Bede Béla: Budapest építészete

Bár a tartalom szűkre-tömörre szabott, hogy szinte zsebkönyv méretű maradhasson ez a könyv, mégis rengeteg infót ad át. De ami miatt olvasmányos is, az az, hogy a szerző fanyar humora és lelkesedése (vagy épp negatív véleménye) is elő-előbukkan a sorok között. Persze nehéz is lenne nem lelkesedni például a szecesszió egyik-másik remekművéért, de Bede Béla szavai nyomán az olvasó bizonyosan máshogy fog nézni Budapestre, és jó eséllyel elkezdi szervezni a városnéző sétáit az egyes, figyelmét felkeltő helyekhez. 

Teljes cikkem ekulton.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu egy kortárs zseni, szerintem szépirodalomban is, de sci-fiben biztos, sőt, fantasyben sem utolsó. Ez a novelláskötete is változatos, bár van egy nagyon erős központi téma, amely számos íráson és évezreden keresztül vonul. Ott kezdi, hogy leírja a mát-holnapot, hogy mi lesz az emberből, aztán ez önmagában épp elég kiakasztó, de van itt más is. Liu nagy koponya, nagy gondolkodó, de az emberrel, az emberivel foglalkozik, így elkerüli a ridegség csapdáját, melybe sok SFF író beleesik.

Teljes cikkem ekulton.

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Egy középkori történet két cseppet sem átlagos főszereplővel. Miközben ifjúsági regényhez mérten elég alaposan bemutatja a csúf középkori viszonyokat, és van benne bőven kaland, misztérium és valahol a felnőtté válásról is szól, számomra a beleszőtt derű, fény, jóság adta a velejét, azért szerettem annyira nagyon. 

Cikkem ekulton.

Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én

Hogy a fotográfia művészet is lehet, már régóta tudjuk, de hogy micsoda szenvedély, megismerési vágy hajtja a legnagyobb fotóművészeket, arról ritkán olvashatunk. Meyerowitz soraiból pontosan ez ragyog át, és ennek köszönhetően inspiráló élmény lehet bárki olvasónak. Emberünk ugyanolyan remekül kapja el az utcán az emberi pillanatokat, a fény csodáit, a világvárosok káoszát tükröző, elképesztő, szemvillanásnyi együttállásokat, ahogy a saját fotós filozófiájáról beszél. 

Könyvéről két helyre is írtam, jobbára hasonlókat, csak ekultura.hu-ra némileg általánosabban, a FotóVideó magazinba meg némileg "fotósabb" megközelítésben.

Neil Gaiman – Rafael Albuquerque: Smaragdzöld tanulmány

Gaiman egy szerkesztő barátja felkérésére írta ezt a novellát, aki a lovecrafti világot Sherlock Holmeséval keverő sztorit rendelt. Neil pedig megcsinálta, olyan frankón, színesen és csavarosan, ahogy csak kevesen tudnák. Aztán az Eisner-díjas Rafael Albuquerque megrajzolta-festette képregénynek, és igazi ínyenc darab lett a végeredmény.

Teljes cikkem ekulton.

David Michie: A négy lábon járó spiritualizmus

A buddhizmus, ahogy DLM, vagyis a dalai láma macskája immár a harmadik róla szóló könyvben is kifejti több helyen, nem igazán vallás, bárki beépítheti a maga gondolkodásmódjába, hétköznapjaiba, ugyanakkor számos vallással rokon értékeket tart fontosnak, élen az együttérzéssel. Melyről ez a könyv egészen sokat beszél, és ennek azért örülök, mert mindig is olyasminek éreztem, ami elvben nagyon szép, de gyakorlatba átültetni sokkal nehezebb. Itt erre is kapunk, ha nem is receptet, de útmutatást.

Teljes cikkem ekulton.

Nick Hornby: Olyan, mint te

Nick Hornby abban mindig jó volt, hogy könnyeden, gördülékenyen fogalmazzon és vezesse a cselekményt. Hogy hétköznapi, mégis emlékezetes szereplőkről írjon. És hogy mindezek közepette mégis mélyenszántó gondolatokat adjon át. Azt kétlem, hogy az Olyan, mint te lesz A Brexit Korszak Alapműve, ahogy volt a Pop, csajok a maga idejének, de helyenként a szívem is összeszorult, annyira jól megfogta, mi is történt az emberek és a hétköznapok szintjén.
S mellette mesél ebben a könyvben rasszizmusról és valódi elfogadásról, egy problémás párkapcsolatról, és így tovább. Teljes cikkem ekulton.

Tom Polonkai: Sarasvati Devi's Grace

Polonkai Tamást a magyar underground rock életet figyelemmel kísérők a remek grunge/stoner zenét játszó, egri Polly Is Dead zenekarban ismerhették meg. Ez a kultikus csapat már rég nincs, ahogy Tamás későbbi rock formációja, a Bálnalovas is a múlté már, ám szerencsére a Pearls Of Long Loved Years zenekara létezik, s viszi tovább a Pollyval / Bálnalovassal megkezdett irányt.

Ám, ahogy a Sarasvati Devi's Grace cím sejteti, Tamás angolosított saját nevén kiadott albuma valami egészen más. Nem szokatlan tőle, hiszen hat éve az Apokrif című lemez is hasonlóan spirituális vizekre evezett, ám cikkem tárgya végig indiai/hindu mantrákat tartalmaz, nem magyar nyelvű dalokat. Melyeket nagyon jól esik hallgatni, békét hoznak magukkal. Teljes cikkem ekulton.

