Ez az egyik kedvenc gyerekkönyvem, s ahogy az a felnőttek kedvenc
gyerekkönyveivel gyakran megesik, felnőtt fejjel talán jobban is
értékeli az ember, mint gyerekként. Nem mintha gyerekként olvastam
volna. És semmi egyéb apropója nincs most írnom róla, mint hogy újra
elolvastam. Olaszul 1998-ban jelent meg (eredeti címe: Nagyapám cseresznyefa volt),
kapott megannyi díjat, elismerést, megjelent kb. 23 nyelven, magyarul
először és eddig utoljára 2002-ben. Nem hiszem, hogy várható új kiadása,
mert minden, amiről szól, elmúlt, idejét múlt, nincs többé. Legalábbis
ezt látom, ha a médiát meg a mai könyvkiadást nézem. Úgy egyébként
létezik, és kívánom, hogy létezzen is mindig, hogy ne csak ködös legenda
legyen, amiről eldugott helyeken, titokban mesélnek…