kedd, január 23, 2007

Film / Arthur és a villangók

Eredeti cím: Perfume: Arthur and the Minimoys
Amerikai-francia rajzfilm (szinkronizált)
Gyártás éve: 2006
Hossz: 100 perc
Rendező: Luc Besson
Operatőr: Thierry Arbogast
Forgatókönyv: Luc Besson, Céline Garcia (ötlet)
Eredeti történet: Luc Besson (könyvek)
Zene: Eric Serra
Főszereplők: Mia Farrow, Freddie Highmore
Gyártó: Europa Corp./ Avalanche Productions/ Apipoulaï/ Sofica Europacorp/ Weinstein Company, The/ Metro-Goldwyn-Mayer (MGM)
Magyarországi forgalmazó: Fórum Hungary
Magyarországi bemutató: 2006. 12. 28.


Luc Besson elég sajátos figurája a mozivilágnak. Öntörvényű, azt csinál, amit akar, akkor is, ha az sokaknak nem tetszik, de akármibe fog, az felismerhetően besson-os lesz. Ő rendezte többek között A nagy kékség, a Leon a profi és Az ötödik elem c. filmeket, producerkedett a Taxi mindhárom részénél, és így tovább, tovább. Most pedig csinált egy félanimációs filmet, ami azon gyerekkönyveken alapul, amiket maga Besson írt, bár az alapötlet a Garcia házaspártól (Céline és Patrice) származik. És kb. öt évbe telt megcsinálniuk a filmet.

Magam először a könyvvel találkoztam. Látván az árát meg hogy folytatásos, inkább ott hagytam a boltban. Meg a címoldalon látható tündér szerű lény sem volt túl szimpatikus. Azokra a műanyag kis idétlenségekre emlékeztetett, amiket a múlt évezredben zajlott gyermekkoromban láttam falusi búcsúkban, és sosem jöttek be. De aztán a filmre csak beültem (egy Parfüm meg egy Mennyei teremtmények után kell valami az embernek, ami ellazítja a filmekre szakosodott agysejtjeit…), és roppant jól szórakoztam.

Arthur egy 10 éves kissrác (Freddie Highmore már az Én, Pán Péter-ben, a Charlie és a Csokigyár-ban és a Bor, mámor, Provance-ban is bizonyította, hogy elsőrangú és csuda aranyos kölyökszínész), akit a szülei elhanyagolnak, így a nagyanyjánál tölti a nyári szünetet (1960akárhányban). Már az is érdekes alap, hogy Mia Farrow játsza a nagymamit, de nem ebből lesz a sztori, hanem abból, hogy Arthur rátalál felfedező nagyapja afrikai naplóira. És ott olvas a villangóknak nevezett aprónépről. Másrészt meg a nagymama házára egy zsíros és kisstílű kapitalista feni a fogát, és ha nem kerül elő a nagypapi (aki évekkel ezelőtt eltűnt), valamint az általa Afrikából hozott kincs, akkor aztán minden odalesz.

Arthur pedig teszi, amit egy jó unokának kell, és ez azzal jár, hogy varázslatos módon maga is villangóvá változik, és a piciny tündérnép királyának lányával és fiával együtt nekivág, hogy visszaszerezze a gonosz M-től a kincset, és a többi. Mindezt a mai akciófilmekhez hasonló pörgés, számtalan poén és izgalom közepette viszik véghez, az ember nem győz figyelni, meg befogadni a szemkápráztató mikroszkópikus világot (mely technikailag azért is érdekes, mert míg a figurák animáltak, a hátterek jó része fizikai modellekből áll).

Holdviola hercegnőBessonnak ebben a filmben sikerült valami olyasmi, ami összességében nagyon keveseknek. A klasszikus mesék világát (mint a Pán Péter vagy a Mary Poppins) úgy ötvözi össze a modern dolgokkal és tempóval és szövegekkel, hogy sehol sem horzsoló a keveredés. Határozottan az az érzésem, hogy a mai gyerekek nyelvén tud szólni, megérinteni őket, avíttság és túlzásba vitt ízléstelenkedés nélkül. Lehet nyavajogni azon, hogy Holdviola hercegnő milyen szexis egy 10 éves fiúcskához (mert persze, hogy egymásba szeretnek), de akármibe lefogadom, hogy a filmet megnéző felnőtt hímneműek 99%-a egyet ért velem abban, hogy ha ma lenne 10 éves, ott virítana a falán a firkalány posztere. Ami meg Max-et illeti (akinek eredeti hangja a rapper Snoop Dogg volt), a füvezős, iszonyú laza rasta kocsmárost, aki segíti Arthurékat, nos, egyrészt Besson egyik visszatérő karaktere, másrészt meg mi értelme emiatt felháborodni, amikor a kábszer mindenütt ott van?! Bizonyára vannak a megelőzésnek és elhárításnak más módjai is, mint az álszent orrfelhúzás.

Szóval Arthur és a többiek mind szerethetőek, és Besson külön érdeme, hogy itt a gonoszok sem tisztán rosszak. Mindegyikben van valami olyan esetlenség, ami őket is „emberibbé” teszi, ráadásul hatalmasakat lehet rajtuk nevetni. A 100 perces film egy pillanatig sem ül le, és még a nagy fene összeborulós happy end is mókás, pedig bárki mástól nyálas lenne.

Hosszasan lehetne elemezni, Bessonék honnan nyúltak, az Arthur mondakörtől kezdve a pixie manókon át az üldözéses meg repkedős akciófilmekig, de akár a Harry Potternél, ez a sok behatás itt is csak gazdagítja, s nem rontja az összképet. Vidám szórakozás ez a film felnőttnek, gyereknek egyaránt. Jöhet a folytatás!

Hivatalos honlap