Kiadás éve: 2009
Szereplők: Jackie Earle Haley, Malin Akerman, Carla Gugino, Jeffrey Dean Morgan, Billy Crudup
Rendező: Zack Snyder
Zene: Tyler Bates
Kategória: akció / kaland, sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Watchmen
Amerikai-kanadai akciófilm
Hossz: 163 perc
Operatőr: Larry Fong
Forgatókönyv: David Hayter, Alex Tse
A Watchmen 12 részes képregényként jelent meg 1986-87-ben. Kapott Hugo-díjat, a Time magazin pedig beválasztotta az 1923 óta megjelent legjobb 100 angol nyelvű regény közé. A számtalan apró részlettel teli, hivatkozások, utalások ill. értelmezések és üzenetek garmadáját hordozó művet a legtöbb rajongó filmre vihetetlennek tartotta, és elég nyilvánvaló, hogy bizonyos részei tényleg azok. Ezzel együtt a 300 filmverzióját jegyző Zack Snyder rendező megtette a magáét.
A történet a ’80-as évek egy alternatív verziójában, Amerikában játszódik, egy olyan világban, ahol voltak és vannak maszkos igazságosztók, igaz, jelenidőben a javuk már visszavonult, mivel egy törvény betiltotta működésüket. Egyikük halálával indul a sztori: a Komédiást valaki kihajítja sokadik emeleti lakásából. A nevét adó ábrákat produkáló álarcot viselő Rorshach, aki nem alkuszik meg senki és semmi kedvéért, és továbbra is üldözi a bűnt, nyomozásba fog. Elmélete szerint az egykori Őrzőket valaki módszeresen gyilkolja, ám hamar kiderül, hogy nem holmi tipikus képregényes gonosztevő pitiáner bosszúhadjáratáról van szó. Merthogy a gondok akkor kezdődnek igazán, amikor Dr. Manhattan, a kék színben játszó, egyedüliként valódi szupererőkkel bíró figura, aki még a vietnámi háborút is megnyerte az USA-nak, elhagyja a Földet. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborús patthelyzetet ugyanis az ő jelenléte tartotta fenn eddig, és innentől nincs, ami megakadályozhatná az oroszokat, hogy megnyomják a maguk vörös gombját, ami az atomtöltetes rakétákat indítja... Kinek állhat mindez érdekében? Erre a kérdésre is megkapjuk a filmből a választ, még ha a képregényétől eltérő változatban is.
Amúgy a befejezéssel nincs különösebb gondom, sőt, igazából semmivel. Nem vártam el, hogy a mozi verzió igazán sokat képes legyen visszaadni a képregénybe pakolt irdatlan mennyiségű apróságból. Sőt, ahhoz képest meglepően sokat közvetít az eredeti üzenetekből meg utalásokból, még ha a film képi világa sötétebb tónusú is, miközben a paranoid hidegháborús atmoszféra kevésbé jön át. Egyes színészek ill. figurák nem igazán győztek meg, pl. Matthew Goode, mint Adrian Veidt alias Ozymandias messze nem olyan, mint az eredeti, és ez kárára válik. A Rorschach-ot, avagy Walter Kovacs-ot játszó Jackie Earle Haley viszont nagyon rendben van, még ha a hangját túlságosan eltorzították is. De ez pont olyan húzás, mint ahogy megvannak a „kötelező” lassítások is az akciójelenteknél, amiket Snyder a 300-ban is előszeretettel alkalmazott. Apropó, akciók: ezeket jócskán felduzzasztották, s brutálisabbra is vették a képregényhez képest, de tény, hogy látványosak, és helyenként gyomorforgatóak.
Emellett van a filmnek pár momentuma, amitől a hideg futkározott a hátamon, méghozzá pozitív értelemben. Elsősorban a főcím, amiben zanzásítva megkapjuk a Percrekészek ill. Őrzők múltját, de mindegyik jelenet attól is olyan jó, hogy tökéletes betétdalt választottak hozzá. Dr. Manhattan marsi elmélkedése Philip Glass kortárs komolyzenéjével aláfestve (amit már a Koyaanisqatsi c. filmhez is használtak), vagy a Komédiás gyönyörűen fényképezett temetése a Simon & Garfunkel-féle The Sound of Silence-szel, ezek tényleg hatásos, megindító pillanatok.
