Így neveld a sárkányodat 2.

Az utóbbi évek egyik legjobb, legszerethetőbb animációs filmjének folytatása részint komorabb-komolyabb, részint grandiózusabb lett, de ami az első részben szerethető volt, az jobbára itt is megvan, plusz még több, sokkal több sárkány. Nekem nagyon tetszett, de én Fogatlant, az éjfúriát önmagában is órákon át tudnám nézni.

Teljes cikkem ekulton.

Meg Rosoff: Just in Case – Sorsbújócska

David Case 15 éves angol fiú. Lutonban él a szüleivel és egy éves, Charlie nevű kisöccsével. És a róla szóló regény úgy kezdődik, hogy Charlie kis híján kiesik az ablakon, David épp csak el tudja őt kapni. Az élmény hatására David úgy érzi, hogy a sors üldözi őt, és millió módja lehet annak, hogy hogyan haljon meg. Ezért azt a furcsának ható (de hát melyik 15 éves nem csinál furcsákat?!) megoldást találja ki, hogy Justinra változtatja a nevét (mely így angolul szójátékká lesz), s a külsejét, a viselkedését is átalakítja. Hogy akkor a sors hátha nem talál rá. Persze bárki megmondhatná neki, hogy a dolgok nem így működnek, de szerencsére Rosoff nem elégedett meg ennyivel.

Elgondolkodtató, remek regény, teljes cikkem emitt.

Jeff VanderMeer: Kontroll

Jeff VanderMeer előző regénye alaposan megkavarta a fantasztikus irodalom egyébként sem nyugodalmas közegét. Legalábbis nekem úgy tűnik, hogy a nagy felhajtással beharangozott, meglepően rövid és rengeteg kérdést nyitva hagyó Expedíció egy olvasóját sem hagyta hidegen. Ez volt a Déli Végek-trilógia első része, de az ígért időben, hamar érkező folytatás sem teszi egyértelműbbé a helyzetet.

A folytatás stílust, nézőpontot és helyszínt is vált, de amennyi kérdésre választ ad, annyi újabb kérdést is szül. Nyomasztó, különös regény. Teljes cikkem ekulton.

Ben Aaronovitch: London folyói

Krimit és urban fantasyt keresztező regénye egy mára ötödik részénél tartó sorozat nyitánya. A címbéli folyókat istenszerű lények személyesítik meg, ám nem ők a főszereplők – valójában mellékszál Temze anya és Temze apa és népes pereputtyuk egymással való torzsalkodása. A főhős egy némileg sekélyes, de fejlődőképes fiatal rendőr, az afrikai származású Peter Grant, aki előtt fénytelen aktatologatói pálya áll – mígnem kiderül róla, hogy van némi érzéke a mágiához.

Szellemes és izgalmas, érdekesnek tűnő világú, de néhol nekem kissé, hm, túlzásba eső regény, teljes cikkem róla ekulton.

Philip K. Dick: A halál útvesztője

Ez volt az első magyarul megjelent Philip K. Dick regény, '86-ban, de azt a verziót nem olvastam, csak ezt az újat, és mondhatom, remek belépő PKD paranoid világába.

A halál útvesztője olyan, mint egy kamara thriller: egy lakatlan bolygón összezárnak tucatnyi különféle embert, akikről viszonylag hamar kiderül, hogy egytől-egyig bírnak valamiféle pszichés problémával (Dickről lévén szó: ki nem?!), és akik aztán elkezdenek egymás után meghalni, s egyre kevésbé lehet tudni, ki kicsoda, mi igazi és mi hallucináció, és így tovább. Dicknél alap, hogy az olvasó tíz oldal után elkezd kételkedni a körülötte lévő valóság vagy épp a benne lévő érzések, tapasztalatok igazában…

Teljes cikkem ekulton.

A Grand Budapest Hotel

Sziporkázó sztárparádé, bármi őrültségre képes rendező, sajátos látványvilág és miliő, és a mélyben komoly mondanivaló: ez a Grand Budapest Hotel, az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb filmje. Teljes cikkem ekulton.

Láma Ole Nydahl: Félelem nélküli halál

Láma Ole könyve számomra elsősorban azért értékes, mert minden buddhista vonatkozása mellett is rengeteg olyan bölcsességet, tapasztalatot, útmutatást és tanácsot ad át, amely bárkinek hasznára válhat. Hiszen ha abban hisz is az ember, hogy a halált a semmi követi, akkor sem mindegy, hogyan éli meg a haldoklást – és hogyan készül fel rá. Még ha nem is hisz valaki a karmában, vagy egy, az életét megítélő istenben, emberhez méltó életet ő is élhet. Mindezek tekintetében van mit tanulni Láma Ole könyvéből. Persze sok olyasmin is át kell rágnia magát az olvasónak, amit a laikus nyugati ember legjobb esetben is fantasztikusnak talál, valamint megannyi furcsán hangzó tibeti és szanszkrit kifejezésen. Úgy gondolom, Láma Ole, lévén európai, a „földijei” számára érthetőbben, világosabban tudja elmagyarázni mindezen tanításokat, mint egy távol-keleti mester tenné. Így sem könnyű olvasmány ez, de ha az ember elkapja a fonalat, akkor végig tudja venni, és biztos vagyok benne, hogy épülésére szolgál.

Teljes cikkem ekulton.

Szél támad

Mijazaki talán utolsó filmrendezése ez. A Chihiro szellemországban, a Totoro, a Nauszika és más remekművek alkotója ez alkalommal (jobbára) mellőzte a fantáziát, és egy több rétegű, komoly filmet alkotott, melynek középpontjában régi szerelme, a repülés áll.

Ajánlóm ekulton.

Corrodal

Ha nem kérdezi meg a Galaktika szerkesztője, hogy nem írnék-e hozzájuk a Corrodal zenekar második albumáról, amelyiken Ursula K. Le Guin klasszikusnak is beillő, de kissé elfeledett sci-fi regényét, az Égi esztergát dolgozták fel, akkor tán elment volna mellettem az anyag. Ehhez képest a 2013-ban megjelent album hatalmas kedvencem lett. Instrumentális prog.rock/metal, rengeteg egyéni meg különleges hatással és hangszerrel és ötlettel, és szuperül adják vissza a regény hangulatát, történéseit - ének nélkül is.

Az aktuális Galaktikában ott a cikkem, a Hammer site-on pedig az interjúm velük.

Bandcampen az anyag:

Erlend Loe: Fvonk

Mi történik, ha egy átlagember összetalálkozik a miniszterelnökkel? Miriádnyi válasz létezhet erre a kérdésre, de Erlend Loe esetében csakis ilyen lehet a válasz, mint ez a könyv, mert végül is pont erről szól, meg még sok minden másról. A Fvonk beteg-bolond egy regény, minden loe-i jellegzetességgel, minimalista-ütős stílusban, és a cselekmény színhelyei (avagy helyszínei) között még Budapest is felbukkan. Teljes cikkem ekulton.

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Catherynne M. Valente egyike azon íróknak, akik mind gyermek/ifjúsági, mind fantasy/sci-fi terén üdítően egyénit és különlegeset képesek alkotni. Első gyerekeknek írt regénye volt A lány, aki körülhajózta Tündérföldet, ennek folytatása ez a könyv, és csaknem a végéig úgy éreztem, a sziporkázás, újítás, mindenfélére utalgatás itt már a történet és az élvezhetőség rovására megy - de a vége... hát, az igazán szép. Teljes cikkem ekulton.

Scott Westerfeld: Góliát

Noha a Leviatán trilógia befejező része már nem az Ad Astránál jelent meg, minden egyéb változatlan, s ez igaz a minőségre is: ifjúsági illetve alternatív történelmi/steampunk vonalon ez a három kötet a legjobbak közé tartozik. Az a legkevesebb, hogy a befejezés méltó az eddigiekhez, és még azoknál is izgalmasabb.

Teljes cikk ekulton.

Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

A magyarul eddig megjelent Bradbury kötetek jellemzően a Mester ’50-as és ’60-as (esetleg ’70-es) évekbeli művei, válogatásai voltak, ám az Agavénél megszokott módon fura borítójú A Toynbee-átalakító zömében ’80-as évekbeli novellákat tartalmaz (bár akad köztük ’54-es és ’45-ös keltezésű is). És bár mindaz megvan ezekben is, ami miatt a korábbi írásait annyira szeretem, ezen történetek jó része sokkal több keserűséget, kiábrándultságot, akár cinizmust rejt, mint amazok. De attól még jó nagyon.

Teljes cikk ekulton.

