A finn Amorphis 35 éve alakult, ez a tizenötödik albumuk, és
gyakorlatilag ugyanolyan, mint az utóbbi jó pár lemez. Talán kicsit
szellősebb a hangzás, kicsit erősebb a szinti jelenléte, míg a riffek
nincsenek annyira elöl, de szó sincs arról, hogy átváltottak popba, hogy
végre akkora sikereket érjenek el, amilyeneket mindig is megérdemeltek
volna.
A teljes lemezkritika a Hammer site-on olvasható.
