A Temple Of The Dog egy egyetlen albumot kiadott project volt, létrejöttét a Mother Love Bone énekes Andy Wood (március 16-án, 11 éve történt) kábszertúladagolásos halála okozta. Az MLB ekkor ott állt annak a sikernek a kapujában, amit aztán a romjain alakult Pearl Jam ért el - ám megvolt az a különbség, Andynek köszönhetően, hogy bármennyire is a grunge alapját adták, fontos részét képezte zenéjüknek a vidámság, az élet szeretete, a csillogás, ilyesmik.
A Temple Of The Dog név is Andy egyik szövegéből származik, az album ötlete pedig Chris Cornell Soundgarden énekestől jött, aki sokáig együtt lakott Andyvel. Chris megírta a Say Hello 2 Heaven és Reach Down dalokat, amelyek a TOTD albumon a legkonkrétabb formában szólnak Woodról, majd megkereste az MLB két volt tagját, Stone Gossard gitárost és Jeff Ament bőgőst, s ők is látták értelmét, hogy megcsinálják ezt az "emlékalbumot". A gitárszólókat Mike McCready-re, a dobokat pedig a Soundgardenes Matt Cameronra (ma szintén Pearl Jam) bízták. Az album több dalában is vokálozott Eddie Vedder, aki kevéssel utóbb a Pearl Jam énekeseként lett világszerte ismert.
A TOTD egy olyan lemez lett végül, aminél jobb és szebb "emlékalbumot" nehéz elképzelni. Azzal együtt, hogy a későbbi grunge stílus is benne van, jellemzőbb rá annak a korszaknak a hatása, amiben Seattle másik nagy hőse, Jimi Hendrix működött: ez a 60-as évek végi/70-es évek eleji ősrock, nem kevés blues-zal és pszichedeliával keverve. Mike szólóira igen erősen hatott Hendrix, míg Chris hangja inkább Robert Plantével rokon: rendkívül feelinges, érzéssel teli, igazi rockhang.
A már említett két dal megadja az album alaphangulatát; bluesos, hosszú szólókkal teli, hangulatos (de nem szokványosan gyászos) darabok ezek. A Vedderrel közösen énekelt Hunger Strike-ból feelinges klip is készült, de a lassabb dalok körét bővíti a blues Call Me A Dog, a Times Of Trouble, a Four Walled World és az All Night Thing is. Van ugyanakkor két dühösebb hangulatú szám is, a zseniális Pushin Forward Back és a groove-os Your Savior, meg ott van a valláskritikus Wooden Jesus, ami szintén óriási. A szövegek nem feltétlenül kötődnek Woodhoz, viszont alighanem mindegyik akkor jutott eszébe Chrisnek, amikor a halálesetet követően átgondolta az életet.
Aki veszített már el valakit, nem is feltétlenül halál miatt, az valahol meg tudja érteni a Temple Of The Dog-ot. Majd' 10 év távlatából visszanézve rá (amellett, hogy személyes szinten milyen sokat, mennyi emléket jelent), úgy érzem, kortalan ez a zene. Békét ad, ha nincs már erőd, s kifordult a világ...
Persze az élet ment tovább, s egy évvel a TOTD után a Pearl Jam már világsztár volt a Ten albummal, a Seattle stílus hamarosan divat lett. Aztán egy másik haláleset – Cobainé - hozta el a trend hanyatlását, de ez már nem tartozik a Temple Of The Doghoz.
Itt “csupán” annyi történt, hogy egy srácra emlékeztek a barátai, és dalokba öntötték a fájdalmukat, az érzéseiket, a gondolataikat. Minden mást, amit egy zenekar látszólag csinál, a zenei üzlet mozgatói tesznek hozzá. Holott ennél többet soha senkinek nem kellene csinálnia.