nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

hétfő, október 22, 2007

Anne Rice: Vér és arany

Kiadó: Dáin 2000 Kiadó
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Sorozat: Vámpírkrónikák, VIII. rész
Fordította: Sóvágó Katalin
Eredeti cím: Blood and Gold
Oldalszám: 457
Ára: 3890 Ft
Kategória: fantasy / horror

Anne Rice (sz.: 1947. okt. 4.) 1976-ban indította el a Vámpírkrónikákat, bár az első (Interjú a vámpírral) és a második (Lestat, a vámpír) rész megjelenése között 9 év telt. A 10 részt megért sorozat 4 éve maradt abba, mikor Anne Rice felhagyott a vámpír- meg egyéb horror regények írásával, s visszatért katolikus hitéhez, amit utoljára 18 éves korában gyakorolt. Azóta csak az Úrról/-nak ír. De ez már egy másik történet. Most csak a magyarul kiadott legfrissebb epizódról lesz szó.

A Vér és arany főszereplője Marius de Romanus. Különös fontosságú alak ő a Vámpírkrónikákban, akiről Lestat-on kívül egykori szerelme, Pandora, ill. egykori „fiókája”, Armand is írt már. A kifinomult, művelt vámpír, aki már Jézus születése előtt is élt (és halt), kb. 2000 éven át őrizte a vámpírok ősanyját és ősapját, Akasát és Enkilt. Marius, a Millenium gyermeke mentette ki a szülőket Egyiptomból, miután egy bomlott elméjű vén kitette őket a Napra, számos vámpírnak borzalmas égési sebeket, sokaknak pedig végleges halált okozva ezzel (bár magát Marius-t az incidens után teremtették, így őt nem érte a csapás). Ahogy ezt is, a könyv számos részletét ismerheti már a Krónikák rajongója. Hiszen mesélőnk már Lestat-nak is elmondta, hogyan teremtették őt, Pandorától tudunk heves szerelmükről, a férfi konokságáról, s Armand is elregélte már velencei éveik legfontosabb momentumait. Marius, a maga kimért, részletes stílusában azért ad mindezekhez pár érdekes további információt, és persze sok olyasmit is megtudunk, aminek csak ő maga volt a tanúja (pl. Marius római éveiről, vagy az Alpokban töltött, rejtőzködő évek egy vámpírnővel, s Azokkal, Akiket Őrizni Kell).

Mindezt egy „jelenkori” keretbe foglalja Rice. Marius ugyanis összetalálkozik egy viking vagy normann vámpírral, aki évszázadokat aludt át a jégbe zárva, s csupán azért jött újra elő, mert szendergésében hallotta, hogy a Kárhozottak királynője meghalt, és az ő teremtője, az ikrek egyike, Maharet újra színre lépett. Thorne különös figura, olyannyira, hogy egyszerre érthetetlen és üdítő a viselkedése. Üdítő, mert sajnos azt kell, hogy mondjam, Marius 400 oldalon át tartó hosszas leírásai, sokszor eléggé férfiatlan tipródásai egy idő után unalomba fulladnak. Történelmi, filozófiai szinten sem tesz hozzá sok újat a Vér és arany ahhoz, amit Anne Rice eddigi regényeiben lefektetett, s bár szépen ír, voltak sokkal jobb pillanatai. Egyszerűen túl kevés olyasmi történik a könyvben, ami miatt bátran tudnám ajánlani azoknak, akik nem rajongói a sorozatnak. Aki persze fan, az úgyis megveszi. A többieknek azt tudom mondani, hogy az első három és az V. rész igazi gyöngyszem, erotikával, költőiséggel, filozófiával és izgalmakkal telített regény mind, egy megdöbbentően okosan és alaposan felépített világban, amihez több más írás is kapcsolódik (s a Mayfair boszorkányok élete c. trilógia szintén kiemelkedő).

A Vér és arany kötetébe bekerült egy korai, ’82-es keltezésű novella is, a Rampling Gate ura. Bár nyilvánvalóan illik a Krónikák világába, nem kapcsolódik hozzájuk. Egy 1888-ban játszódó, klasszikus ízű vámpírsztori, ősi várral a vidéki Angliában, barokkos mondatokkal, de csaknem erősebb hangulattal, mint ami a regényt jellemzi.

Címkék: