Eredeti cím: Tonari no TotoroJapán anime
Gyártás éve: 1988
Hossz: 86 perc
Rendező: Hayao Miyazaki
Forgatókönyv: Hayao Miyazaki
Zene: Joe Hisaishi
Gyártó: Studio Ghibli / Hakuhodo / Tokuma Shoten
Hazai DVD megjelenés: 2007. október 2.
Forgalmazó: Best Hollywood
Az eddig általam látott Hayao Miyazaki ill. Ghibli stúdiós filmek közül ez a leginkább gyerekeknek való, egyszersmind a legbékésebb.
A történet az ’50-es években egy japán faluban játszódik. Erre a gyönyörű vidékre, egy öreg, sötét zugokkal és apró szellemekkel teli házba költözik Kusakabe úr és két kislánya Satsuki és Mei. Édesanyjuk kórházban van, s a lányok már nagyon várják, hogy végre, oly’ hosszú idő után, visszatérjen közéjük. Ahogy elkezdődik az iskola, Mei félig-meddig egyedül marad otthon – így ő lesz az, aki felfedezi a totoro-k rejtekhelyét, de később Satsuki is találkozik velük. Ezek mókás, szőrmók lények, hárman vannak, S, M és XXL méretben. Bár elsőre talán félelmetesnek tűnik a legnagyobbik, óriási szájával, amivel úgy tud üvölteni, mint a szélvihar, valójában barátságos lények mind. S mikor egy nap az édesanyját hiányoló, elkeseredett Mei elkóborol, s hiába keresi a falu apraja-nagyja, ők s még egy másik sajátos figura, az Alíz Csodaországban rajzfilm macskáját (avagy Fakutyáját) idéző vigyorú „macskabusz” segítenek a két lánykának egymást megtalálni.
Hogy ez nem nagy sztori? Ó, dehogy is nem! Az életről szól, és arról, hogy jó és helyénvaló a természettel békében és harmóniában élni, mert ha kellő tisztelettel és szeretettel viszonyul hozzá az ember, akkor megsegíti, és így tovább. A totoro-k erdei szellemek, megannyi apró momentum és jelenet utal a japánok híres természetvallására, a sintóra, és persze egyébként is sok olyan finomságot rejtett Miyazaki a filmbe (az első képkockától az utolsóig), amik tudatalatt és tudatosan is nagyban gazdagítják az élményt.
A falu pl. létezik, Tokió vonzáskörzetébe tartozik, Tokorozawa a neve, Miyazaki is ott él, és lelkes segítője annak a Totoro Otthona nevű mozgalomnak, mely ezt a csodálatos környezetet igyekszik megóvni attól, hogy az egyre terjeszkedő főváros bekebelezze, ill. annak nappal kihalt alvótelepülése legyen csupán. De további önéletrajzi elemek is akadnak a filmben. És hát a totoro-k alighanem a legaranyosabb és legemlékezetesebb Miyazaki-teremtmények (noha jó pár varázslatos lényt agyalt már ki a mester), nem véletlen, hogy a Ghibli Stúdió emblémáját is ők adják.
Már csak azt szeretném tudni, hogy ki és miért tett 12-es karikát erre a DVD-re... Nem mintha zavaró lenne, de ha egy ilyen békés, kedves kis rajzfilmet csak nagykorú felügyelete mellett nézhetnek meg a 12 év alattiak, akkor igazán nem értem, hogy hogy adhatnak főműsoridőben meg matinéidőpontokban öldöklős meg miegyéb, nemgyereknekvaló dolgokat a tévék...