Joseph utóbb fontos zeneipari szakemberré vált, világsztárokkal dolgozott itthon és a régióban, közben elindítva saját lemez- ill. zeneműkiadóját, felkarolva több kivételes magyar tehetséget. Ez a könyv minderről szól, fél évszázad számvetése is egyben, dalokon keresztül elmesélve. Ám a Mester Csaba (ex-The Bedlam/The Rain stb.) által illusztrált 41 fejezetben nem egyszerűen Joseph kedvenc dalai, azoknak a háttere ill. az ő azokhoz fűződő viszonya kerül kielemzésre. Kulcsdalokká attól váltak ezek, hogy szövegük, tartalmuk meghatározó volt rá, új irányokba terelték őt, új gondolatokkal gazdagították, vagy épp segítséget adtak neki valamely jelentős életesemény közepette. Míg Nick Hornby, a Pop, csajok, satöbbi című kultregény írója 31 dal című művében azon számokról írt, amelyeket annyira imád és úgy szénné hallgatott, hogy már nem is maradt meg bennük az a személyes élmény, ami miatt beakadtak neki, Joseph pont az ő személyiségét, életútját formáló dalokról ír. De miközben kirajzolódik előttünk egy páratlan életút, hogy hogyan tanult meg élni (nem véletlenül kezdi a könyvet a Dream Theater Learning to Live c. opuszával), az egyes dalokat alkotó művészekről is sajátosan szól. Egyrészt a legmélyebb tisztelet és alázat hangján, másrészt olyan, gyakran személyes élményeket ill. kevésbé közismert részleteket osztva meg, túl adott művész rövid történetén, amik csak erősítik a Kulcsdalok hitelességét.
Önreflexió, élettapasztalat és a jobbító szándék különös elegye ez a könyv, egyúttal intelligens, de gördülékeny olvasmány is. Melynek a fentieken túl is alapvető eleme a vágy, hogy (miként a Grungerynek adott interjúban elmondta) visszaadjon valamit a zenének, azoknak a művészeknek, akik neki is olyan sokat adtak. Ez pedig gyönyörű gondolat, melyet Joseph zeneipari tevékenysége a gyakorlatban igazol. Így minden érző-gondolkodó embernek tudom ajánlani, különösen e vészterhes időkben hat úgy, mintha egy zajos, szmogos, zsúfolt nagyvárosi utcáról hirtelen egy csöndes, békés helyre lépnél, legyen bár az otthonod, egy érintetlen erdő, vagy valamely szakrális hely. És ez független attól, hogy akármelyik kulcsdalt ismered-e – bár nekem a számos közös kedvenc ill. az új felfedezések miatt is élmény volt a könyv.
Zárásul egyetlen kiragadott gondolat: „…az ember ne érje be a jóval, hanem minden esetben próbáljon valami különlegeset csinálni. Mintha azon múlna az élete.”
(A cikk eredetileg a HammerWorld magazin 2021. októberi, No.338-as számában jelent meg.)