Mark Helprin: Téli mese

A filmnek, s az onnan vett borítónak sajnos nincs sok köze a könyvhöz, de ezt a különös, ezernyi szálat gabalyító-gombolyító történetet nem is lehet filmre vinni. Ezt olvasni kell, abban az értelemben, ahogy mondjuk a világ legszebb helyeit is látni kell a saját szemünkkel, fotó, film, mások elbeszélése vissza nem adhatja. Ez a monstrum nem csak mérete okán lett életem egyik legnagyobb olvasmányélménye.

Teljes cikkem ekulton.

Joanne Harris: Egész évben karácsony

Ez egy olyan novellaválogatás, melyben a Csokoládé írónője úgy kalandoz kedvére, hogy hozza a rá jellemző stílust, hangulatot és gondolatokat. Továbbra is a szórakoztató és a szépirodalom határán egyensúlyoz – a történetekben felvillantott életképek, személyiségek gyakran megragadóbbak és mélyrehatóbbak, mint sok szépirodalmi műben, ugyanakkor gyakran tesz bele valami többé-kevésbé mágikus, nem evilági elemet, csavart.

Teljes cikk ekulton.

Mr. Morgan utolsó szerelme

A film címe spoileresnek is nevezhető, bár szerintem árnyaltabb a történet annál, hogysem ennyivel összefoglalható, elrontható legyen. Vagy hogy kimerüljön annyiban, hogy kliséket sorakoztat fel az életről, mint olyanról, s benne gyászról, öregedésről, fiatalságról, apa-fiú (avagy szülő-gyermek) kapcsolatokról, és így tovább. Nem feltétlenül maga a történet ennek az oka, bár úgy gondolom, viszonylag kevés olyan filmet játszanak a mozik, melyekben legalább ilyen mélységben ábrázolnák az igazi emberi életet. A Mr. Morgan utolsó szerelmének a savát-borsát a színészi játék adja, valamint a fényképezés.

Teljes cikk ekulton.

Robert Low: A Sárkányhajó

Low a vikingekről szóló, maximális hitelességre törekvő Felesküdöttek-saga első három részében sem finomkodott (noha az öncélú kegyetlenség sem kenyere), de a negyedikben úgy istenesen megzúzza Ormot és Felesküdötteit. Még ha a cselekmény tartalmaz is visszatérő/ismerős elemeket, és az a megoldás, hogy múltjuk árnyai visszajönnek bosszút állni, eléggé lerágott csont is, a könyv letehetetlenül izgalmas.

Teljes írásom ekulton.

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze

Hogy Ono Maszudzsi, a regény főszereplője háborús bűnös-e, azt nem Ishiguro mondja meg, azt az olvasónak kell eldöntenie. Ahogy a maga kimért, szertartásos, jellegzetesen japán módján elmeséli történetét, előre-hátra ugrálva az időben, kerülgetve a kínos kérdéseket, ahogy a japán etikett is elvárja, apránként elénk tárul egy ember élete, és tényleg csak rajtunk múlik, mint ítéljük meg – vagy hogy egyáltalán megítéljük-e.

Teljes cikk ekulton.

Jeff VanderMeer: Expedíció

Az Expedíció egy trilógia első kötete, mindhárom könyv 2014-ben fog megjelenni, és bár az első rész rövid, 176 oldalas csupán, nem mindennapi olvasmány. Már besorolni sem könnyű: pszichothriller, természetfeletti horror, sci-fi, ökopunk és fantasy elemei vegyülnek benne. És amilyen rövid, annyira feszült és izgalmas. Ez bizonyára sablonosan hangzik, de tényleg rég olvastam ennyire paráztató, magába szippantó könyvet.

Teljes cikk ekulton.

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Standish Treadwell diszlexiás. Tizenöt éves létére nem igazán megy neki se az írás, se az olvasás. Ráadásul felemás színű a szeme. De Standish nem hülye. Viszont tisztátalannak számít abban a diktatúrában, melyben él. Akármikor kitörölhetik az élők sorából. Selejt, a Hetedik Zóna lakója, ahonnan senki nem jut ki élve, ahova azok kerülnek, akik bármi olyat tettek, ami az Anyaföld vezetőinek és pribékjeinek nem tetszik.

Nem akármilyen ifjúsági regény egy alternatív, de mégis túlságosan ismerős világból. Teljes cikkem ekulton.