nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

szerda, november 07, 2007

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti cím: How I Live Now
Oldalszám: 198
Ára: 2290 Ft
Kategória: szépirodalom / gyermek / ifjúsági

Nem vagyok oda a csilivili könyvborítókért, alapból gyanús minden, amin fényes kiemelések vannak, de
Meg Rosoff könyve már a külalakjával megfogott. Varázst és titkokat sugallt, s mikor elolvastam a hátulján a szöveget, nem maradt bennem kétség, hogy nekem ez kell. Merthogy általában bejönnek az olyan könyvek, amikben valami városi gyerek vagy fiatal a vidéki Angliába szabadul (jellemzően nyáron), ahol minden vén és titokzatos és szép. Legutóbb Peter S. Beagle Tamsin-ja is hasonló alapötletből indult ki, és imádtam.

Persze, volt ott a hátsó oldali ajánlóban egy mondat, az utolsó, ami figyelmeztetett, hogy ez valami más lesz: „Közben a világban is minden felborul...”, de még reménykedtem, hogy valami könnyed, kedélyes és szép történetben lesz részem. Tévedtem, de nem bánom. Így is nagy élmény volt a bostoni születésű, ám ma Észak-Londonban élő írónő első regénye.

Daisy a mesélő-főszereplő, a 15 éves, ízig-vérig New York-i lány, akit apja és mostohaanyja nyaralni küld Angliába, a vidéki rokonokhoz. Három fiú és egy lány unokatestvér vár ott Daisy-re, s közös nyaruk valóban idilli módon indul. Sőt, Daisy-t eléri a szerelem is, még ha nem is épp átlagos formában. Merthogy az egyik unokatesójával szeretnek egymásba. Rosoff bírálói (akik nem adták volna e könyvnek 2004-ben a Guardian-féle gyermekirodalmi díjat) ezt vélik a legfőbb támadási felületnek, ami, ha úgy nézzük, képmutatás, mert hát az ember gyermekkorában nem igen foglalkozik holmi szabályokkal, erkölcsökkel és hasonlókkal, egyszerűen csak él – és épp ez az, amit az írónő olyan bámulatosan képes bemutatni, átadni. Amikor az első hírek érkeznek Daisy-ékhez arról, hogy Londonban terrormerényletek történnek, és ezrek halnak meg, arra is pont úgy reagálnak a gyerekek, ahogy hozzájuk illik. Mit számít nekik bármennyi ember, akit nem is ismernek?! Mit tudnak ők ezrekről?

Csakhogy a terrortámadásokból háború lesz, olyasmi, amit nem is annyira nehéz elképzelni 9/11 után, noha bevallottan sokkal inkább a volt Jugoszláviában zajló háború hatott a könyvre. És minderről úgy ír Meg Rosoff, ahogy egy 15 éves írna, könnyed stílusban, különösebb cirkalmazás nélkül, s mégis megrázó erővel, érzékletesen (picit a Zabhegyezőre emlékeztetően). Mert hamarosan egész Angliát leigázza egy meg sem nevezett hatalom, és egy idő után már azt sem tudni, ki az igazi ellenség, és Daisy-éket is szétválasztja a sors, s borzalmak közepette, embertelen körülmények között kell valahogy túlélniük, és újra egymásra találniuk. Mert ennek vágya mozgatja mindkét felet...

Címkék:

4 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Hali! Én is olvastam a könyvet, és be kell valljam, nekem nagyon tetszett. MOndjuk a hátsó borítón található leírás valóban nagyon csalóka...Nagy mindegy. Lényegtelen. Szóval most tulajdonképpen az után kutatok, hogy az írónőnek van-e (esetleg vannak-e) más magyar nyelvű könyve.

2009. 01. 31. 12:57  
Blogger Szilvi said...

Hali!
Hmm, nos, úgy tévedtem ide, hogy a minap olavstam ezt a a könyvet. Be kell valljam,nagyon teszett. Viszont most az után kutatok, hogy a műnek van-e a folytatása? Esleg bármilyen más mű az írónőtől? Te tudsz valamit erről? Jól jönne egy kis a segítség. Előre is köszönöm! :))

2009. 01. 31. 13:02  
Blogger crowe, the half-blog prince said...

Hi,
Angol nyelvű könyve van még, nem is egy (http://www.megrosoff.co.uk/), magyar viszont nem, és azt mondja a kiadó, hogy momentán nem is lesz, mert rosszul fogyott ez az egy is... :( De hátha "Majd újra lesz nyár..." :)

2009. 02. 01. 15:40  
Anonymous Ronnie said...

Én most olvastam először és nagyon tetszett...Annyira megérintett hogy a végét végig sírtam. Most is nagyon a hatása alatt vagyok. Nekem csak 1 kisebb bajom volt: túlságosan rövid(kb. 3 óra alatt kiolvastam). Egy könyv alatt ennyit még sohasem sírtam, szóval...számomra ez egy tökéletesen szomorú könyv.

2010. 07. 13. 14:59  

Megjegyzés küldése

<< Home