David Michie: Az őszülő bajusz bölcsessége

A Dalai Láma macskája sorozat 4. (vagy 5., attól függően, hogy számoljuk) kötete ez. Ahogy a címe sejteti, szól az öregedésről, az egyre közelebb érő elmúlásról, s persze mindezt tibeti buddhista szempontból tárgyalja. Ugyanakkor nagyon is érthető, kedves, együttérző formában. Sőt, ebben a könyvben a cukiságnak nem is igen jut hely, hiába, hogy macska a főszereplő-mesélő. És ad néhány érdekes gondolatot alighanem bárkinek, vallástól, életfilozófiától függetlenül.

Teljes cikkem róla ekulton.

Philip Pullman: A tűzijáték gyermeke, avagy a Három Ajándék

Három dolog miatt szerettem nagyon ezt a rövidke könyvet, túl a felemelő, mégsem nyálas vagy erőltetett befejezésen, mely, mint azt így bő húsz évvel az első olvasás után már látom, olyan üzenetet hordoz, amit valóban egy életre magával visz az ember. Az egyik Pullman meseszövése, az, hogy a kalandregények ill. távol-keleti mesék elemeit olyan frissen, szokatlanul, szerethető módon alkalmazza. A másik a regénybe írt emberség, barátságosság és humor, melyet remek karakterek jelenítenek meg – miközben Pullman, ahogy tőle megszokhattuk, az élet valóságát sem kendőzi el. A harmadik pedig Nick Harris illusztrátor munkája (a borító másnak a műve). 

Teljes cikkem róla ekulton.

Fekete Zaj: Enslaved, Perihelion, Unto Others, Archaic – 2024.08.16., Sástó

A sástói Fekete Zaj fesztivál második napjára sikerült eljutnom. Legfőképp az Enslaved miatt mentem, és az ő koncertjük még annál is döbbenetesebb és jobb volt, mint amit remélni mertem, de további sok jóban is részem volt még.

Hammer honlapon a beszámolóm, emitt meg jó sok fényképem.

Jill Thompson: Halál: A Halál kapujában

Minden idők egyik legkiválóbb képregénysorozatának, a Sandmannek egyik leginkább közkedvelt mellékszereplője volt Halál. Ő, akárcsak Sandman (vagyis Morpheus, az Álomúr) a hét Végtelen egyike, és Neil Gaiman és haverjai egy gót lányról mintázták a karakterét. Menő volt már akkor is, menő azóta is.

Volt már Halálnak külön képregénye, magyarul a Fumax ki is adta káprázatos gyűjteményes kötetben (Death – Halál: Teljes gyűjtemény), ámde ez az annál kisebb méretű könyv más típusú képregény: manga. Mármint, manga stílusban rajzolta Jill Thompson (és fekete-fehérben). A sztori alapját a Sandman Párák évszaka című fejezete adja, azt részint újra is meséli, más szemszögből, ill. annak következményeit mutatja meg Halál, nos, életére nézve. Mindezt jó sok cukiskodással és humorral nyakonöntve, ami nekem egy kicsit sok is, de azért tetszett.

Ekulton írtam róla hosszabban.

Mike Carey: Lucifer 1.

Mike Carey Neil Gaiman-hez ill. Luciferhez méltón meséli tovább a Sandman sorozat egyik legkedveltebb mellékszereplőjének történetét. Egyúttal a rá jellemző szövevényességgel is (mármint a korábban olvasott The Unwritten képregényei alapján ez jellemző rá). Jó, erős, a képi oldala is nagyon ott van, de majd tán a második kötet segít eldönteni, hogy mennyire is szeretem én ezt. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i arany

Ahogy az első két Georges Dupin-krimiben megszokhattuk, Bannalec szereti megcsavarni a cselekményt, új megvilágításba helyezni a szereplőket, indítékokat, és azt is, hogy valójában mi is történt. Kerüli a banális megoldásokat, és ez akkor is így van, ha valószínűnek tartom, hogy a legtöbb hardcore krimi-rajongó sosem mondaná azt a Dupin sorozatra, hogy megújítja a krimit, vagy bármi igazán újat hoz. Nem, Bannalec, túl azon, hogy izgalmas és szövevényes cselekményt tud írni, abban a legjobb, ahogy Bretagne-ról mesél. Maga Dupin felügyelő is, legyen bár egy jobbára kedvelhető, néha zseniális meglátásokra képes, és jó magasra nőtt figura, szinte eltörpül a táj, az évszázadok, sőt évezredek történelmét és legendáit hordozó helyek, városok mellett.

Teljes cikkem a könyvről ekulton.