Az SFportal.hu – A magyar sci-fi és fantasy oldal szerkesztősége és a Kreatív Fantázia és Művészetek Egyesület másodszor szervezte meg a fantasztikus irodalom kedvelőinek találkozóját, legalábbis ez volt olvasható az SFportal oldalán. Továbbá, hogy a február 11-i irodalmi rendezvényen a scifi és fantasy kiadók szerkesztői, írói, műfordítói és grafikusai adnak találkát olvasóiknak. A rendezvény helyszíne pedig az Arany János utcai Aranytíz Művelődési Központ.
A hotel-szerű Aranytízbe érve előbb egy fia lézengőt sem láttam, majd kiderítettem, hogy az első emeleten kell keresnem a rendezvényt. 11 órakor még igen gyéren voltunk, és 13 óráig sem lettünk nagyon sokan, és azt gondolom, hogy ezzel rá is világítottam a dolog egyetlen igazán nagy hibájára. Mert szép környezetben, igényes kivitelezésben találkozhatott az science-fiction/fantasy szakma apraja-nagyja (bár közülük sem volt itt mindenki), épp csak az olvasók nem tudtak a “buliról”, eltekintve attól a maroknyi megveszekedett fanatikustól, akik nyilván puszipajtásai valamelyik írónak és/vagy könyvkiadónak. És ezt azért sajnálom igazán, mert valóban színvonalas rendezvényről maradt le az olvasótábor, ahol az előadások-beszélgetések mellett számos kiadó is felvonult a könyveivel, így nem csak nézni-hallgatni, de vásárolni is lett volna mit. És igazán ráférne a honi SF/F színtérre, hogy többen tudjanak a létezéséről s a benne zajló eseményekről. Annál is inkább, mivel a Gyűrűk Ura és hasonlók nyomán új reneszánszát éli a stílusirányzat nem egy hajtása.
De nem akarom bírálni az SFportalt, mert úgy sejtem, komolyabb támogatók hiányában szervezték meg ezt a fontos rendezvényt. Ami egyébként a résztvevők összetételének ilyetén alakulása folytán erősen szakmai jellegű lett, bár a program gerincét egyébként is az adta, hogy a különféle magyar kiadók ismertették 2007-es kiadási terveiket.
Szélesi Sándor, az SFportal szerkesztője, aki egyszersmind Anthony Sheenard álnéven jól ismert honi SF/F író nyitotta meg a rendezvényt, melyen az első műsorváltozást az okozta, hogy az Alexandra kiadó azon munkatársa, aki a cég ezévi terveit ismertette volna, két napja felmondott a könyvbirodalomnál, így ők mégsem jelentek meg… Ezért elsőként Dr. Berke Szilárd (Eric Muldoom) író-szerkesztő beszélt a Cherubion várható kiadványairól: továbbra is igyekeznek a feltörekvő magyar írókat támogatni, de közkedvelt sorozataikat is folytatják (a Terry Pratchett könyveket pedig eztán a DeltaVision gondozza, ami immáron a Cherubion tulajdonosa is egyben).
Az említett DeltaVision következett eztán, Kleinheincz Csilla író-szerkesztő ill. Yardain Csaba foglalták össze, mire számíthatunk a kiadótól ezévben. Örömmel hallottam, hogy az SF/F régi és új mestereitől válogató sorozatuk egyre bővül majd (legközelebb Dan Simmons-tól egy díjnyertes horror, a Káli dala érkezik, ám Simmons Hyperion ciklusát a Cherubion viszi tovább).
Folytatják a Delta Műhely keretében a fiatal, tehetséges magyar írók műveinek kiadását is, s közülük Markovics Botond (Brandon Hackett) meg is szólalt a pódiumon. Őszintén szólva találok valami sajátos bájt abban, ahogy írók próbálnak a saját műveikről beszélni, pláne, ha pályájuk elején járó, vagy legalábbis közszerepléshez nem szokott emberkékről van szó. Félre ne értsetek, nem nevetségesek vagy ilyesmi, csak megmosolyogtató, ahogy belebonyolódnak abba, hogy összefoglalják, hogy az épp aktuális, kiadás előtt álló könyvük végül is miről fog szólni, meg hogy mennyit érdemes elárulni belőle. És hogy mindezekkel együtt is valahogy felkeltik az ember érdeklődését.
Az Animare kiadó egyszem írója, Amoni Tamás esetében is megvolt ez. Ő ráadásul szoftverfejlesztő – mi más is lehetne egy igazi sci-fi író, nem igaz?! Ennyit a sztereotípiákról. Tamásunknak még van mit tanulnia önmenedzselés terén (képes volt megjelenni úgy a rendezvényen, hogy nem hozott magával eladó példányokat a trilógiája eddig megjelent két részéből), ám olyan nyilvánvaló szeretettel és lelkesedéssel beszélt az általa írott szövevényes történetről, hogy az minden marketing trükknél többet ér.
A Galaktika magazint Németh Attila szerkesztő képviselte. A közönség hallhatóan örült a hírnek, hogy újra lesz MetaGalaktika (több témával, mindegyikhez kapcsolódó tudományos cikkel és novellával). A könyvkiadás terén is várhatunk tőlük finomságokat ezévben (pl. Robert Charles Wilson-tól a Spin-t!), de nem csak külföldi szerzőktől. Két magyar író egy-egy műve is kiadásra vár, s mindketten szót kaptak.
A korosodó Kasztovszky Béla végtelenül szimpatikusan beszélt élete első sci-fi regényének megszületéséről. A tudós külsejű, finom humorú úriember évtizedeken át érlelte a sztorit, és az alapján, amit elmesélt belőle, érdemes lesz megvásárolni.
A nála jóval fiatalabb László Zoltán viszont már nem egy könyv kiadásán túl van (a Nagate-t olvastam is, és tetszett is), s ezalkalommal újra sci-fi jellegű, az emberiség felelősségének fajsúlyos témakörét boncolgató regény várható tőle.
Magam eddig maradtam, ill. még megnéztem a Tuan, a Graal, az Animare, a Galaktika és az Agave kiadók standjait (utóbbinál kaptam egy “Fuck Reality – Philip K. Dick” feliratú kitűzőt, mivel az előzőt a Szigeten lenyúlta valami jóízlésű), vettem magamnak két Vertigo képregényt a Magyar Képregénykiadók Szövetségének asztalánál, összeszedtem a három eddigi Roham számot (ellensúlyozandó a vásárolt cuccok leértékelten is magas árát, mivel az “agresszív fantasztikus magazint” ingyen adták) – és ezzel azt is elmondtam, hogy ki mindenki jutott még szóhoz a rendezvény további részében.
És ott volt még egy nagy rakás honi író, akik közül sajnos csak relatíve keveseket ismerek személyesen, de örömömre szolgál, hogy találkozhattam Hegedűs Ilona író- és költőnővel, akinek Unearthly Companion c. verseskötete angol nyelvterületen ismertté és elismertté tette a nevét (a benne szereplő versek közül a Haunted House címűt Muses Prize-ra jelölték a 2005. év legjobb verse kategóriában, míg a Clarissa címűt a James B. Baker Award-ra). Igazán itt az ideje, hogy végre a honi nagyközönség is megismerje, mert csodajó dolgokat ír.
És remélem, általában véve is sokkal nagyobb sikereket és hatványozódó számú olvasót könyvelhet majd el a közeljövőben a honi SF/F színtér. Mert ez a rendezvény fényesen bebizonyította, hogy a magyar kiadók keményen dolgoznak, hogy a külföldi gyöngyszemek és a honi kiválóságok is megjelenéshez juthassanak végre.
A hotel-szerű Aranytízbe érve előbb egy fia lézengőt sem láttam, majd kiderítettem, hogy az első emeleten kell keresnem a rendezvényt. 11 órakor még igen gyéren voltunk, és 13 óráig sem lettünk nagyon sokan, és azt gondolom, hogy ezzel rá is világítottam a dolog egyetlen igazán nagy hibájára. Mert szép környezetben, igényes kivitelezésben találkozhatott az science-fiction/fantasy szakma apraja-nagyja (bár közülük sem volt itt mindenki), épp csak az olvasók nem tudtak a “buliról”, eltekintve attól a maroknyi megveszekedett fanatikustól, akik nyilván puszipajtásai valamelyik írónak és/vagy könyvkiadónak. És ezt azért sajnálom igazán, mert valóban színvonalas rendezvényről maradt le az olvasótábor, ahol az előadások-beszélgetések mellett számos kiadó is felvonult a könyveivel, így nem csak nézni-hallgatni, de vásárolni is lett volna mit. És igazán ráférne a honi SF/F színtérre, hogy többen tudjanak a létezéséről s a benne zajló eseményekről. Annál is inkább, mivel a Gyűrűk Ura és hasonlók nyomán új reneszánszát éli a stílusirányzat nem egy hajtása.
De nem akarom bírálni az SFportalt, mert úgy sejtem, komolyabb támogatók hiányában szervezték meg ezt a fontos rendezvényt. Ami egyébként a résztvevők összetételének ilyetén alakulása folytán erősen szakmai jellegű lett, bár a program gerincét egyébként is az adta, hogy a különféle magyar kiadók ismertették 2007-es kiadási terveiket.
Szélesi Sándor, az SFportal szerkesztője, aki egyszersmind Anthony Sheenard álnéven jól ismert honi SF/F író nyitotta meg a rendezvényt, melyen az első műsorváltozást az okozta, hogy az Alexandra kiadó azon munkatársa, aki a cég ezévi terveit ismertette volna, két napja felmondott a könyvbirodalomnál, így ők mégsem jelentek meg… Ezért elsőként Dr. Berke Szilárd (Eric Muldoom) író-szerkesztő beszélt a Cherubion várható kiadványairól: továbbra is igyekeznek a feltörekvő magyar írókat támogatni, de közkedvelt sorozataikat is folytatják (a Terry Pratchett könyveket pedig eztán a DeltaVision gondozza, ami immáron a Cherubion tulajdonosa is egyben).
Az említett DeltaVision következett eztán, Kleinheincz Csilla író-szerkesztő ill. Yardain Csaba foglalták össze, mire számíthatunk a kiadótól ezévben. Örömmel hallottam, hogy az SF/F régi és új mestereitől válogató sorozatuk egyre bővül majd (legközelebb Dan Simmons-tól egy díjnyertes horror, a Káli dala érkezik, ám Simmons Hyperion ciklusát a Cherubion viszi tovább).
Folytatják a Delta Műhely keretében a fiatal, tehetséges magyar írók műveinek kiadását is, s közülük Markovics Botond (Brandon Hackett) meg is szólalt a pódiumon. Őszintén szólva találok valami sajátos bájt abban, ahogy írók próbálnak a saját műveikről beszélni, pláne, ha pályájuk elején járó, vagy legalábbis közszerepléshez nem szokott emberkékről van szó. Félre ne értsetek, nem nevetségesek vagy ilyesmi, csak megmosolyogtató, ahogy belebonyolódnak abba, hogy összefoglalják, hogy az épp aktuális, kiadás előtt álló könyvük végül is miről fog szólni, meg hogy mennyit érdemes elárulni belőle. És hogy mindezekkel együtt is valahogy felkeltik az ember érdeklődését.Az Animare kiadó egyszem írója, Amoni Tamás esetében is megvolt ez. Ő ráadásul szoftverfejlesztő – mi más is lehetne egy igazi sci-fi író, nem igaz?! Ennyit a sztereotípiákról. Tamásunknak még van mit tanulnia önmenedzselés terén (képes volt megjelenni úgy a rendezvényen, hogy nem hozott magával eladó példányokat a trilógiája eddig megjelent két részéből), ám olyan nyilvánvaló szeretettel és lelkesedéssel beszélt az általa írott szövevényes történetről, hogy az minden marketing trükknél többet ér.
A Galaktika magazint Németh Attila szerkesztő képviselte. A közönség hallhatóan örült a hírnek, hogy újra lesz MetaGalaktika (több témával, mindegyikhez kapcsolódó tudományos cikkel és novellával). A könyvkiadás terén is várhatunk tőlük finomságokat ezévben (pl. Robert Charles Wilson-tól a Spin-t!), de nem csak külföldi szerzőktől. Két magyar író egy-egy műve is kiadásra vár, s mindketten szót kaptak.
A korosodó Kasztovszky Béla végtelenül szimpatikusan beszélt élete első sci-fi regényének megszületéséről. A tudós külsejű, finom humorú úriember évtizedeken át érlelte a sztorit, és az alapján, amit elmesélt belőle, érdemes lesz megvásárolni.A nála jóval fiatalabb László Zoltán viszont már nem egy könyv kiadásán túl van (a Nagate-t olvastam is, és tetszett is), s ezalkalommal újra sci-fi jellegű, az emberiség felelősségének fajsúlyos témakörét boncolgató regény várható tőle.
Magam eddig maradtam, ill. még megnéztem a Tuan, a Graal, az Animare, a Galaktika és az Agave kiadók standjait (utóbbinál kaptam egy “Fuck Reality – Philip K. Dick” feliratú kitűzőt, mivel az előzőt a Szigeten lenyúlta valami jóízlésű), vettem magamnak két Vertigo képregényt a Magyar Képregénykiadók Szövetségének asztalánál, összeszedtem a három eddigi Roham számot (ellensúlyozandó a vásárolt cuccok leértékelten is magas árát, mivel az “agresszív fantasztikus magazint” ingyen adták) – és ezzel azt is elmondtam, hogy ki mindenki jutott még szóhoz a rendezvény további részében.
És ott volt még egy nagy rakás honi író, akik közül sajnos csak relatíve keveseket ismerek személyesen, de örömömre szolgál, hogy találkozhattam Hegedűs Ilona író- és költőnővel, akinek Unearthly Companion c. verseskötete angol nyelvterületen ismertté és elismertté tette a nevét (a benne szereplő versek közül a Haunted House címűt Muses Prize-ra jelölték a 2005. év legjobb verse kategóriában, míg a Clarissa címűt a James B. Baker Award-ra). Igazán itt az ideje, hogy végre a honi nagyközönség is megismerje, mert csodajó dolgokat ír.
És remélem, általában véve is sokkal nagyobb sikereket és hatványozódó számú olvasót könyvelhet majd el a közeljövőben a honi SF/F színtér. Mert ez a rendezvény fényesen bebizonyította, hogy a magyar kiadók keményen dolgoznak, hogy a külföldi gyöngyszemek és a honi kiválóságok is megjelenéshez juthassanak végre.
(Minden fotó: U.N.)