Christopher Moore: Vérszívó démonok

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2008
Fordította: Pék Zoltán
Eredeti cím: Bloodsucking Fiends
Oldalszám: 267
Ára: 2580 Ft
Kategória: humor, sci-fi / fantasy / horror

Christopher Moore valódi humorral rendelkező amerikai író, s mint ilyen, megbecsülni, óvni való kincs. Írt egyszer egy Biff evangéliuma (Lamb) c. könyvet, aminek címszereplője Jézus gyerekkori haverja volt, és elmeséli, mi történt azokban az években, amikről a Biblia mit sem árul el – na, azt sem előtte, sem azóta nem tudta überelni, de attól még szórakoztató a többi műve is.

A Vérszívó démonok eredetileg 1995-ben jelent meg, és Moore első San Francisco-ban játszódó regénye. Egyik fő- és pár szintén fontos szereplője rövidebb-hosszabb időre felbukkan a Mocskos meló-ban is (a Császár hatalmas fazon, és ráadásul történelmileg valós alapja is van), sőt, Rivera felügyelő már az Ördögöd van!-ban is, ami szerzőnk első könyve volt. Ez a „cameozás” szokása Moore-nak, és mivel valóban emlékezetes és izgalmas karaktereket alkot, jó szokás.

Szóval, Jody-t egy éjjelen vámpírrá teszik. Akaratán kívül, anélkül, hogy bármi infot kapna a miértekről és hogyanokról. A vörös hajú lánynak enélkül is lenne elég baja (szívtelen anya, korán lelécelt apa, problémás kapcsolatok hosszú sora, unalmas irodai meló), de így meg aztán pláne. Miközben igyekszik kitalálni, hogy mi is történt vele, és hogy újhalott vámpírként mire képes és mire nem, megismerkedik C. Thomas Flooddal, aki egy isten háta mögötti vidéki helyről jött Frisco-ba, hogy író legyen, bár valami közepesen gané éjszakai munkát talál csupán. Tommy alakjában bizony akad pár önéletrajzi vonás Moore részéről, de az sem mellékes, hogy megtudhatjuk, mit is művelnek az üzletközpontok éjjeli árufeltöltői a munkaidő alatt (párszor komolyan megfordult a fejemben, hogy ez a Moore Chuck Palahniuknak kacsintgat...). Jody hamar rájön, pár szexi trükkel könnyen tudja irányítani a fiatalembert, pár szexi trükkel igen könnyen tudja irányítani a fiatalembert, így ő lesz az, aki nappal a vámpírlány ügyeit intézheti (bár azon, hogy ki mosson, néha összevesznek). Ez így akár szép és jó is lehetne, San Francisco látott már ennél vaskosan bizarrabb párkapcsolatokat is, csakhogy a vámpír, aki Jody-t is azzá változtatta, újra meg újra gyilkol, méghozzá úgy, hogy a gyanút Jody-ra terelje. Megkezdődik hát a nyomozás, ill. a versenyfutás, mivel kiderül, hogy a titokzatos természetfeletti lény már Floodra feni a fogát.

Mindez lapos és unalmas is lehetne. De nem az. Moore olyan ügyesen keveri a humort, a romantikus, horrorisztikus ill. krimi szálakat, hogy a regény kb. úgy működik, mint a jobb fajta chips: baromi finom, és ha elkezded, nem bírod abbahagyni. OK, nem kapott el tőle egyszer sem a röhögőgörcs, ami más Moore műveknél bizony megesett, de épp eléggé szórakoztató és izgalmas a regény (a cselekmény és a szereplők) ahhoz, hogy ne érezzem igen drága és ritka szabadidőm vétkes elherdálásának a rá fordított órákat. Annak ellenére sem, hogy Pék Zoltán most kevésbé remekelt, legalábbis mintha csípőből fordította volna a cuccot, és nem figyelt az apró részletekre, mint pl. hogy ha még oly’ thaiföldi is, a macskaházat (cathouse) felénk bordélynak hívják, stb. De ez csak az én kukacoskodásom, amúgy minden rendben, jöhet a 2007-ben kiadott folytatás, a You Suck!