Azt mondjuk nem tudom, hogy aki nem olvasta a képregényt, mennyit érthet ebből az egészből, mert még így, 163 percbe foglalva és leegyszerűsítve is annyira sűrű a Watchmen, hogy minden kockájára figyelni kell. De végül is a képregényt sem elég egyszer elolvasni. Szóval összességében ez egy korrekt munka, amit érdemes megnézni, pl. azért, hogy kedvet csináljon a képregényhez.
Szereplők: Jackie Earle Haley, Malin Akerman, Carla Gugino, Jeffrey Dean Morgan, Billy Crudup
Rendező: Zack Snyder
Zene: Tyler Bates
Kategória: akció / kaland, sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Watchmen
Amerikai-kanadai akciófilm
Hossz: 163 perc
Operatőr: Larry Fong
Forgatókönyv: David Hayter, Alex Tse
A Watchmen 12 részes képregényként jelent meg 1986-87-ben. Kapott Hugo-díjat, a Time magazin pedig beválasztotta az 1923 óta megjelent legjobb 100 angol nyelvű regény közé. A számtalan apró részlettel teli, hivatkozások, utalások ill. értelmezések és üzenetek garmadáját hordozó művet a legtöbb rajongó filmre vihetetlennek tartotta, és elég nyilvánvaló, hogy bizonyos részei tényleg azok. Ezzel együtt a 300 filmverzióját jegyző Zack Snyder rendező megtette a magáét.
A történet a ’80-as évek egy alternatív verziójában, Amerikában játszódik, egy olyan világban, ahol voltak és vannak maszkos igazságosztók, igaz, jelenidőben a javuk már visszavonult, mivel egy törvény betiltotta működésüket. Egyikük halálával indul a sztori: a Komédiást valaki kihajítja sokadik emeleti lakásából. A nevét adó ábrákat produkáló álarcot viselő Rorshach, aki nem alkuszik meg senki és semmi kedvéért, és továbbra is üldözi a bűnt, nyomozásba fog. Elmélete szerint az egykori Őrzőket valaki módszeresen gyilkolja, ám hamar kiderül, hogy nem holmi tipikus képregényes gonosztevő pitiáner bosszúhadjáratáról van szó. Merthogy a gondok akkor kezdődnek igazán, amikor Dr. Manhattan, a kék színben játszó, egyedüliként valódi szupererőkkel bíró figura, aki még a vietnámi háborút is megnyerte az USA-nak, elhagyja a Földet. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborús patthelyzetet ugyanis az ő jelenléte tartotta fenn eddig, és innentől nincs, ami megakadályozhatná az oroszokat, hogy megnyomják a maguk vörös gombját, ami az atomtöltetes rakétákat indítja... Kinek állhat mindez érdekében? Erre a kérdésre is megkapjuk a filmből a választ, még ha a képregényétől eltérő változatban is.
Amúgy a befejezéssel nincs különösebb gondom, sőt, igazából semmivel. Nem vártam el, hogy a mozi verzió igazán sokat képes legyen visszaadni a képregénybe pakolt irdatlan mennyiségű apróságból. Sőt, ahhoz képest meglepően sokat közvetít az eredeti üzenetekből meg utalásokból, még ha a film képi világa sötétebb tónusú is, miközben a paranoid hidegháborús atmoszféra kevésbé jön át. Egyes színészek ill. figurák nem igazán győztek meg, pl. Matthew Goode, mint Adrian Veidt alias Ozymandias messze nem olyan, mint az eredeti, és ez kárára válik. A Rorschach-ot, avagy Walter Kovacs-ot játszó Jackie Earle Haley viszont nagyon rendben van, még ha a hangját túlságosan eltorzították is. De ez pont olyan húzás, mint ahogy megvannak a „kötelező” lassítások is az akciójelenteknél, amiket Snyder a 300-ban is előszeretettel alkalmazott. Apropó, akciók: ezeket jócskán felduzzasztották, s brutálisabbra is vették a képregényhez képest, de tény, hogy látványosak, és helyenként gyomorforgatóak.
