Eredeti cím: Majo no TakkyubinJapán anime
Gyártás éve: 1992
Hossz: 103 perc
Rendező: Hayao Miyazaki
Forgatókönyv: Hayao Miyazaki
Zene: Joe Hisaishi
Gyártó: Studio Ghibli / Hakuhodo / Tokuma Shoten
Hazai DVD megjelenés: 2007. október 24.
Forgalmazó: Best Hollywood
Hayao Miyazaki ’92-es filmje nem saját történetéből készült. Sőt, kezdetben ő csak producer lett volna, s a Ghibli stúdió ifjú tehetségeire bízták volna a Kiki – A boszorkányfutár elkészítését, ám a mester elégedetlen volt a forgatókönyvvel, s inkább átvette, ahogy aztán a rendezést is.
Az eredeti történet Eiko Kadono műve, s az írónő a film sikere után készítette el a folytatását, aminek azonban (híven Miyazaki tradícióihoz) nem készült el a mozgóképes verziója. Kadono egyébként nem volt túl lelkes, mikor először hallott Miyazaki változtatásairól, de úgy hiszem, csak hasznára vált a sztorinak, hogy tettek bele némi csavart, olyasmit, amitől több lett tinilányoknak szóló egyszerű és kedves mesénél.
A főszereplő Kiki, a 13 éves boszorkány. Úgy szokás, hogy ebben a korban a kis boszik elhagyják a szülői házat, hogy egy olyan várost keressenek, ahol nincs másik boszorka, és ott kell eltölteniük egy évet tanulással. És ez persze az élet iskolája: hogy a kis tanonc képes-e (és hogyan) beilleszkedni, megtalálni a helyét, kivívni, elérni az emberek megbecsülését és szeretetét. Márpedig a kissé zabolátlan leányzó nem ért sem a jósláshoz, sem a rontáslevételhez, de még ahhoz sem, amiben édesanyja oly’ ügyes: a különféle gyógy- és bájitalok készítéséhez. Viszont ügyesen repül. Így mikor – az anyjától kapott seprűn, az apjától kapott rádióval, és régi társával, Jiji-vel, a mókás fekete macsekkal együtt – elhagyja otthonát, és rátalál Korico tengerparti városára, úgy dönt, a repülésből igyekszik megélni: futárszolgálatot indít. Egy pékséget vezető kedves házaspár fogadja be őt, ez lesz a bázis, ahova a felkérések befutnak.
Az üzlet jól indul, azonban Kikinek meg kell küzdenie önmagával is: hiszen repülés ide vagy oda, ő is csak egy lány, aki egyre közelebb kerül a felnőttkorhoz, aki szeretne néha szép ruhákban járni, nem csak a kötelező feketében, aki vágyik más emberek ismeretségére, és így tovább. Persze ott van neki Jiji, akivel szó szerint remekül megértik egymást – de aztán történik valami. (Vigyázat! Spoiler jön!) Eltörik a seprű, a rádióban már más nyelven mondják az időjárásjelentést, és Jiji szavát sem érti már a kis boszorkány.
Igen, a felnőttéválásról szól ez a film, arról, hogy mit jelent úgy istenigazából elkerülni otthonról, úgy lelkileg, mint fizikailag. És arról, hogy lehet ezt is helyesen, jól, hogy miközben az ember elveszít ezt-azt a múló gyerekkorral, közben nyerjen helyette mást. Kikinek ez, kell-e mondanom, végül sikerül, és ez a legfontosabb üzenete a filmnek, mindenki, de elsősorban a tinik számára: hogy a gyermekkor magunk mögött hagyása nem valami jó dolog (akármint állítsa is be a média), de lehet így is, ahogy Kiki. És ez valami nagyon szép és jó, ami bárcsak minden „rászorulóhoz” eljutna.
Egy keveset még a film hátteréről: Korico sajátos keveréke a mediterrán partvidéki városoknak és néhány északi (főleg svéd) településnek, de akad benne San Francisco-ból vett elem is. S ahogy a Ghiblitől megszokhattuk, számos egyéb apró részlet, poén van a filmben. Arra mondjuk nem vennék mérget, hogy a DVD borítón látható Kiki portrét Deák Ébner Lajos tüneményes Fifine c. festményéről mintázták (pláne, hogy az eredeti regény is illusztrált volt, és javarészt arra épült a film képivilága is), mindenesetre a hasonlóság megdöbbentő. A film pedig igazán pompás élmény.