Best of 2010

Na, akkor megpróbálok tradíciót teremteni, és másodjára is összeírni, mi volt a legzsírabb az aktuális évben a blog-kompatibilis élményeimből.

• Könyv
Máté Angi: Volt egyszer egy
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Tibor Fischer: Agyafúrt agyag
Alessandro Baricco: Harag-várak

Neil Gaiman: A temető könyve és persze Sandman 2.
Raana Raas: Csodaidők 4.: Hazatérők
Nicholas Christopher: Bestiárium
Diana Wynne Jones: A vándorló palota és Az égi palota
Celia Rees: Bűbájos Mary és Farkasszem

Szóval ezévben egyetlen olyan könyv volt, ami a meglepetés akkora erejével hatott rám, mint múlt évben Zafón meg Baricco, és az bizony egy mesekönyv. Az van a listám élén. Aztán szintén best of kategóriás az azt követő három, és aztán a többi meg azt jelzi, hogy ifjúsági irodalom terén erős évem volt, és még kettő kiemelni valót találtam. Ezeken kívül is sok szépet meg jót olvastam (most már én sem tudom, hogy vagyok képes ennyit olvasni, azt hiszem, sikerült ledöntenem a fizika bizonyos törvényeit, főleg amik az időre vonatkoznak), de a listára ezek fértek.

• Film
Mióta apa vagyok, hagyománnyá vált, hogy nem sűrűn járok moziba, de filmet nézni sincs sok idő. De azért az Eredet volt ezévben a legjobb.
De nagyon tetszett az Avatar, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, a most először látott A szív hídjai (a könyvvel együtt – akárcsak a Napok romjai), a nálunk csak DVD-n forgalmazott, méltatlanul mellőzött Bobby Long, és a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. fele is.

• Koncert
Queensryche
Brendan Perry
Eclipse / Angertea
MetalFest: Lamb Of God, Nevermore
New Model Army / M.A.B.
Riverside / Deadwing

Összesen ennyi koncerten voltam, és kb. ilyen sorrendben voltak jók.

• Dalok
Anathema – Everything
Black Country Communion – One Last Soul
Coheed & Cambria – The Broken
Nevermore – The Obsidian Conspiracy
Pain Of Salvation – Sisters
Brendan Perry – Utopia
Replika – Add meg
The Shadow Theory – A Symphony of Shadows
Volbeat – 7 Shots
stb.

Ahogy múlt évben is, akinek van kedve, most is írja meg kommentbe, neki mik voltak a legjobbak.
És legyen boldog jövő évben mindenki! Egyszer, csak úgy a változatosság kedvéért, jó? Olyan úgysem volt, min. évezredek óta, ha ugyan.

Christopher Moore: Csak egy harapás

Christopher Moore vámpíros trilógiájának befejező része ez a könyv. Aki érteni szeretné, mi történik benne, az kénytelen elolvasni az első kettőt, de nem fogja megbánni. Feltéve, hogy szereti az elvetemült humor megannyi alakját. Mert Moore abban nagy.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol a Totál szívásban abbamaradt, de nem pontosan ugyanúgy. Moore is rájött, hogy Abby Normal személyében olyan szereplőt sikerült alkotnia, aki messze karakteresebb és szórakoztatóbb, mint a titkárnőből vámpírrá tett, dögös vörös Jody, vagy esetlen pasija, a vidékről San Francisco-ba költözött, írónak készülő, ám szintén megvámpírult Tommy.
Így aztán a befejezés jelentős részében mintegy Abby blogját olvashatjuk, és a csaj eszméletlen. De messze nem csak az ő hülyeségein lehet nevetni. Teljes cikk meg az ekulton.

Erlend Loe: Elfújta a nő

Erlend Loe egy norvég író, akitől eddig három jobbára felnőtteknek szánt regény (Naiv. Szuper., Doppler, valamint Doppler, az utak királya) és ugyanannyi gyerekkönyv (mindnek a kackiás bajuszú Kurt a főhőse) jelent meg magyarul. Ezek nekem mind nagyon tetszettek, így Loe bekerült a kedvenceim közé, bár ennél jelentősebb elismerésekben és díjakban is részesült már pályája során.

Ennek megfelelően nagyon vártam az új könyvét, ami nem is új, sőt, a legrégebbi: eredetileg 1993-ban jelent meg, ez volt az első regénye. Később film is készült belőle, amit nem láttam még teljes egészében, de belenéztem, és annyiból olyan, mint egy szokásosan elvont-bolond francia film nem franciás zenével. De ha jobban elmélyedtem volna a norvég filmművészetben, talán mást mondanék. Akárhogy is, jónak tűnt.
És a regény is jó, még ha nem tetszett is annyira, mint későbbi zsengéi. Teljes cikk az ekulton.

Lackfi János: Domboninneni mesék

Lackfi János ír felnőttnek, gyereknek. Én sajnos csak nem rég óta követem figyelemmel munkásságát, az Autós mesék című válogatásban megjelent három remek írása hatására. Tetszett az Ugrálóház című verseskötete, és ez az új mesekönyv is.

A Domboninneni mesék leginkább nagyobb ovisoknak illetve kisiskolásoknak valók. Bár négy állatkölyök a főszereplő (Elemér fóka, Köles denevér, Janka vadmacskalány és Dinnye hangyász), nem vitás, hogy a történetek zöme embergyerekekről is szólhatna. Olyannyira, hogy két itt szereplő sztori olvasható az Autós mesék-ben is, ahol emberként szerepelnek Dinnyéék.
A könyv kedves humora miatt nagyon szerethető.
Teljes cikk az e-kultúrán.

Mark Haddon: Bumm!

Mark Haddon angol író 2003-as (nálunk először egy évvel később megjelent) A kutya különös esete az éjszakában című regényével futott be, melynek egy autista fiú a főszereplője. Bár jó pár gyerekkönyv után ez volt az első műve, amit inkább felnőtteknek szánt, mégis a rangos gyermekirodalmi díjat, a Whitbread-et nyerte el vele. Őszintén szólva mégsem lett a kedvencem. Megható és érdekes volt, de számomra néha túl bizarr, vagy szimplán csak rosszkor olvastam - van az úgy.
Azóta magyarul a Valami baj van jelent még meg, és most a Bumm! Megtetszett a fülszövege, adtam hát neki egy esélyt, és nem kellett csalatkoznom. A regény egyébként a ’92-es Gridzbi Spudvetch! (bizony, szép cím...) átírt verziója, és egy kora-tizenéves fiú, Jimbo a főszereplője. Emberünk nem az osztály esze, de nem is annyira rossz srác, hogy kirúgják a suliból. Márpedig lázadó korszakát élő tinédzser nővére szerint ez vár rá. Ám a csaj téved: valójában földönkívüliek és a Föld megmentése. És a sok kaland mellé sok-sok humor is került, így lett ez egy igen szórakoztató regény.
Teljes cikk az ekultúrán.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Varró Dániel nem régiben apa lett, és élményeiről a rá oly’ jellemző játékos, üdítően kreatív, kikacsintásokkal, utalásokkal teli stílusban írt egy kupac verset. De olyanokat, hogy valami csuda! Remek ritmusú mondókák ezek, amiket valóban örömmel hallgatnak az apró méretű bőgőmasinák.
Tudom, mert a második fiam pompásan el tud aludni a vállamon, ha felolvasom neki, dacára annak, hogy közben rezeg szegény, mivel az apja kacarászik.
Teljes cikk az ekulton.

Kurt Vonnegut: A repülő macska

Történt pedig, hogy az Úrnak 2007. évében Kurt Vonnegut amerikai író itthagyta e földi árnyékvilágot, és megtért Teremtőjéhez. Ez az író, mielőtt ezt tette, azt állította, hogy ami olyat írt életében, amit kiadásra érdemesnek és méltónak talált, azt mind meg is jelenttette, és nem hagy maga után kiadatlan írást. Hogy kamuzott, vagy szenilis volt, azt már sosem tudjuk meg, tény azonban, hogy fia, Mark mégis talált publikálatlan novellákat apja hagyatékában. Ezekből egy kötetre valót már olvashattunk magyarul, Ördögcsapda címen. Hanem arra senki nem számított, hogy lesz még egy – sőt, még egy, ami azt illeti, de az még angolul sem jelent meg, csak hírét hallani.

A repülő macska tehát a második a posztumusz Vonnegut kötetek sorában, és 14 novellát tartalmaz. Melyek zöme nem kiemelkedő tőle, de azért van benne pár jobban sikerült darab, és összességében jobb ez a könyv, mint az Ördögcsapda volt.
Teljes cikk az ekultúrán.