Kiadó: Képes KiadóKiadás éve: 2007
Fordította: Bayer Antal
Eredeti cím: Who Fighter / Heart of Darkness
Oldalszám: 208
Ára: 1990 Ft
Kategória: képregény / manga
Sokan nem is tudják, micsoda változatosságban jelennek meg Japánban a mangák. Nagyjából mindenféle témában ill. irányzatból találni japán képregényeket, bár nálunk eddig jobbára csak fiatalabb korosztályokat megcélzó, könnyedebb vagy legalábbis kitalált történeteket elmesélő kiadványok jelentek meg. Ez a Takizava Szeihó két művét tartalmazó kötet azonban komolyabb anyag, ami nem való gyerekeknek, s nem holmi meredekebb tartalom miatt – egyszerűen nem értenék.
Mindkét történet a II. Világháborúban játszódik, s már azért is érdekesek lehetnek a téma iránt érdeklődők számára, mert a távol-keleti hadszínterek eseményeiről errefelé kevesebbet tudunk. Emellett azonban mindkét sztoriban vannak a fiktív elemek.
A Tűzharcos leginkább olyan, mint egy világháborús X-Akták rész, és a foo fighter néven elhíresült „valamik” legendáin alapul. Merthogy ellentétes oldalakon állók, és a világ több pontján is észleltek a II. Világháborúban olyan repülő tárgyakat, amiket azóta sem sikerült egyértelműen azonosítani. Sokan úgy vélik, ezek bizony UFO-k voltak, és Takizava is ezen a vonalon indult el. Még az atomtámadások előtti japán-amerikai harcok közepette Kitajama hadnagy lelő egy fényes, furcsán mozgó valamit, amit a japánok az új amerikai csodafegyvernek vélnek – míg a különös objektumot szintén észlelő amerikaiak a japánok mesterkedésének vélik. Csakhogy Kitajama hamarosan egy szigorúan titkos kutatóbázison találja magát, és aztán egymást érik a különös, ijesztő események. Vajon tényleg földönkívüliek rabolják el őt és több társát?...
A sötétség mélyén című történetben nincs semmi sci-fibe illő, viszont Joseph Conrad azonos című kisregényén alapul (ami egyebek mellett Coppola Apokalipszis most c. filmjét is ihlette). Egy különlegesen kiképzett tisztet a burmai dzsungelbe küldenek, hogy felkutasson egy dezertőr ezredet. Sikerül is megtalálnia a saját külön kis birodalmat felépítő Kurucu ezredest és csapatát, ám küldetése további sikerére kihat, hogy szembesül a dezertálás okaival is...
Emellett egy rövidke, Tankok című képsort is rejt a könyv, ami a maga elvont módján a múlttól a jövőig veszi át a páncélosok történetét.
Érzésem szerint Takizava eme műveinek legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Nem találom kiemelkedőnek sem a rajzokat, sem a szöveget – a mögöttes tartalom, az üzenet mégis ott van. Nem feltétlenül könnyen érthetően, pláne, hogy a két sztori arcai sokszor túlságosan is hasonlítanak, nagyon kell figyelni, hogy követni tudjuk, épp mi történik (ráadásul egy-két hiba is került a magyar szövegbe). Mégis, szinte az első képkockától az utolsóig rabulejt a történet és a tartalma. Nincsenek kiírva, sem lerajzolva a szereplőket marcangoló erkölcsi kérdések, lelki bizonytalanságok, mégis jelen vannak, és megragadják az olvasót. Emiatt gondolom úgy, hogy Takizava Szeihó remekműveket alkotott.