David Almond: Angelino Brown története

David Almond egy brit író, akit a legtöbben a Skellig című ifjúsági regénye miatt ismernek, mely számos nagy és fontos díjat nyert el. Az Angelino Brown némileg kisebbeknek íródott (9+ szerepel a borítóján, okkal), és bár vannak valóban annak a korosztálynak való vicces részek benne (pl. hogy a címszereplő sokat púzik), azért a végére megint olyat hoz Almond, amiért megéri elolvasni akárhány évesen is.

Teljes cikkem róla az ekultura.hu oldalán.

William Golding - Aimée de Jongh: A Legyek Ura

William Golding 1954-ben megjelent regénye azon klasszikussá vált művek sorába tartozik, melyeket jó ideig egy kiadó sem akart megjelentetni. Ami ennél is fontosabb, hogy máig érvényes. Hasonlóképp, mint Orwell írásai, a Szép új világ Huxley-tól, és így tovább. Disztópiának talán mégsem nevezném, merthogy amiről szól, az alapvető és ősi. Legalábbis az egyik legfőbb olvasata az, hogy az ember képes lemondani emberségéről a hatalomért. De mennyi minden más is van még benne…

Aimée de Jongh a regény megjelenésének 70. évfordulójára megjelent képregénye elsőre meglepő módon színes-kedves stílusban dolgozza fel a regényt, de ettől csak még nagyobbat üt, amikor bedurvul a cselekmény...

Teljes cikkem a képregényről ekulton.

BLOODY HOLLY AND THE RICKETZ – Nem minden punk halott, de minden halott punk (interjú)

Kevesen játszanak a világban horror punkot, jól meg még kevesebben. Szerencsére a magyar Bloody Holly And The RicketZ ezek közé tartozik, nem csoda, hogy első albumuk (Grand Opening) külföldön is megjelenik. Ráadásul ritkán látott egzotikus felállásban zenélnek: a férfi énekest három női zenész kíséri. Kirsch András énekes, Árendás Anita dobos és Brányi Vivien gitáros válaszolt a kérdéseimre.

Az interjú a Hammer honlapon olvasható.

fotó: Biró Edina

Bánki Éva: Navigátor

Bánki Éva ifjúsági kalandregénye a nagy felfedezések korai szakaszáról szól, arról, hogyan indultak el portugál hajók szerte a világba, hogy új földekre jussanak el. Mindezt némi mágikus realizmussal és sok-sok portugál érdekességgel fűszerezve meséli el, magával ragadó módon.

Teljes cikkem róla ekulton.

THY CATAFALQUE – Messze még a hajnal? (interjú)

A Thy Catafalque 12. stúdióalbuma A gyönyörű álmok ezután jönnek címmel jelent meg november közepén. A minden korábbinál több vendéget felvonultató, TC mércével mérve is igen gazdag albumról kérdeztem ki Kátai Tamást.

A teljes interjú a Hammer honlapon olvasható.

De kiemelnék pár gondolatot:

 

A Világnak világa című dalból idézek: „Tisztaság, kereslek dudván és muharon át.”, „Ez az atom magja, kerek erdő mélye, vagy az Isten ujja? Ki érti, ki tudja?” Mit találtál?

„Ebben a dalban sok Ady-utalás van, és általánosságban a magyarságról mond pár mondatot. Hogy hogy állunk ezzel. Olyan kérdések ezek, amiket az országban az elmúlt sok száz évben sokan feltettek már. Ki-ki a háttere meg a vérmérséklete szerint különféleképpen éli meg ezt a kultúrát, amibe beleszületett. Ómagyar Mária-siralom, Ady Endre, folklór, tudomány. Tényleg kell választani?”

Szerintem nagyon sokan épp azért szeretik a Thy Catafalque-ot, mert ezeket te bele­rakod.

„Én is másokból táplálkozom. Azok a nagyon nagy koponyák meg nagy szívek, akik ebben az országban éltek és alkottak, mindannyiunkat táplálnak. A mi gondolatainkban is benne vannak az ő gondolataik. Ez a dal nagyjából erről szól az én nézőpontomból legalábbis.”

Azért ők is valamire reagáltak, ők is másoknak a vállán álltak, satöbbi.

„Igen, ez egy folyamat, mi is csak részei vagyunk ennek a nagy rendnek, amit lehet, hogy nem is kell megfejteni, csak méltósággal elfogadni és ennek tudatában élni.”

 

Philip Pullman: A tökéletes óramű, avagy minden(ki) működésre kész

Az Úr Sötét Anyagai trilógia szerzőjének ezen kisregénye kevéssel a trilógia első része után jelent meg angolul, magyarul pedig a Passage hozta ki 2002-ben. Pullman ebben a kis kötetben egy hangulatos német kisvárosba repíti olvasóit, annak is barátságos fogadójába, ahol a téli estén összegyűlik a tűz mellett a település apraja-nagyja. Van közöttük egy író is, aki baljós, sötét mesét kezd el mesélni, mely nyomban bizonyítja a történet felütését, mely szerint a történetek olyanok, akár az óraművek: felhúzod, elindul, de megállítani már nem tudod…

Teljes cikkem róla ekulton.

Hayley Campbell: Minden élők és holtak

Ennek a könyvnek már a borítója is felkelti a figyelmet, hát még ha elolvassa az ember az alcímét (A balzsamozóktól a hóhérokig – Mindazokról, akiknek mestersége a halál) és a fülszövegét. Nem is mennék bele abba, hogy a halál tabu a nyugati társadalmakban, és ehhez képest folyton találkozunk vele a hírekben, és a többi, mert a könyv nem is próbálja ezt mind tárgyalni - viszont amire fókuszál, arról valóban keveset hallunk. Nehéz olvasmány, de segíti a megértést, fejleszti az együttérzést. S amilyen közhelyes, hogy végül mind meghalunk, épp annyira igaz, hogy ezekre őrülten nagy szükségünk van a mai világban.

Teljes cikkem róla ekulton.