Van az iskolai bántalmazás. Vannak az iskolai osztályon belüli
osztálykülönbségek, vagy nevezzük kulturális vagy akár emberi
különbségeknek. Van az, hogy mindenkinek megvan a maga baja. És hogy
nincs két ember, aki ugyanazt a dolgot ugyanúgy látná. És lehet
mindebből egy szájbarágós regényt írni, vagy lehet egy ilyet, mint ez,
ami őszinte, egyszerű (abban az értelemben, hogy követhető), valóságos.
Nekem legalábbis annak tűnt.
Ezért szeretném, ha minél több, a regényben szereplő 5. osztályoshoz
hasonló korú iskolás elolvasná. Nem kötelezőként, de segítségként. Meg
persze a szüleik és tanáraik is. Mert a regény, szintén nem
szájbarágósan, de arra is rávilágít, hogy a felnőtteknek jobban oda
kellene figyelniük a gyerekekre...