William Golding 1954-ben megjelent regénye azon klasszikussá vált
művek sorába tartozik, melyeket jó ideig egy kiadó sem akart
megjelentetni. Ami ennél is fontosabb, hogy máig érvényes. Hasonlóképp,
mint Orwell írásai, a Szép új világ Huxley-tól, és így tovább.
Disztópiának talán mégsem nevezném, merthogy amiről szól, az alapvető és
ősi. Legalábbis az egyik legfőbb olvasata az, hogy az ember képes
lemondani emberségéről a hatalomért. De mennyi minden más is van még
benne…
Aimée de Jongh a regény megjelenésének 70. évfordulójára
megjelent képregénye elsőre meglepő módon színes-kedves stílusban dolgozza fel a regényt, de ettől csak még nagyobbat üt, amikor bedurvul a cselekmény...
Teljes cikkem a képregényről ekulton.