Emellett van a filmnek pár momentuma, amitől a hideg futkározott a hátamon, méghozzá pozitív értelemben. Elsősorban a főcím, amiben zanzásítva megkapjuk a Percrekészek ill. Őrzők múltját, de mindegyik jelenet attól is olyan jó, hogy tökéletes betétdalt választottak hozzá. Dr. Manhattan marsi elmélkedése Philip Glass kortárs komolyzenéjével aláfestve (amit már a Koyaanisqatsi c. filmhez is használtak), vagy a Komédiás gyönyörűen fényképezett temetése a Simon & Garfunkel-féle The Sound of Silence-szel, ezek tényleg hatásos, megindító pillanatok.
Azt mondjuk nem tudom, hogy aki nem olvasta a képregényt, mennyit érthet ebből az egészből, mert még így, 163 percbe foglalva és leegyszerűsítve is annyira sűrű a Watchmen, hogy minden kockájára figyelni kell. De végül is a képregényt sem elég egyszer elolvasni. Szóval összességében ez egy korrekt munka, amit érdemes megnézni, pl. azért, hogy kedvet csináljon a képregényhez.
Bónusz:
Alan Moore – Dave Gibbons: Watchmen – Az Őrzők III.
Sorozat: Watchmen - Az Őrzők
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Bárány Ferenc
Illusztrátor: Dave Gibbons
Kategória: képregény / manga
Eredeti cím: Watchmen 9-12
Oldalszám: 144
Ára: 2580 Ft
Megjelent hát a Watchmen képregény III. kötete (épp a filmverzió mozikba kerülése előtt), immáron a teljes történet olvasható. Kiderül végre, ki is áll a világ sorsát befolyásoló, sőt, létét veszélyeztető események mögött, és képesek-e az Őrzők bármit is tenni, hogy megelőzzék a véget, vagy hogy legalább kevesebb áldozattal járjon...
Itt sem bocsátkoznék alaposabb leírásba, mivel az I. részről szóló cikkemben már felvázoltam a Watchmen hátterét. A sztoriról sem tartanám fairnek túl sokat elárulni, legyen elég annyi, hogy megtudhatjuk, sikerül-e Laurie Juspeczyknek, azaz Selyem Kísértet II-nek visszacsalogatnia a Földre a Marsról a valódi szupererőkkel bíró, kék színben játszó Dr. Manhattan-t, nem mellesleg arra is fény derül, hogy ki volt Laurie apja. Éjjeli bagoly és Rorschach nyomozása is eredményre vezet, végül tényleg megtalálják azt, aki megölte a Komédiást, ill. aki az atomháború legszélére sodorta a Földet. Mai szemmel amúgy maga a sztori nem is annyira meglepő, a Watchmen eredeti megjelenése óta hozzászokhattunk a csavaros történetekhez. Viszont még a legvégére is tartogat épp elég meglepetést, na meg üzenetet és mélységet Alan Moore, nem beszélve a fejezetek címeibe foglalt idézetekről, amik önmagukban is nagyon sokat tesznek a jelentéstartalomhoz. Van itt Jung, Biblia és Bob Dylan is, ami megintcsak jelzi, hogy Moore milyen szédületesen sok mindenből merített ehhez a kivételes képregényhez.
Azt gondolom, a Watchmennek jócskán van üzenete a mi valós jelenünk szempontjából is. Ezekben a világgazdasági válsággal terhelt, ki tudja, miféle még rosszabb felé sodró időkben nagy szükségünk volna igazi hősökre, ez világos, de aki elolvassa a képregényt, alighanem inkább azon filózik majd el, vajon egy ilyen brutál helyzetből vajon csak valami hasonlóan drasztikus megoldással lehet-e kimászni, vagy létezik ennél jobb módja a problémák megoldásának...