nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

vasárnap, április 27, 2008

Takizava Szeihó: Tűzharcos és A sötétség mélyén

Kiadó: Képes Kiadó
Kiadás éve: 2007
Fordította: Bayer Antal
Eredeti cím: Who Fighter / Heart of Darkness
Oldalszám: 208
Ára: 1990 Ft
Kategória: képregény / manga

Sokan nem is tudják, micsoda változatosságban jelennek meg Japánban a mangák. Nagyjából mindenféle témában ill. irányzatból találni japán képregényeket, bár nálunk eddig jobbára csak fiatalabb korosztályokat megcélzó, könnyedebb vagy legalábbis kitalált történeteket elmesélő kiadványok jelentek meg. Ez a Takizava Szeihó két művét tartalmazó kötet azonban komolyabb anyag, ami nem való gyerekeknek, s nem holmi meredekebb tartalom miatt – egyszerűen nem értenék.

Mindkét történet a II. Világháborúban játszódik, s már azért is érdekesek lehetnek a téma iránt érdeklődők számára, mert a távol-keleti hadszínterek eseményeiről errefelé kevesebbet tudunk. Emellett azonban mindkét sztoriban vannak a fiktív elemek.

A Tűzharcos leginkább olyan, mint egy világháborús X-Akták rész, és a foo fighter néven elhíresült „valamik” legendáin alapul. Merthogy ellentétes oldalakon állók, és a világ több pontján is észleltek a II. Világháborúban olyan repülő tárgyakat, amiket azóta sem sikerült egyértelműen azonosítani. Sokan úgy vélik, ezek bizony UFO-k voltak, és Takizava is ezen a vonalon indult el. Még az atomtámadások előtti japán-amerikai harcok közepette Kitajama hadnagy lelő egy fényes, furcsán mozgó valamit, amit a japánok az új amerikai csodafegyvernek vélnek – míg a különös objektumot szintén észlelő amerikaiak a japánok mesterkedésének vélik. Csakhogy Kitajama hamarosan egy szigorúan titkos kutatóbázison találja magát, és aztán egymást érik a különös, ijesztő események. Vajon tényleg földönkívüliek rabolják el őt és több társát?...

A sötétség mélyén című történetben nincs semmi sci-fibe illő, viszont Joseph Conrad azonos című kisregényén alapul (ami egyebek mellett Coppola Apokalipszis most c. filmjét is ihlette). Egy különlegesen kiképzett tisztet a burmai dzsungelbe küldenek, hogy felkutasson egy dezertőr ezredet. Sikerül is megtalálnia a saját külön kis birodalmat felépítő Kurucu ezredest és csapatát, ám küldetése további sikerére kihat, hogy szembesül a dezertálás okaival is...

Emellett egy rövidke, Tankok című képsort is rejt a könyv, ami a maga elvont módján a múlttól a jövőig veszi át a páncélosok történetét.

Érzésem szerint Takizava eme műveinek legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Nem találom kiemelkedőnek sem a rajzokat, sem a szöveget – a mögöttes tartalom, az üzenet mégis ott van. Nem feltétlenül könnyen érthetően, pláne, hogy a két sztori arcai sokszor túlságosan is hasonlítanak, nagyon kell figyelni, hogy követni tudjuk, épp mi történik (ráadásul egy-két hiba is került a magyar szövegbe). Mégis, szinte az első képkockától az utolsóig rabulejt a történet és a tartalma. Nincsenek kiírva, sem lerajzolva a szereplőket marcangoló erkölcsi kérdések, lelki bizonytalanságok, mégis jelen vannak, és megragadják az olvasót. Emiatt gondolom úgy, hogy Takizava Szeihó remekműveket alkotott.

Címkék: ,