán! :)

kedd, július 24, 2007

Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította: Pék Zoltán
Eredeti cím: Dr. Bloodmoney
Oldalszám: 211
Ára: 2480 Ft
Kategória: sci-fi / fantasy / horror

Mi történik, ha ledobják az atombombát? És mi lesz azután? Ezek a kérdések számtalan sci-fi írót ihlettek már meg, a Hidegháború éveinek Amerikájában pedig mindennaposak voltak a hétköznapi emberek életében is. Philip K. Dick ezen 1965-ös keltezésű regénye is egy válasz erre a kérdésre. Méghozzá egy olyan válasz, amiben a nagyon is elképzelhető keveredik a döbbenetesen abszurddal.

Ennél többet csakis az e-kulturán olvashatsz tőlem erről a könyvről.

Harry Potter és a Főnix Rendje

Eredeti cím: Harry Potter and the Order of the Phoenix
Angol-amerikai családi fantasy
Gyártás éve: 2007
Hossz: 138 perc
Rendező: David Yates
Operatőr: Slawomir Idziak
Forgatókönyv: Michael Goldenberg (eredeti történet: J.K. Rowling)
Zene: Nicholas Hooper, John Williams
Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Imelda Staunton, Helena Bonham Carter, Robbie Coltrane, Ralph Fiennes, David Thewlis, Emma Thompson, Gary Oldman
Gyártó: Warner Bros. Pictures/ Heyday Films
Hazai bemutató: 2007. 07. 12.
Forgalmazó: InterCom

Szinte egyidőben a sorozat befejező részének könyvesboltokba kerülésével érkezett a mozikba az ötödik Harry Potter film. Ami, miként az előre borítékolható volt, még az eddigieknél is sötétebb, félelmetesebb. Csak úgy, mint könyvben.

A folytatás (nem a könyvé, hanem a cikké) az ekulton.

hétfő, július 16, 2007

Vörös István és zenekara, Bp. Orczy-kert, 2007. júl. 13.

Vörös István. Fotó: UN„Vágyom egy nyári napra” volt az alcíme ennek a hagyományos Orczy-kerti Vörös István bulinak, ami július közepén nem egy eget rengető kívánság – de persze nem mindegy, miféle nyári napról, pontosabban estéről van szó. Ez történetesen igen kellemes volt. A helyszín és az időjárás végképp stimmelt, Pistiék meg hozták a szokott formájukat, és fergeteges két órás koncertet toltak.

Bővebben: az ekulturán.

szerda, július 11, 2007

Családi Pizzaház, Maglód

Ma egy éves a blogom, éjjen!

Ennek örömére felelevenítem a méltatlanul hanyagolt, és mint utóbb beugrott, Joanne Harris Jigs & Reels c. könyvéből csórt címmel bíró Gastronomicon rovatot. És egy olyan helyről írok, ami Maglód újonnan épített részén van, a Bezerédi és a Szív utca sarkán, és Családi Pizzaház a neve.

S valóban igen családias hely. Konkrétan egy családi ház egyik részét foglalja el. A berendezés (vagy a ki-, a kerthelyiségben ugye) semmi extra, attól eltekintve, hogy a kinti asztalok egytől-egyig régi varrógépekből lettek, a kiszolgálás viszont módfelett barátságos, és ráadásul a pincérlány tudja, mit beszél. Ha ő ajánl valamit, akkor az biztosan jó.

Történetesen amikor ott jártam, Sajtimádó pizzát ettem. Nagy volt, finom, és jó áron adták. De vaank frissensültek, saláták, tészták, húsos és édes palacsinták, pizzaburgerek, nem csak pizzák. És mind jó. Legalábbis amit szerintem megbízható véleménnyel bíró személyek kóstoltak, az mind ízlett nekik. A Tüzeshús nevezetű
pizzaburger pl. pizzatészta-összehajtós-pörkölttel-töltős cucc, ami után az ember már csak gurulni tud hazafelé.

Szóval aki ott lakik a környéken, vagy arra utazik át (a 31-es útról kell letérni), és akar egy jó, kemencében, kövön sütött pizzát vagy ilyesmit kajálni, és szereti, ha a gasztronómiai műremekek
mellett a kiszolgálás is rendben van, akkor itt nem fog csalódni. Kivéve persze, ha megjátszós sznob ínyenc, hehe.

szombat, július 07, 2007

Brandon Sanderson: Elantris

Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította: Tamás Gábor
Eredeti cím: Elantris
Oldalszám: 528
Ára: 3990 Ft
Kategória: sci-fi / fantasy

Mikor kézbe vettem ezt a könyvet, kissé ambivalens érzéseim voltak. A számomra a Csillagok háborúját idéző borító tetszett, ám elemi berzenkedést ébresztett bennem a szöveg sűrűsége és a könyv vastagsága. Az Elantris szokványos puhakötésű fantasy kötetbe nyomtatva 1000 oldal is lenne. Ám aztán kiderült, hogy tartalom tekintetében átlag fantasy-ből tízszer ennyi sem érhet fel vele...

Alapos kivesézés a szokott helyen.

csütörtök, július 05, 2007

Black Sabbath, Bp. PeCsa, 2007. júl. 4.

A Wisdom-ról, de még az első Sabbath nótáról is lecsúsztunk a Neil Gaiman dedikálás miatt (arról csak annyit, hogy jól tettem, hogy korán odamentem, mert kb. 19:10-től tartott vagy 22:00-ig… Olyan jó, hogy ennyien szeretik Gaiman írásait!). Szóval sűrű egy nap volt ez, ennyi istenség egyszerre! :) Az meg külön áldás, hogy Tony Iommi-ék 99%-ban elkergették az esőfelhőket – a borult idő meg amúgy is passzolt hozzájuk, hehe.

Pontban 8-kor kezdett a Black Sabbath, bő másfél órányit játszottak, és bár hiányoltam ezt-azt, meg Vinny Appice dobszólója és a Heaven & Hell-ben elővezetett hosszas, maszatolós gitárszóló helyett fért is volna, de így sem panaszkodnék. Jó hangzású, remek látványvilágú, hangulatos és pozitív koncert volt ez. Egyfelől igazi vén profikhoz illő, de közben nagyon is családias (noha kb. teltház volt a PeCsa szabadterén).

Dio-t ill. a Sabbath-ot már láttam külön-külön, de nem hittem, hogy valaha együtt láthatom a klasszikus Heaven & Hell és Mob Rules (na meg a ’92-es Dehumanizer) lemezeket készítő gárdát (jó, tudom, hogy a H&H-n még Bill Ward dobolt). Most persze Heaven & Hell néven turnéznak, hogy az Ozzy-s Sabbath mozgolódásait (vagy Sharon Osbourne idegszálait) ne zavarja a móka, de hát ez nyilván mellékes.

Nagyon tetszett a program összeállításában, hogy nem az ezen turné előtt megjelent The Dio Years c. válogatást tolták egy az egyben. Vagyis, tetszett volna az is, de akkor nem hallhattunk volna olyan csemegéket, mint a nagyívű The Sign of the Southern Cross, vagy a Computer God. Utóbbi a második Dio-s korszak egyetlen, méltatlanul alulértékelt lemezéről, a Dehumanizer-ről szólt, akárcsak a szimplán zseniális I. Az a helyzet, hogy ez az anyag simán ott van a legkirályabb Sabbath korongok között!

A friss válogatásra írt 3 új nótából csak a jó lassú doom Shadow Of The Wind hangzott el, aminek nem tudom, van-e köze Carlos Ruiz Zafón hasonló című, remek regényéhez, de itt az egyik csúcspont volt, számomra legalábbis. A H&H-t kissé tönkrevágta Iommi mester szólója, bár amúgy leborulok nagysága előtt, hiszen Ő Minden Metal Riffek Atyja. És eszembe jutott erről a dalmonstrumról, hogy azért a Maiden innen tanulhatta az ó-ó-ó-zós közönségénekeltetős dolgokat. A Heavy Metal egyik legfontosabb dala ez, de most a Die Young nagyobbat ütött. Különben meg nyilván minden elhangzott nóta örökérvényű darab, vitának nincs helye.

Az is döbbenetes volt, hogy ennyi idősen (Ronnie James Dio pl. július 10-én tölti be a 65-öt) ilyen jól játszanak. Persze, a rutin meg az évek, de nem minden öreg róka tudja úgy megszólaltatni a régi slágereket, ahogy Iommi-ék. Gyönyörű, fennséges volt a dalokból áradó erő és energia. Dio igazi gentleman, remek frontember, végtelenül pozitív arc. Iommi a szokott kőszikla stílusban adta elő magát, de a riffjei is tonnásak voltak. Néha el-elmosolyodott, ami külön megtiszteltetés a számunkra. Geezer Butler bőgőjátéka így élőben pláne szenzációs, egy pillanatra nem pihent, Vinny Appice pedig iszonyat húzósan és erőteljesen dobolt.

Ami a vizuális oldalt illeti, nyilván nem ment stagediving és színpadszántás, viszont a színpadkép baromi impozáns volt. Vár- vagy templomfalat mintázott, és a műsor egy részében három templomablak-alakú vetítővásznat is leeresztettek. Csuda jól nézett ki!

Szóval az egy szem ráadás, a Neon Knights után mégiscsak elégedetten távozhattunk. Egy örök emlékkel gazdagabban, vissza a szürke mindennapokba, de feltöltődve. (Nagy köszi Livesound-éknak!)

vasárnap, július 01, 2007

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Kiadó: Delta Vision Kft.
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 354
Ára: 1990 Ft

Alig több, mint két évvel Kleinheincz Csilla első regénye (Város két fül között) után megjelent az írónő második könyve. Van, amiben hasonlít az elsőre, és van, amiben nagyon is különbözik, de legfőképpen is az a következő lépcsőfok, amit reméltem, vagy ha úgy tetszik: elvártam a Hanna néven is ismert alkotótól. Egy remekbe szabott mű, mely amellett, hogy továbbra is a fantasy szó szerinti értelmezésén, s nem kliséin alapul, szerkesztettség, irodalmiság és hatás terén is hozza azt a fejlődést, ill. szintet, amire a debütáló kötet alapján számítani lehetett.

A cikk teljes szövege az ekulton.

Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította:
Eredeti cím: L’Enfant de Noé
Oldalszám: 129
Ára: 1600 Ft
Kategória: szépirodalom


A francia Eric-Emmanuel Schmitt-től ez a harmadik magyarul is megjelent mű. Folytatván az „Oszkár és Rózsa mami”, illetve az „Ibrahim úr és a Korán virágai” hagyományait, ez is rövidke olvasmány, ami szintén az emberségről szól.

Folytatás ezen a linken.