Kiadó: Orlando StúdióKiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította: Borbás Mária
Eredeti cím: The Wind Tamer
Oldalszám: 282
Ára: 1990 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági
A skót Orkney szigetekről származó írónő első regényét jelölték a brit Carnegie medálra, melyet az angol nyelven íródott, elsőként Nagy-Britanniában megjelent gyermekirodalom legjobb művei között osztanak ki. S bár nem nyerte el, a jelölés mindenképp jogos volt.
A történet helyszíne is a skóciai szigetvilág, pontosabban a Westervoe nevű halászfalu. Itt, a Szeles Gerinc nevű házban él Archie Stringweed, az épp tizedik születésnapjára készülő fiú, akivel egyszerében fura dolgok kezdenek történni. Úgy érzi, a szél beszél hozzá (méghozzá fenyegetően), különös, mozgó zöld fényeket és még különösebb, óriási fehér madarakat lát, valamit titkoló szülei elrejtik előle a postán érkezett ajándékát, ráadásul váratlanul betoppan nagybátyja, Rufus, akit 9 éve nem látott a család. Valami készül...
Ez a valami pedig a Stringweedek elsőszülött fiait sújtó átokkal van kapcsolatban: közeleg Huigor, a hurrikán, hogy egy életre elvegye Archie bátorságát – híven a hagyományokhoz akkor, amikor betölti a tizedik életévét. Csakhogy Rufus és mások úgy vélik, Archie talán megtörhetné ezt az átkot, ám ehhez nem „csupán” a pusztító erejű, természetfeletti viharral kell szembenéznie, de önmagával, sőt aggodalmaskodó szüleivel is.
Bátorságról (mely megannyi különféle formát felvehet), kitartásról szóló, izgalmas és szép történet ez. Tiszta nyelvezetű, ugyanakkor sok-sok fontos kalandregényi elemet felvonultató sztori. Meglehet, Rowling dupla ilyen hosszan írta volna meg - nem mintha a Potter sorozathoz sok köze lenne, bár biztos vagyok benne, hogy annak sikere nélkül ez a könyv nem íródott volna meg, és ezt nem rosszból mondom. Hibát én maximum annyit tudok benne felfedezni, és ez nagyon is szubjektív, hogy valahogy nem érzem benne az igazi skót ízt. Nem sztereotípiákat hiányolok belőle, hanem valami hangulati pluszt, amitől eltéveszthetetlenül skótok lennének a regényben felvonultatott sziklás tájak, a szelek és a hideg, meg a szereplők és az események. Persze, hogy nem kell minden ifjúsági regénynek annak a kultúrának a mélyéből táplálkoznia, amelyben megíródik, mégis, ennek a könyvnek az atmoszféráját érzem a leginkább hiányosnak.
De ezzel együtt is kellemes olvasmány, kalandokról álmodozó 10 év körüli fiúknak pedig (no és azon nőnemű kortársaiknak, akik nem kérnek a számukra kitalált, Barbie-jellegű habos, rózsaszínű és cukormázas fantazmagóriákból) a Szélszelidítő egyenest kedvencük lesz. És remélhetőleg a The Wave Traveller (kb. Hullámutazó) c. folytatás is hamarosan megjelenik magyarul.