Polonkai Tamás: Apokrif

Polonkai Tamás szólóanyagán egyszerűségükben is szép, minden sallangtól mentesen hangszerelt dalok sorakoznak. Sok népzenei, illetve szakrális zenei elemmel színesített, ha úgy tetszik, világzene ez. A lemezen Tamás az ének mellett egymaga játszik minden hangszeren: citerán, akusztikus- és basszusgitáron, illetve az ütőshangszereken. A szerzemények olyan hangulatot árasztanak, olyasmit közvetítenek, amit nagyon hiányolok úgy általában véve szinte mindenből, ami a mai világot jellemzi. Hála van ezekben a dalokban, Isten, a világ, a természet felé.

Teljes cikkem, ahol az anyag meg is hallgatható itt van, az ekulton.

Maisie tudja

Ezt a filmet minden szülőnek látnia kellene, és minden gyereknek, aki úgy nőtt fel, hogy sérült a lelke a szülei miatt. Nem gyógyír, nem megoldás, nem szülőknek szóló szaktanácsadás, hanem tükör, emlékeztető, nagy szavak és monumentális jelenetek nélkül arról, ami igazán fontos. Talán azért is, mert mindent a gyerek, Maisie szemszögéből mutat meg, amennyit ő ért és lát, azt látjuk a vásznon – és ő minden lényegeset lát. Innen a cím.

Itt pedig a teljes cikkem, plusz trailer.

Neil Gaiman: Odd and the Frost Giants

2008-as kisregény Gaimantől, ha úgy nézem, könnyed, szórakoztató mese az északi mítoszok világában, ha meg amúgy, akkor a felnőtté válás, a beavatás a témája. Akárhogy is, Gaiman elemében van. Teljes cikkem SFmagon.

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Clark Ashton Smith a gótikus/természetfeletti irodalom egyik kultikus szerzője a múlt század '30-as éveiből. H. P. Lovecraft barátja volt, írásait kifinomult, barokkosba hajló stílus és erős atmoszféra jellemezte. A Gonosz mesék a jobbára középkori és teljesen képzeletbeli francia tartományban, Averoigne-ban játszódó történeteket gyűjti egybe.

Teljes cikkem ekulton.

Watch My Dying

A Watch My Dying nem siette el a 4. albumot (mely már a Led Zeppelin vagy a Black Sabbath esetében is vízválasztó és kiemelkedő volt ugye), olyannyira nem, hogy múlt év Karácsonyára csak az első fele, a 4.1 EP jelent meg, rajta hat új dallal. Ennek ellenére nem váltak funeral doom zenekarrá, az irány nem igazán módosult, de változások azért történtek a Moebius album óta. Ezekről, és sok minden másról kérdezgettem Gaobr énekest és Imi basszert, és a Hammer site-on olvasható az interjú, és ott meghallgatható a teljes EP is.

Bill Watterson: Varázslatos világ (Kázmér és Huba 11.)

Ez az utolsó kötete Watterson örökbecsű képregénysorozatának. Még most is elképeszt, hogy tudott valaki ilyen furfangos és bravúros dolgot művelni: egy hat éves kisfiúról szóló, látszólag kő egyszerű képregénycsík-sorozatban annyi mindenről szólni. Társadalomkritika, filozófia, az élet nagy kérdései – s mellette a gyerekcsínyek egész tárháza, mit tárháza, tárfelhőkarcolója. Meg pszichológia. Meg a szülő-gyermek viszony különféle momentumai. És így tovább, tovább.

Teljes cikkem ekulton.

Reif Larsen: T.S. Spivet különös utazása

Reif Larsen első könyve ez. Februárban kerül mozikba Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete) rendezésében a filmverzió. A múlt év egyik legkülönlegesebb és legjobb könyvélménye volt számomra, dacára annak, hogy a nagy alakú, rengeteg ábrával és térképpel illusztrált kötet elsőre a régi fizika tankönyvekre emlékeztetett.

Teljes cikkem ekulton.

Ted Nasmith - a harmadik / interjú az egyik legismertebb Tolkien-illusztrátorral

Ted Nasmith a január 5-én az Uránia moziban tartott Tolkien-nap vendége volt, ott interjúztam vele.

Nasmith egyike a három legismertebb festővel, aki Tolkien műveit illusztrálta. A másik kettő, Alan Lee és John Howe részt vett a Gyűrűk Ura és Hobbit filmek látványvilágának kialakításában -- és bizonyos értelemben Nasmith is, csak mivel ő nem szállt be a projectbe, tőle szimplán nyúlt Peter Jackson... Erről is beszélt a visszafogottságában is készségesen válaszolgató, szimpatikus művész.
Itt az írott verzió.

Virrasztók: A halál színei

A Virrasztók egy pécsi zenekar, a népzenét és a metalt keverik, némi gépi, sampleres elemekkel gazdagítva, egészen sajátos formában, és ez már a harmadik albumuk. A lemez februárban jelenik meg digipack formátumban, addig a Hammer magazin CD mellékleteként szerezhető be.

Ekultra írtam róla.

Daniel Pinkwater: A titokzatos gyíkzenekar története

A regény eredetileg 1976-ban jelent meg, s ha nem számít is klasszikusnak, mindenképp az ismert és közkedvelt ifjúsági regények közé tartozik Amerikában. Meglepő választásnak tűnhet ennek a kiadása, de az a helyzet, hogy nincs benne semmi, ami akadályozná, hogy egy mai 9-14 éves olvasó is élvezze (vagy épp egy felnőtt, jelesül én). Sajátos hangulatú és humorú regény, erről is írtam ekultra.

Natalie Babbitt: Örök kaland

A borító alapján lányregénynek tűnik, és a főszereplője egy tizenegy éves kislány, nem úgy tűnt, hogy hozzám szól, de beleolvastam, és az a megérzésem támadt, hogy tetszene. És nem tévedtem.

Ekulton a cikkem.

Best of 2013

• Könyv
Reif Larsen: T.S. Spivet különös utazása
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Patrick Ness - Siobhan Down: Szólít a szörny
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú - Két szív
Robert Holdstock: Mitágó erdő 
Osamu Tezuka Buddha képregénysorozata
Mary Doria Russell: Verebecske
Laár András: Kiderülés
Takács Vilmos: Pisztolytáska és rózsapatron - A Guns N' Roses és én 
Könyves vonalon ez jó év volt. Jöttek olyan könyvek, amik meg tudtak rázni, el tudtak varázsolni, úgy és annyira, hogy tudom, hogy újra el kell majd őket olvasnom. És ez valójában ritka, most mégis több ilyet találtam - ezek vannak a listán (és a Gaimant nyomban kétszer is elolvastam).
De talán az még ritkább, ha egy olyan könyv, ami régen nagyon sokat jelentett, második olvasásra is ad ugyanannyit, vagy akár még többet: Beagle regénye ilyen volt.

• Film

Nagyon vártam Richard Linklater Mielőtt... sorozatának a harmadik részét, és bizonyos értelemben nem kellett csalódnom, másrészt meg jól megzúzott. Ez volt a messze leginkább emlékezetes filmélményen, de a többi felsorolt is tetszett ezért vagy azért.

Mielőtt éjfélt üt az óra

...

Moliére két keréken

Végjáték

Gravitáció

A Hobbit - Smaug pusztasága

• Koncert

Fates Warning, A38

East, MüPa

Queensryche, Club 202

New Model Army, A38

Pain Of Salvation / Anneke, Club 202

• Dalok

Alice In Chains - Choke

Alter Bridge - Addicted to Pain

Amorphis - Hopeless Days

Audrey Horne - Redemption Blues

Bálnalovas - Árnyékfejtő

East - Elrejtettél a szívedben (ez ugyan '94-es dal, de most, a MüPa-beli életműkoncert kapcsán ütött be nálam, és vitt mindent)

Fates Warning - Firefly

In Solitude - Sister

Memory Garden - The Evangelist

New Model Army - March in September

Pearl Jam - Mind Your Manners

Queensryche - Ad Lucem

Trouble - When The Sky Comes Down

VoiVod - Kluskap O' Kom

Von Hertzen Brothers - Insomniac

stb.

Ez volt ám a, hm, érdekes év. Meg változatos. A zömét a hátam közepére nem kívántam volna, de a fentiek sokat segítettek.

Békesség minden érző lénynek.

Noble Smith: A Megye bölcsessége

Egy Tolkien/Gyűrűk Ura/Hobbit rajongónak nincs szüksége külön könyvre, hogy megmondja, mi a jó ezekben, mi a Megye bölcsessége, hiszen épp azért olvassuk a professzor könyveit, mert mi is a Megyébe vágyunk. Ám Noble Smith mégis tud adni valamit, akár a fanoknak, akár úgy általában bárkinek, mert az alábbiak szellemében írta meg könyvét: „Tolkien az elméjével teremtette meg Középföldét, de a hobbitok a szívéből ugrottak elő. Az életünk sokkal jobbá válhat, ha megpróbáljuk a magunkévá tenni ezen vidám, őszinte, kitartó és iparkodó lények szemléletmódját."

Ekulton a cikkem.

Tony Parsons: Fiúkból lesznek a férfiak (Apa és fia 3.)

Tony Parsons angol író 1999-es, Apa és fia című regényével lett ismert és közkedvelt szerző, nálunk is. Alighanem azért, mert jellemzően normális, átlagos emberekről írt szívhez szóló, hihető, de szórakoztató történetet. Ami magyarul megjelent tőle, azt mindet olvastam, de míg ez az első és folytatása, a Férj és feleség nagyon tetszett, utóbb ahogy teltek az évek, egyre inkább úgy éreztem, hogy ellőtte a puskaporát, s már csak önmagát ismétli. Ezért aztán vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, hogy új regényében visszatér Harry Silver, az Apa és fia és folytatása főszereplője.

De ez a visszatérés jól sikerült. Teljes cikkem ekulton.

Dolma lányai

Nepáli buddhista szerzetesnőkről szóló film, mely elsősorban az emberi oldalra koncentrál. Érdekes, néha szép, néha megható, néha vicces, és így tovább. Cikkem róla ekulton.

A hobbit - Smaug pusztasága

Az első rész után nem éreztem azt a sürgető késztetést, amit most igen: hogy újra meg akarom nézni. Tisztában vagyok vele, hogy a Smaug pusztasága elsősorban szórakoztató és látványos, és ritkán olyan hangulatos, hogy oda akarjak költözni, de szerintem olyan igazán, de tényleg szórakoztató és látványos filmből sincs olyan sok. Szóval nekem tetszett.

Ekulton a cikkem.

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú - Két szív

A fantasy irodalom klasszikusai között számon tartott, 1968-ban született regény 2004-ig nem jelent meg magyarul, de akkor nyomban sokunk kedvencévé is vált, bár kétlem, hogy minden potenciális olvasójához eljutott a híre – márpedig Tolkien rajongóinak épp úgy ajánlható, mint mondjuk a Harry Potter sorozat kedvelőinek. Igazi gyöngyszem, amely Amerikában mindmáig nagy népszerűségnek örvend, akárcsak a belőle készült, 1982-es, részint japán rajzfilm. Új kiadása egyben új fordítást rejt, valamint a „Két szív” című novellát, az egyetlen írást, melyben Beagle valaha is visszatért a regény szereplőihez.

Teljes írásom az ekulton.

Robert Holdstock: Mitágó-erdő

Vannak könyvek, amik rögtön az első oldalukon elvarázsolnak, beszippantanak, és nem eresztenek, míg a végükre nem érek – vagy még azután sem. Nem feltétlenül a legkellemesebb élmények, de ezek miatt érzi úgy az ember, hogy az olvasás egy szent valami, ami nélkül kevésbé lennénk emberek.

Holdstock 1984-ben megjelent, World Fantasy-díjas regénye is ilyen. Az a legkevesebb, hogy nem fogott rajta az idő foga, hiszen kortalan dolgokról szól. (...) A Mitágó-erdő amellett, hogy izgalmas, kiszámíthatatlan kalandregény, egyszersmind szépirodalom is, szimbólumokban, értelmezési rétegekben gazdag, varázslatos és magával ragadó alkotás.

Teljes cikkem ekulton.

Takács Vilmos: Pisztolytáska és rózsapatron – A Guns N’ Roses és én

Vilkó műve, ahogy rá is írták, "inkább regény", mintsem színtiszta rocktörténeti dokumentumkönyv. Váltogatva (és párhuzamosan) megy benne minden idők egyik legnagyobb rock bandájának a története, és Vilkóé, aki Slash miatt kezdett el gitározni, és most a Hollywood Rose-zal tolja a Guns klasszikus dalait (plusz sajátokat is). Minden rockrajongónak olvasnia kell, mert rólunk szól, hogy milyen annak lenni a világ ezen fertályán. Meg szól a zenészlétről is, van benne millió sztori, megannyi fotó, piszok jól néz ki, és remek humorú, olvasmányos cucc. Ekultra írtam róla bővebben.

Jostein Gaarder: Hello? Is anybody there?

A Hello? Is anybody there? egy rövid könyvecske, amit ráadásul gazdagon illusztrált Sally Gardner, szóval semmiképp nem megerőltető olvasmány kevésbé képzett angolosoknak sem. Pláne, mivel a főszereplő Joe 8 éves, és épp ilyen korú gyerekeknek szánhatta Gaarder. De persze filozófikus, kicsit A kis herceg-re is emlékeztet, és ekulton a teljes cikkem róla.