Nem figyeltem, milyen megmozdulások lesznek a Zene Világnapján, azaz ma, de édesanyám szólt olyan 11:30 körül, hogy most hallotta, hogy Lajkó Félix fog zenélni déltől a Nyugati téri aluljáróban. Úgyhogy ki is mentem oda, mert közel van, és aztán olyan 20 perces kis koncertben volt részem, hogy ez most azonnal le kell írnom, bár nem lehet.
Az ember egy zseni. Bizonyos értelemben metalosabb a legtöbb metal zenésznél. Így zenélni, asztaszenteget!
Nem is az, hogy ó, mennyire tud, meg hogy milyen egyéni, meg blabla. Ezt már annyian elmondták róla mások is! De ahogy meg amit közvetít a zenéjével! Lánglelkű muzsikus, az biztos, jóhogy, így nem is zenélhetne különben. De még az sem mind képes emlékeket felnyitni az emberben pusztán a zene által, nem igaz? A hegedűszótól hol könnyek szöktek a szemembe, hol nyárba vitt, forró síneken rohanó vonatra, elsuhanó tájakra, amik mind régen voltak, régen.
Nem egyedül zenélt, Brasnyó Antal kísérte brácsán, és még azt sem mondanám, hogy fergeteges volt. Semmi zúzás, semmi totális beleélés, húsz perc az aluljáróban, végtére is. Hanem mikor eljöttem onnan a végén, zene volt még a szememben is, és leizzadtam, pedig meg sem nagyon mozdultam koncert közben.
Szürreális volt kissé, a háttérben a Burger Kingben emberek kajáltak, ha metró jött, a halkabb részeket alig lehetett hallani. De végül is totál mindegy, hol szól a zene, ha ilyen, az elvarázsol! Á, nem igaz, hogy nem jó embernek lenni, hát itt van nekünk a zene!!! :)
Ha bárki még ma olvassa, és kedvet kapott, du. 5-től a Blahán újra zenélnek Félixék!
Ezt is játszotta: