Gaarder több korábbi írásában is foglalkozott a halállal, és alighanem
az összes művére jellemző, hogy messziről indul, s egyre szűkebb
körökben közelítve jut el mondanivalója magvához. Ez ad némi
misztériumot, titokzatosságot az Éppen jó cselekményéhez is,
bár az érettebb olvasó már az elején sejti, hogy miről lesz szó. De ha
sejti sem biztos, hogy számít arra a hovatovább bátornak is minősíthető
őszinteségre, amivel aztán az író az öregedést és elmúlást kezeli.