nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

hétfő, október 27, 2014

Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

Moore, amint azt újra meg újra, és egyre inkább felismerem, nagyon tud írni. Először is, amellett, hogy a jobb krimiszerzők szintjén tudja akár egy-egy mondattal is bemutatni szereplőit és azok motivációit, a maga módján rendkívüli empátiával és megértéssel fordul feléjük. Miközben simán beleférnek nála politikailag inkorrekt poénok is, úgy ábrázol drogost, öregembert, kiközösített bolondot, négert, és a többi, társadalom-periférikus alakot, hogy abban nincs semmi álszent, mégis lejön az emberség, és hogy látja, érti őket. Igen, még az ősgyíkokat is. Emellett társadalomkritikaként sem utolsó, amit ír – itt épp a pszichés problémák és az antidepresszánsok és ezek civilizációs (evolúciós?) hatását veszi górcső alá. Szóval van mondanivalója is, amit a maga sajátos módján közöl.

Címkék: