Frank Herbert a Dűne sorozat korábbi három részében is olyan léptékekben gondolkozott és szőtte lélegzetelállító történetfolyamát, mely próbára teszi a hétköznapi emberi elmét, ám jelen kötet nem „csupán” az időben ugrik nagyot. Különösen a címszereplő fejtegetéseit, ill. párbeszédeit kell koncentrált figyelemmel olvasni. S bár a legfontosabb gondolati szálak nem változtak – továbbra is a hatalom, a vallás, a tömegek mibenlétén és működésén spekulál a legtöbbet Herbert –, egyre messzebbre visz, úgy, hogy már az első rész is évezredekkel a mi jelenünk utáni, elképzelt jövőben játszódott.
Teljes cikkem ekulton.
