nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

péntek, március 30, 2007

300

Eredeti cím: 300
Amerikai kalandfilm
Gyártás éve: 2007
Hossz: 117 perc
Rendező: Zack Snyder
Operatőr: Larry Fong
Forgatókönyv: Kurt Johnstad, Zack Snyder, Michael Gordon
Eredeti történet: Frank Miller, Lynn Varley
Zene: Tyler Bates
Főszereplők: Gerard Butler, Lena Headey, David Wenham, Dominic West, Rodrigo Santoro
Gyártó: Warner Bros. Pictures/ Hollywood Gang Productions/ Atmosphere Entertainment MM/ Legendary Pictures/ Virtual Studios
Magyarországi forgalmazó: InterCom
Magyarországi bemutató: 2007. március 22.

Aki nem volt teljesen tufa már olyan korán, még emlékezhet az általános iskolából arra a csatára, ami a 300 sztoriját is adja. I.e. 480-ban a perzsa hódító, a filmben dekadens homokosként ábrázolt Xerxész gigászi serege váratlanul érte a görög városállamokat, s hogy hadaiknak legyen idejük rendezni soraikat, maroknyi (egyes legenda verziók szerint 300) spártai állta az útját a keletről jövő veszedelemnek a thermopülei szorosnál. Odavesztek mind, ám hősiességük emléke máig él. Az akkori spártai felfogás szerint pedig ez egyenlő az ő győzelmükkel. És persze az sem mellékes, hogy az európai, s pláne a görög kultúrára micsoda csapást mért volna, ha a perzsák győznek.

A Sin City-t is jegyző Frank Miller – a napokban magyarul is megjelent – képregényéből készült a 300, így nem kell meglepődni azon, hogy a történelmi hűségre, vagy egyáltalán a realitásra nem sokat ad a film. Itt a látványon van a hangsúly, ami, amellett, hogy számtalan brutális részt tartalmaz, nagyon is sajátos és megragadó.

Ahogy a Sin City, a 300 is kékvászon előtt készült, a háttereket számítógép alkotta, és az egésznek van egy sajátos, festményszerű hatása. A rengeteg vágás és trükk miatt olyan, mint egy hosszúra nyújtott videóklip, ráadásul a (moziban fülsiketítően dübörgő) zene is ütős keveréke a metalnak és a nagyívű filmzenéknek (igen, a 300 Metal! :). Akárhogy is, nem könnyű elfordítani a tekintetünket a vászonról. És ez akkor is igaz, ha a történet sablonos (milyen legyen egy alapvető, ókori sztori?!), a színészek meg max. jól néznek ki, de a Gorgó királynőt alakító Lena Headey-n kívül nem sok játékot követel meg tőlük a film. Jellemző, hogy a stáb legismertebbje a 300 harcos történetét elmesélő David Wenham, a Gyűrűk Ura Faramirja. Amúgy akárha a Gladiátor legvéresebb csatajeleneteit meg a Trója legizgalmasabb pillanatait vennénk a köbön.

Olvastam olyan kritikát a filmről, mely szerint a 300 az erőszak felmagasztosítása, de ezzel nem értek egyet. A Sin City-t pl. sokkal brutálisabbnak éreztem, a maga értelmetlen, elmebeteg agresszivitásával. A 300, legyen bármily mélyreható is a gyilkolás ábrázolásában, miközben a valós történelmi eseményektől elrugaszkodik, olyan harcról, olyan világról és törvényekről szól, amik sokkal tisztábbak és átláthatóbbak, mint amiben élünk. Egyszerű a képlet: jönnek a perzsák, hogy elvegyék a spártaiak földjét és szabadságát, azok meg nem adják. Az egyik hódítani akar, a másik megvédeni, ami az övé. Az egész emberi történelem erről szól, és a legtöbbünk alighanem épp úgy reagálna egy ilyen helyzetben, ahogy Leonidasz király és bajtársai. Vagy legalábbis még mindig emberibb volna így tenni… Még akkor is, ha ez egyszerűen csak „az erősebb marad életben” törvénye, ami a természet egyik legfőbb rendező elve.


Nem akarok most jobban belemászni ebbe a ’mai világból kihaltak az igazi hősök’ témába, mert túl messzire vezet, és túl sokáig lehetne boncolgatni, de nem ebben a cikkben. Ebbe már csak annyi maradt, hogy leírjam: a 300 egy roppant látványos, és túlzásokkal teli film, egy ősi történet mai feldolgozása.

Címkék: