péntek, január 04, 2008

Roddy Doyle: Rover megmenti a Karácsonyt

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2007 (első kiadás)
Fordította: Bosnyák Viktória
Eredeti cím: Rover saves Christmas
Illusztrálta: Brian Ajhar
Oldalszám: 160
Ára: 2299 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági

Az idén 50 éves Roddy Doyle egy nagyszerű, Booker-díjas ír író, akinek Barrytown trilógiája (
The Commitments, A méregzsák, A mozgóbüfé) sokak kedvence idehaza is, bár lassan ideje lenne az újra kiadásoknak (annál is inkább, mivel állítólag megírt hozzá még egy részt). Ebben a dublini proli Rabbitte család viszontagságos és mókás életével ismerkedhetünk meg (vagy legalábbis közülük kerül ki a főszereplők egyik-másika), de írt ezeknél borúsabb, komolyabb dolgokat is (nem mintha nem lenne ború és komolyság a trilógiában), mint amilyen a Henry csillaga, amiről nem sokára szintén írok ide. És írt ezeknél még idétlenebb könyveket is – a mesekönyveit. Amilyen cikkem tárgya is.

Az első gyermekkönyve a magyarul az Európánál megjelent A vihogik volt (pár szó róla e cikk végin), melynek több szereplője ismét felbukkan a Rover megmenti a Karácsonyt c. regénykében. A címbéli Rover az előbbiben még Csibész volt (hja, más a kiadó meg a fordító), de újfent Brian Ajhar mókás illusztrációi segítik Doyle fergetegesen poénos meséjének befogadását.

A sztori a címből kitalálható, de aki még nem olvasott Doyle-tól semmit, azt alkalmasint huncut orcánlegyintésként érheti az író vérbő humora, aminek akkor sem szab gátat, ha gyerekeknek ír. Az alapszituáció is elég nevetséges: Rudolf, a Télapó híres rénszarvasa pont Karácsony előestéjén (amit felénk Szentestének hívnak) beteget jelent, így szegény öreg vörössubásnak új szánhúzó után kell néznie. Csakhogy a többi szarvas nem elég jó ám, a husky-k, malamutok, szamojéd spiccek és egyéb szánhúzó kutyafajták valamiért nem jutnak eszébe, s végül Rovert, a külsőleg sovány és csapzott, amúgy minden hájjal megkent ír farkaskutyát kéri fel eme nemes feladat elvégzésére. Akadnak további segítői is, egy rakat ír gyerek, pár gyík, ilyesmik. És miközben minden pompásan alakul, Doyle olyanokat ír, hogy könnyeket csal az ember szemébe, igaz, elsősorban a harsány kacagás velejárójaként.

Ráadásul olyan meghökkentő poénokat is beszúr, mint pl. különféle fiktív fogkrémmárkák vérre menő reklámhadjárata, ami jelzi, hogy írónknak van ám véleménye a fogyasztói társadalomról is, és a legjobb lefegyverző módszert alkalmazza: nevetségessé teszi.

Eléggé eszement, de csuda pozitív könyvecske ez, kicsiknek és nagyoknak csak ajánlani tudom.