Az idén 90 éves Ray Bradbury harmadik novelláskötete volt ez, 1953-ban jelent meg Amerikában, és van benne több olyan sztori is, amiket már olvashattunk magyarul, még más fordításokban. Ám a teljes kötet most kerül kiadásra először.Már címével is megragadja az embert ez a könyv: a W. B. Yeats egyik verséből származó sor számtalan asszociációra nyit kaput, ami illik is ide, hiszen Bradbury annyi mindenféléről ír! Bár nálunk elsősorban sci-fi íróként tartják számon (és valóban az irányzat egyik legnagyobb, legfontosabb alakja ő), igazából önmaga egy különálló irodalmi fogalom. S ha valakit erről kellene meggyőznöm, meg arról, hogy lényegében szépirodalom, amit Bradbury ír, talán elsőként ezt a könyvet adnám a kezébe.
Bradbury a legigazabb történeteket írja, amiket csak képzelet alkothat. Úgy képzelem, nem ő keresi a történeteket, árgus szemmel, vizslatva járva utcákat, berkeket, hanem azok jönnek elé, mert tudják, ő majd híven és szépen meséli el őket.Teljes cikk az ekulton.