Ahogy az első két Georges Dupin-krimiben megszokhattuk, Bannalec szereti megcsavarni a
cselekményt, új megvilágításba helyezni a szereplőket, indítékokat, és
azt is, hogy valójában mi is történt. Kerüli a banális megoldásokat, és
ez akkor is így van, ha valószínűnek tartom, hogy a legtöbb hardcore
krimi-rajongó sosem mondaná azt a Dupin sorozatra, hogy megújítja a
krimit, vagy bármi igazán újat hoz. Nem, Bannalec, túl azon, hogy
izgalmas és szövevényes cselekményt tud írni, abban a legjobb, ahogy
Bretagne-ról mesél. Maga Dupin felügyelő is, legyen bár egy jobbára
kedvelhető, néha zseniális meglátásokra képes, és jó magasra nőtt
figura, szinte eltörpül a táj, az évszázadok, sőt évezredek történelmét
és legendáit hordozó helyek, városok mellett.
Teljes cikkem a könyvről ekulton.
