A cím egyben a főszereplő neve: a 11 éves lány édesapjával él az
erdőben, vadon és szabadon, mondhatni, ami azt is jelenti, hogy maguk
termelik, gyűjtögetik és akár vadásszák az élelmüket. Októbert az apja
tanítja, leginkább gyakorlati dolgokra. Anyját szinte sosem látja, de
még annál is ritkábban kívánja látni – kicsikorában elköltözött
Londonba, és Október teljes mértékben boldog és elégedett az életével
így, ahogy van. Mindez idillinek is tűnhet, de persze nem lenne történet és
regény mindebből, ha nem történne valami. Valami rossz, amit a könyv
fülszövege is elárul. És ahogy sejthető: miután édesapját baleset éri, a
lányt a „nő, aki az anyja” veszi magához, s persze sem a vele való
együttélés, sem a londoni iskolába beilleszkedés nem megy könnyen az
erdőhöz szokott gyermeknek.
Teljes cikkem erről a csodás könyvről ekulton.
