Akár felfoghatjuk úgy is, hogy Dicks könyve valahol Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi-jének a továbbgondolása, ill. az abban oly fontos listaírás csúcsra járatása. Dan ugyanis, aki mesélőnk és listaírónk, már megházasodott, s nem a múltra koncentrál – noha sajátos kapcsolata maximalista anyjával, menő(ző) bátyjával és a válás óta eltűnt apjával nagyon is jelen van. Ám a naplószerűen, de listák segítségével megírt történet a (már nem is annyira) ifjú férj jelenéről szól. Arról, hogy hiba volt otthagynia a tanári állást és könyvesboltot nyitnia, és a csőd szélén állnak, de nem tudja, hogyan mondja el mindezt a feleségének… Listákat meg állítólag azért írt, mert a pszichológusa ezt tanácsolta neki. Hogy ebből épkézláb történet kerekedjen, ahhoz azért valóban kellett kreativitás Dicks részéről, de egész ritkán éreztem erőltetettnek a koncepciót. Mindenesetre végig kellett olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön.
Teljes cikkem ekulton.
