Kleinheincz Csilla második regénye Ólomerdő címen jelent meg a nyáron. A különös hangulatú, leginkább a fantasy irányzatba illő könyv egyik érdekessége, hogy a magyar népmesékből is sokat merít. A szerkesztőként és fordítóként is dolgozó írónőt immáron másodszor faggattam ki. (Itt az első interjú.) A teljes interjú az e-kulturán olvasható.
Néhány részlet:
"Elgondolkoztam azon, miről szólnak a magyar népmesék, és azokon belül is elsősorban a tündérmesék, és megpróbáltam a bennük található törvényszerűségeket és mintázatokat megmagyarázni. Nem mesét akartam írni, hanem valamit, ami használja a népmesék elemeit és szerkezetét, ám lényegében „realista”."
"Nem szeretem a való világban játszódó eseményeket olyan helyszínekre helyezni, amiket nem ismerek. Csak akkor várhatom el, hogy az olvasó valósnak fogadja el a tündérvilágot, ha a valóságot reálisan ábrázolom. "
"Számít egy írónál, hogy „civilben” milyen? Hacsak nem médiasztár, vajmi keveset nyom a latban, hogy milyen extrém hobbijai vannak, mennyire harsány személyiség; a könyvesboltban csak annak kéne számítania, hogyan és mit ír."