Pear Jam, 2019.01.25. Muzikum

A Pear Jam egy sokat látott magyar zenészekből álló Pearl Jam tribute zenekar, és baromi feelingesen tolják a Seattle-i grunge legenda dalait. A Hammer honlapjára írtam a Muzikumban tartott, közel két és fél órás koncertjükről.

Varró Dániel: A szomjas troll – Kis viking legendárium

A szømjas trøll című kötetben négy mesét olvashatunk: a címadót, mely a skandináv mítoszokból és mesékből táplálkozik, „A kíváncsi óratörpé”-t, mely jobbára szintén, de legfőképp finn, „A kis hablegény”-t, mely Andersen nyomán íródott, belső rímekkel tarkított mese, s végül „A leprikónok átká”-t, melyben kelta elemek vegyülnek a nordikusokkal, s mely egyben a legkülönlegesebb Varró alkotás ever.

Teljes cikkem ekulton.

Mirai – Lány a jövőből

Ez a rajzfilm leginkább arról szól, hogy hogyan fogadja el a négyéves Kun a kishúgát. De ahogy erről mesél, az egészen fantasztikus – és közben nagyon-nagyon emberi. Merem ajánlani minden szülőnek, illetve minden olyan gyereknek, akinek van testvére (legyen bár idősebb vagy fiatalabb nála).

Teljes cikkem ekulton.

Pear Jam & Superunknowns – Pearl Jam & Soundgarden tribute az Ellátóházban

Mikulás napján két magyar tribute csapat olyan koncertet adott az Ellátóházban, mely bizonyos szempontból nagyobb élmény volt, mint ha az eredetiket láthattuk volna. Igaz, ezért Kövi Lóri (PJ/Alva/Flop énekes) a vérét adta, de nem csak ő fog örökké emlékezni rá.

Cikkem a Hammer site-on.

Best of 2018

• Könyv 
Craig Thompson: Blankets – Takarók
David Almond: The Colour of the Sun
Dallos Sándor: A Nap szerelmese / Aranyecset
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Rachel Joyce: Harold ​Fry valószínűtlen utazása
Ernest Cline: Ready Player One
meg három nagyon jól eső újraolvasás:
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Otfried Preußler: Krabat

Könyvek terén jó kis év volt ez (fentebb csak a legeslegjobban tetszők szerepelnek, de még hosszan folytathatnám a listát), képregényes vonalon meg egyenest a legjobb év ever. A Takarók volt, ami mindenek fölött tetszett, de ott volt még az Incal, a Sandman: Death - Halál, Batman: A gyilkos tréfa, V mint vérbosszú, Saga 1., Conan kegyetlen kardja stb., csupa olyan kiadvány, amiről évek, akár évtizedek óta álmodozunk.

• Film

Paterson

Testről és lélekről

Lucky

Kutyák szigete

A Meztelen Juliet

Mirai - Lány a jövőből
Ebben az évben legalább a felét nem láttam azoknak a filmeknek, amiket szerettem volna, de jó filmből így is jutott, a fentieken kívül is, de ezek azok, amiket újranéznék.

• Koncert

Fates Warning, A38

Alice In Chains, Budapest Park

Ozone Mama / AsphaltHorsemen, Track Barba Negra

Pain Of Salvation / Kingcrow, A38

Walking Papers /Ozone Mama, A38

Pear Jam /Superunknowns, Ellátóház

Időrendi sorrend, és azok a koncertek, amelyeken lelkileg is bevonódtam, ha fogalmazhatok így. Bár a legtöbb további koncerten is az történt, szóval... nem tudom, talán ezek a legemlékezetesebbek? Nem is biztos. Az AIC nem volt annyival jobb mondjuk a King Crimsonnál... Mindenesetre van a fentiek között legalább kettő, de inkább három, amit évtizedek múlva is emlegetni fogunk, ha megérjük. Hivatkozási alap, hogy aha, szóval te is ott voltál.

• Dalok 

Alice In Chains: Maybe

Alice In Chains: All I Am

Alone In The Moon: Ruin Pop

Amorphis: Amongst Stars
Angertea: The Devil's Last Foil

Ann My Guard: Sacred I

Don Gatto: Sink Without A Trace

Dystopia: Purge Yourself

Firkin: Your Odyssey

Madder Mortem: Liberator

Nomad: Piros és zöld lámpák

Ozone Mama: Moon Pilot

Pearls Of Long Loved Years: Gift

Pearls Of Long Loved Years: Rise

Primordial: To Hell or the Hangman

Primordial: Stolen Years

Sear Bliss: Shroud

Thy Catafalque: Töltés

Thy Catafalque: Tenger, tenger

VoiVod: Always Moving

Walking Papers: This is How it Ends

Wall Of Sleep: Deserter (de leginkább a Fear, csak az még nincs fenn youtube-on)

Warrel Dane: Rain

Witherfall: Ode to Despair

Húzós egy év volt ez, maradjunk annyiban. Már kívánni se merek, annyira nem szokott bejönni (bár lehet, annak, aki olvassa, bejön, és akkor jól van).

Szóval, a fentiek, lássuk be, mind-mind kábítószer. Még ha, tegyük fel, egyik-másik nem csak abban segít is, hogy jobban érezzem magam tőle, hogy jól szórakozzak, hogy valami értéket adjon, hanem mondjuk tágítja a világképemet, a belátásomat, új gondolatokkal gazdagít, akkor sem változtat gyakorlatilag azon, ami épp van. Egyik fenti zene, film, könyv, egyéb élmény sem segített nekem abban, hogy mondjuk meggyógyítsam, akiket meg kell, vagy hogy jobb belátásra késztessem a politikusokat. Ez mind csak kábszer. De azért segítettek.

És az is jó volt, hogy interjúzhattam jó pár kivételes alkotó emberrel (ezek közül különösen emlékezetes számomra a Balogh Ádámmal, Majoros Nórával, Molnár Krisztina Ritával és Várhidi Adriánnal készült interjúk, valamint az, hogy a Budapest Katalógusba bekerült egy általam készített fotó és egy rövid interjúm Theodora Gosszal). Színházban háromszor jártam, mind emlékezetes volt (Akit Biffnek hívtak, Galaxis útikalauz stopposoknak, A Pál utcai fiúk). Korniss Péter: Folyamatos emlékezet c. kiállítása is nagyon tetszett.

Valami mindig van, ami átlendít, ami segít, ami elfed vagy enyhít. De igazából arra lenne már szükség, nekem is meg országnak-világnak, ami megoldja a problémákat, ami ténylegesen jobbá tesz végre valamit. Nem csak kicsiben, nem csak annyiban, hogy OK, most egy kicsit jobban érzem magam, most jobban viselem az akármit és akárkit, ami és aki az életemben van. Még ha nem is tudunk az egész világra hatni, még ha néha egy mosoly, egy kis kedvesség vagy együttérzés is elég – arra, amiben vagyunk, nem elég. Asszem, 2019 dolgos év lesz.

Balogh Ádám - Világok vándora

Balogh Ádám festőművészként és fotográfusként is valami egyedit, sajátosat alkot. A világ megannyi pontján járva mindenütt a helyek és a helyiek igazi arcát keresi, s az abban rejlő szentséget. Ádám legutóbb a Szentföldön járt, erről és megannyi másról mesélt nekem. Aztán annyit mesélt, hogy abból két interjú is született, némi átfedéssel bár.

Az ekulton van a hosszabb, alaposabb verzió, míg a FotóVideó magazinban az, ami inkább a fotós oldalra koncentrál. És csoda dolgokat mond ez a csodaember.

Péczely Dóra (szerk.): Budapest Off

A Budapest Off tizenhárom ifjúsági novella gyűjteménye, melyekben szinte csak az közös, hogy Budapest egy-egy városrésze (vagy kerülete) adja a hátterüket. Van, ahol szinte főszereplő; van, ahol épp csak megemlítik, de minden írásban meghatározó. Anélkül, hogy erőltetett lenne, bizonyítja mindegyik novella, hogy az embert formálja, befolyásolja, alakítja a hely, ahol él.

Tartottam egy kicsit ettől a kötettől. Attól, hogy túlzásba viszik benne, nem is a megmondást, ami az én gyerekkorom ifjúsági irodalmában sűrűn megesett, hanem a borzalmak, a szegénység, a kisiklott és elidegenedett életek bemutatását. A végén úgy csuktam be, hogy igazam volt, mégsem bánom. Merthogy az egy dolog, hogy a fontos kérdésekről beszélni kell, az viszont egy másik, hogyan is beszélünk – és ebben a kötetben bőven van olyan írás, amelyben a fontos kérdésekről úgy esik szó, ahogy szerintem jó. Hogy átjöjjön az üzenet, de ne legyen letolva torkomon.

Teljes cikkem ekulton.

Szeretlek, anya! – 31 őszinte vallomás

Az édesanyákat köszöntő könyvet jó párat találni a könyvesboltok polcain, ám ez az extra nagy méretű kötet egészen különleges. Bár az egyedi stílussal bíró belga illusztrátor, Quentin Gréban Maman című könyvén alapul, abból „csupán” a képeket vették át, s mindegyikhez más és más magyar szerzőt kértek fel, hogy írjon egyoldalnyi szöveget. Egyik-másikukat nem íróként ismerjük, de amilyen színesek és változatosak Gréban képei, annyira változatosak az írások is.

Teljes cikkem ekulton.

Madder Mortem interjú

A Madder Mortem régi kedvencem. Kő underground zenekar a norvég erdők mélyéről, egy fantasztikus és erős hangú (és személyiségű) énekesnővel az élen. Totál más zene, mint bármi, és a Marrow c. új albumuk is az év legjobbjai között van. Már harmadszor interjúztam Agnetével, és megint baromi jó dolgokat mondott.

Hammer site-on az interjú.

Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?

Peter Wohlleben egy német erdész, akinek A fák titkos élete című ismeretterjesztő műve hazánkban is bestseller lett. Annak a gyerekek számára „szelidített” verziója ez a nagy alakú, fotókkal és rajzokkal gazdagon illusztrált kötet, de én felnőtt fejjel is nagyon élveztem. 

Teljes cikk ekulton.

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (színházi előadás)

Vannak dolgok a világegyetemben, amikről az ember hajlamos azt gondolni, hogy lehetetlenek. Nekem például eszembe nem jutott volna, hogy Douglas Adams klasszikus sci-fi paródiáját színpadra lehet állítani, de a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem két tagjának vizsgaelőadása bebizonyította, hogy pedig de.

A nyáron láttam a darabot, de lesz még. Hogy mikor, az is olvasható az ekultos beszámolómban.

Ray Bradbury: Októberi vidék

Ez a gyűjtemény Ray Bradbury első novelláskötetéből (Dark Carnival, 1947) vett át tizenöt sztorit, további néggyel megtoldva, és így, ahogy van, a hátborzongató, horrorisztikus irodalom klasszikusának számít. Sokaknak talán meglepő is lesz, hogy milyen sötét hangulatú, félelmetes írások ezek. Magam legalábbis nem az effélék miatt szerettem meg Bradbury írásait, és egyik-másik novellát elég sokkolónak és betegnek találtam. De már ezek a korai írásai is elképesztő ötletekkel voltak tele, melyek aztán rengeteg más íróra és egyéb művészre voltak hatással. Ha jobban ismerném a korszak irodalmát, talán elősorolhatnék néhány akkori nagy- vagy obskúrus nevet, akik hathattak a még ifjú Bradburyre. Nekem azonban úgy tűnik, hogy még Poe vagy Lovecraft hatása sem konkrét ötletek, hangulatok formájában jelentkezett (ha ugyan), inkább azt látom valószínűnek, hogy Bradbury magába szívott mindent, és olyan agya meg lelke volt, melyek minden hatást úgy pörgettek-forgattak át, teljesen váratlan asszociációkba és sztori-magvakba, hogy nem igazán lehet ráismerni az elődök befolyására. Miközben pedig nagyon is ősi szimbólumokkal, motívumokkal és megoldásokkal dolgozott ő is.

Teljes cikkem ekulton.

A meztelen Juliet

Az angol bestsellerszerző, Nick Hornby újabb regényéből készült feldolgozás ez. A korábbi filmesítések nem mindegyike ütötte meg az eredeti könyv szintjét, de A meztelen Juliet sok szempontból jobban tetszett, mint a regény – már amennyire arra így közel 9 év távlatából emlékszem. Jó párbeszédek, jó színészi alakítások, jó zenék, egy látszólag könnyed, mégis erős mondanivalót hordozó filmben.

Teljes cikkem ekulton.

Alone In The Moon interjú

Az Alone In The Moon trió második albuma tavasszal jelent meg Ruin Pop címmel. Az anyag sajátos egyvelege a grunge-nak, punknak, stoner/hard rocknak és sok egyébnek, és leginkább az éjszakai Budapestről szól. Az énekes-gitáros Várhidi Adriánnal készítettem interjút, aki nagyon jókat mondott. Zenei, szövegi, gondolati és szív-lélek síkon is kivételes csapat ill. ember, áldás, hogy van!
S imhol az interjú.

Walking Papers / Ozone Mama, 2018.10.01. A38 Hajó

Valami egészen döbbenetes, delejező, mágikus koncertben volt részünk. Lehet, nem is, inkább biztos, hogy életem egyik legjobb koncertélménye, és bár intuitíve éreztem én ezt előre, mégsem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz.

A Hammer site-on jelent meg a cikkem, amiben leírtam, hogy ezt mégis hogy értem.

Thy Catafalque interjú

Geometria címmel májusban jelent meg a nyolcadik Thy Catafalque album, egy újabb remekmű, és abban a hónapban a HammerWorld magazinban volt is egy interjúm Kátai Tamással. Ez itt azonban a teljes verzió.

Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa

Zafón egy irdatlan méretű és labirintus-szerűen szövevényes történetfolyam újabb (utolsó?) részében megint (részben) más nézőpontokból mesél tovább. Az eddigi legvaskosabb kötet is izgalmas és lebilincselő, még ha a legendás első rész (A szél árnyéka) hangulatát csak nyomokban idézi is fel.

Teljes cikkem ekulton.

David Almond: The Colour of the Sun

Egyetlen nyári napról szól ez a regény, de ilyet csak Almond tud. Egy régvolt korról és számunkra ismeretlen, észak-angol helyről mesél (a saját gyermekkoráról), de úgy, hogy az ember érti és érzi, hogy végül is ez a gyermekkor, ez a felnőtté válás, ez a Nap és ez a nyár, mindnyájunknak, akárhány változatban is. Csodaszép, megindító, elvarázsolt.

Cikkem ekulton.

Theodora Goss / Budapest Katalógus

Az a megtiszteltetés ért, hogy egy fotóm, s a hozzá kapcsolódó rövidke interjú bekerült a Budapest Katalógusba.
Theodora Goss egy magyar származású amerikai írónő, aki leginkább fantasy/sci-fi novellákat és regényeket ír, emellett egyetemi tanár Bostonban, és egy rendkívül kedves, érdekes személyiség. A többi elolvasható itt (de lesz egy hosszabb interjú is).

Ozone Mama / Asphalt Horsemen, 2018.08.01., Bp. Barba Negra Track

Kívánom mindenkinek, hogy amikor valaki jó estét kíván neki, legalább ilyen jó estéje legyen, mint nekem volt ezen az augusztusin, midőn a Barba Negra Track kisszínpadán ez a két társulat játszott. Baromi jó hangulatú, barátságos, vidám bulit tolt mindkettő, én meg írtam erről a Hammer site-ra, és fotóztam is jó sokat (a cikk alján a link, tessék megnézni, mert egyik-másik képre igen büszke vagyok).

Asphalt Horsemen

Ozone Mama