Kurt Vonnegut: Galápagos

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Fordította: Szántó György Tibor
Eredeti cím: Galapagos
Oldalszám: 344
Ára: 2450 Ft
Kategória: szépirodalom

Kurt Vonnegut 1985-ös regénye ez, mely ’93-ban már megjelent magyarul az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadónál, Második édenkert címmel, egy sci-fi sorozatban, hozzá nem illő fémdelfinekkel a fedelén. Az új kiadás nem csak a borító, de a fordítás terén is alkalmazkodott Vonnegut szellemiségéhez.

A könyv fedelén látható leguán arckifejezése megdöbbentően hasonlít a szerző hátoldali fotójára. Mindketten mindentudó-elnéző pillantással merednek az olvasóra, mintha csak azt sugallnák: „Hajjaj, gyíkok, mi lesz veletek!”, de lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert a regény pontosan arról szól, hogy mi lesz velünk.

Biztos forrásból tudom, hogy a Maecenas Könyvkiadó nem azért döntött úgy, hogy Vonnegut-életműsorozatuk következő kötete ez az újrafordítás legyen, mert sejtelmük volt arról, hogy a valóságban is világgazdasági válság jön. Mindazonáltal a Galápagosban leírt történet első, a cselekményt mozgásba lendítő momentuma is ez. Igaz, a sztori szerint 1986-ban járunk, ráadásul az ember által kreált, természetellenes pénzügyi-gazdasági rendszer megrendülése csupán a kisebbik katasztrófa – a nagyobb egy olyan vírus felbukkanása, ami a Földkerekség minden nőjét meddővé teszi.

A regény azon kevesekről szól, akik túlélik mindezt, és a jövendő emberiség ősanyjai és ősapjai lesznek. Mesélőnk egy egymillió éves szellem, Kilgore Trout sci-fi író fia, Leon, aki már a problémák jelentkeztekor is túlvilágról visszamaradt, szökevény kukkolóként figyeli az eseményeket. És már igen hamar elkottyantja, ahogy azt alkotójától megszokhattuk, hogy mi is a sztori vége, azaz, hogy miféle életet élnek az evolúció folytán fókaszerűvé és kiváló halfogóvá vált emberek egymillió év múlva – egyszerűt, ám ők mégis élvezik. Az ám, viszont hogy a véletlenek micsoda összjátékára van szükség ahhoz, hogy fajunk egyáltalán fennmaradjon, azt az utolsó oldalakig sorolhatja. És persze arról is szó esik, hogy miként sodortuk önmagunkat ilyen helyzetbe.

Vonnegut, aki múlt évben belépett az öröklétbe vezető kék alagútba, elfilózott tehát azon, hogy a mi számos törvényes idiótát felvonultató, saját élőhelyét utolérhetetlen hatékonysággal pusztító fajtánk mivé is válhat, ha Charles Darwinnak volt igaza az evolúcióval kapcsolatosan. Persze mindezt a rá jellemző, összetéveszthetetlen stílusban és történetszövéssel teszi. S mivel a fura figurák és a különös véletlenek korábbi műveiben is alapvető elemek, itt szinte lubickol. Mert hiszen csupa díszpéldányból csinál ősatyát és –anyát, akik egy félresikerült expedíción hajótörést szenvednek, és megrekednek a Galápagos szigetek egyikén, ahova nem ér el a pusztító kór.

Márpedig hőseink ezen a vulkáni eredetű, emberi életre alig alkalmas helyen nem sokra mennek túlméretezett agyvelejükkel, eme csodálatos szervünkkel, aminek olyan fantasztikus alkotásokat köszönhetünk, mint az atombomba és további tömegpusztító fegyverek, vagy a depresszió, a szorongás, és megannyi egyéb pszichés probléma, vagy mindenféle intrikák, összeesküvések, csúnya, rossz, gonosz gondolatok, mint a hatalomvágy, és így tovább. Ezen a helyen bizony az marad életben, aki nem fagy meg a vízben meg éjjel, aki nem fő meg a nappali perzselő hőségben, aki képes gyorsan és hatékonyan halat fogni, mielőtt egy nála nagyobb hal felfalná őt. És az ifjabb Trout csupa jó hírrel szolgál: bizony, túléljük ezt is, és alkalmazkodunk, és prémmel fedetten, uszikálva, halászgatva, a fövenyen sütkérezve, egymillió év múlva remekül érezzük majd magunkat.

Mindezek mellett további alapos társadalomkritika, mindenféle népségek kifigurázása, egyszersmind elnéző szeretet és megértés tölti ki a könyv lapjait, vagy még inkább a sorok közeit, ahogy azt már Vonnegutnál megszokhattuk. És hogy Uram Tamás első fordítása helyett a Szántó György Tibor féle újat nyomtatták az első kiadásénál messze jobb minőségű papírra, az azért nagyon jó, mert a szöveg stílusa most végre tényleg vonnegutos, emellett a rengeteg darwini meg biológiai utalásnak, apróságnak, idézetnek is rendesen utánajárt az új fordító, nagyban elősegítve az egyébként igencsak sűrű, rétegzett szöveg megértését. Most végre méltó módon jelenhetett meg a Galápagos.