• Könyv
Ebben az évben rekord mennyiségű képregényt olvastam, máskülönben (is) elég változatos olvasmányaim voltak. De nem jött be minden, pedig próbálkoztam szépirodalomtól az ifjúsági/gyermekirodalomig nagyon sokfélével. Azért bőven volt jó olvasmányélményem, csak olyan kedvencelni való, katartikus nem (ill. de, ld. lentebb az utólagos betoldást).
A legjobb képregény a sok, csúcsszuper minőségű külföldi és magyar között egy underground sorozat 2. kötete volt:
Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Második: Mihály és a sárkány
A legjobb ifjúsági egy újraolvasott klasszikus:
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
Ez a kettő gondolkodtatott el legjobban:
Björn Natthiko Lindeblad - Caroline Bankler - Navid Modiri: Lehet, hogy tévedek
Hayley Campbell: Minden élők és holtak
És ezek is nagyon tetszettek, viszont mivel más már írt róluk korábban ekultra, ezért ezekről nem írtam külön cikket:
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.
(Utólagos +1, mivel nem sikerült megírnom a cikket még '24-ben, de akkor olvastam, és nagyon sokat adott, s aztán másodjára is, '25 elején: Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom)
• Film
Ebben az évben alig jutottam el moziba, és a sorozatok terén sem találtam olyat, amit muszáj újranézni meg felemlegetni. De ez a két film nagyon nagy élmény volt, a másodikat ezért kétszer is megnéztem:
(A Dűne: Második rész is rendkívüli, de attól még a regény mondanivalóját, megannyi rétegét nem adja át.)
• Koncert
Ez ilyen „nem” év volt, vagyis koncertre sem jutottam el annyira, mint szerettem volna. Végül is minden jó volt, amin jártam, de ezeket kiemelném:
Thy Catafalque, Magyar Zene Háza
Mad Robots / Angertea / Ghost Toast, Dürer kert
Bruce Dickinson / Divided, Barba Negra
Fekete Zaj: Enslaved / Perihelion, Sástó
Watch My Dying / Ørdøg / The Answer Lies In The Black Void, A38
Thy Catafalque / Gire, Dürer kert
• Dalok
Katt ide a YouTube lejátszási listáért, lentebb meg külön felsorolva:
• Fotók
Fotózni sem tudtam olyan sokat, mint szeretném, egy-két elkapott jó pillanat tán akadt, ill. a legtöbb koncerten fényképeztem is, és szerintem azokon is lőttem pár szépet vagy érdekeset vagy művészinek felfoghatót, pl. ezt:
De meg itt vannak a fotós oldalaim, tessenek böngészni:
Viszont ebben az évben jelent meg egy könyv, a Szavak és árnyak, amelyben az én fekete-fehér fotóimhoz írt rövid kis novellákat Kleinheincz Csilla. Erről talán egyszer majd írok hosszabban is, de nyilvánvaló, hogy olyan megtiszteltetés és élmény, amire nem igen vannak szavaim.
• Kiállítás
Ebben az évben összesen öt kiállításra jutottam el, de egy volt igazán, tényleg nagyon felvillanyozó:
Kereki Sándor – A hetvenes évek Budapestje egy srác szemével, Capa-központ
(A Szépművészetiben az Istenek és démonok királysága. Mezopotámia Kr. e. 1000-500 című kiállítás is nagyon jó, metalos fejjel pláne, de a múzeum árképzése, ahogy a tömeget kezelik, és az, hogy a néhány oldalas infofüzetért még külön fizetni kell, nagyon antipatikus. A felelős álmodjon Pazuzuval.)
Ugyanakkor megvolt életem első saját fotós kiállítása, ami mégsem volt tisztán saját (ld. még fentebb a „könyvünket”), merthogy két wekerlei hölgy, Csóka Eszter ötletgazda és Egri Krisztina magyartanárnő és versválogató tehet róla, hogy lett ilyen: Wekerlei fotó-vers galéria. Ez alapból is megtisztelő volt, de ahogy Kriszta válogatta a verseket a wekerlei képeimhez, és amilyen verseket, hát… megrázó és valahogy megtisztító élmény volt. A képek és versek a tavasz és nyár egy részében voltak láthatóak a Kós Károly tér kerítésén.
• Hammer
A Hammerről még annyit, hogy ebben az évben a nyomtatott lap fenntartása már annyi veszteséggel járt, hogy átmenetileg inkább szünetel. Van rá remény, hogy 2025 tavaszán visszatér úgy is, de addig is írjuk a honlapra és a digitális lapszámokba, amit sikerül. Utóbbi esetében annyi a különbség a nyomtatotthoz mérten, hogy 1. nincs kinyomtatva, nem dolgozik rajta a nyomda, 2. az olvasó nem fizet érte, és 3. több tér jut az írásokra és Posta Jani grafikusnak, hogy kiélje a kreativitását, és ez utóbbi pont nagyszerű. És mivel sok jó zene volt ebben az évben, és jókat lehetett róluk beszélgetni az alkotóikkal, ebben az évben úgy összetettben lelkesebb voltam, mint már nagyon sok éve.
Igaz, az év megannyi más területen annyi rosszat hozott (nekem is, a szeretteimnek is, országnak-világnak is), hogy elég egyértelmű, hogy a zene, a könyvek, ezek a fent felsorolt dolgok továbbra is az én drogjaim, avagy menedékeim. Végül is mindegy. Szoktam mondani, hogy nem üdülni jöttünk e földre, de azért azt sem hiszem, hogy öröm nélkül kell leélnünk a nekünk adatott időt. Márpedig a fentiek nekem örömöt okoztak. Köszönöm szépen minden érintettnek.