Susanna Clarke: Piranesi

Susanna Clarke brit író A Hollókirály c. könyve az ezredforduló óta megjelent fantasyirodalom egyik kiemelkedő, számos díjjal elismert alkotása, egy minden ízében különleges monstrum, mely eredetileg 2004-ben jelent meg. Az ehhez kapcsolódó novellagyűjteményre (Búcsúbáj ​hölgyei és más történetek) sem kellett sokat várni – ám azóta semmit nem adott ki az írónő.

Aki pedig ennyi éven át várta egyre, hogy újra az ő míves, szőlőindákként tekergő sorait olvashassa, az jó, ha tudja, hogy a Piranesi valami egészen más. Ez a legfontosabb, amit elmondhatok róla, minden más, még a fülszöveg is csak csorbítana az élményen. De nem azért kaptam meg megjelenés előtt Molnár Berta Eleonóra gyönyörű fordítását, hogy aztán egy szót se írjak róla és magamban tartsam az élményt. Mely a maga módján már-már katartikus volt.

Teljes cikkem ekulton.

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Az Athéné Klub trilógia első része ez, mely 2018-ban megkapta a legjobb első regénynek járó Locus-díjat. Theodora Goss magyar származására ebben a kötetben még kevés momentum utal (a folytatás viszont Budapesten is játszódik majd!). A történet szereplői különféle viktoriánus kori irodalmi művekből vett alakok vagy azok rokonai, és a megidézett regények, novellák mellékszerepre kárhoztatott, sokszor elfelejtett női alakjait teszi a középpontba - de pl. maga Sherlock Holmes is felbukkan. A cselekmény csavaros, izgalmas, néhol félelmetes, de az írónő ill. a klubtag hölgyek saját hangja és humora miatt leginkább szórakoztató regény ez - a szó legnemesebb értelmében.

Cikkem róla ekulton.

X. Tattoo The Sun fesztivál - 2020.09.12.

Nekem a DK nem egy párt, nem is a Dead Kennedys, hanem a Dürer Kert, amiben jó eséllyel utoljára voltam koncerten (de még remélhetőleg a Képregényfesztivál lemegy ott).

A X: Tattoo The Sun fesztivál covidosra lett szűkítve, három zenekart láttam, jó volt nagyon. Beszámolóm és sok fotóm a Hammer site-on.

Roddy Doyle: Paddy Clarke, ha ha ha

Paddy Clarke 1968-ban épp tízéves, bár az évszám, egyáltalán a történelmi háttér csak annyira van jelen, amennyire egy ilyen korú gyereknél lenne. Paddy keresetlen őszinteséggel és gyermeki csapongással mesél az életéről, a számtalan apró balhéról, amibe osztálytársaival rángatják egymást, arról, hogy hogyan bánik a kisöccsével (általában tahó módon), és mi zajlik mindeközben a családjukban.
Megindító regény. 

Cikkem ekulton.

Mad Robots / Slowmesh, Bp. Trip Hajó, 2020.09.04.

A Mad Robots új albuma az év legjobbjai között van, a Slowmeshre is kíváncsi voltam, szóval vállaltam a kockázatot, és lefáradtam a TRIP Hajó gyomrába. Ahol aztán bebizonyosodott, hogy még járvány idején is teremnek kincsek a magyar undergroundban.

Beszámolóm a Hammer site-on.

Inkább lennék özvegy

Ez egy csöndes és lassú film a felszínen, de csak mint a tenger, ha nyugodt. És semmi ehhez a hasonlathoz hasonló klisés nincs benne, miközben olyan valósan és hitelesen mutatja meg egy házasság végét, amennyire film csak megmutathatja. Nem szólva az amúgy már felnőtt gyermekük nézőpontjáról. Aki egy hétvégén végre hazamegy meglátogatni idősödő szüleit, és az apja akkor borít…

Érzelmileg igen megterhelő film, mármint felnőttként, házasként, apaként, fiúként, túl sokmindenen. Biztosan sok néző érzi majd úgy, hogy mindegyik szereplővel tud egy kicsit azonosulni – akármelyikük nézőpontját figyeltem is, mind már-már hétköznapian valóságos, egyben iszonyú fájdalmas volt. De ez nem az a film, amiben nincs valamiféle feloldozás.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Frank Herbert nagyszabású Dűne sorozatának harmadik kötete eredetileg 1976-ban jelent meg, magyarul ez a harmadik, átdolgozott kiadása. Követvén A Dűne messiása c. második részben megkezdett gyakorlatot, ez a kötet sem ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző befejeződött. Hanem kilenc évvel később, és Herbert újfent csavar egy hatalmasat a történet menetén, ismét más megvilágításba helyezve a szereplőket.

Cikkem ekulton.

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Hetven éve már, hogy megjelent Bradbury hamar sci-fi klasszikussá érett könyve (mely kevéssé regény, inkább novellafüzér), és ennek örömére az Agave speciális kiadással örvendezteti meg a hajdanvolt Mester régi és reménybeli új híveit. Egyrészt újraszerkesztették Kuczka Péter egyébként remek fordítását, másrészt hozzácsapták Bradbury többi marsbéli novelláját. Köztük olyanokat, melyek magyarul még sosem jelentek meg.

Teljes cikkem ekulton.

Storm The Studio / Superunknowns, 2020.08.13.

Ha nem lett volna a pandémia, akkor is ezt a koncertet vártam volna a legjobban ebben a rihes évben. Igaz, Esztergom helyett végül Pest s Buda között, az A38 hajón került megrendezésre, és persze, hogy érződött rajta a járvány hatása (a közönség is visszafogottabb volt, ötszázan sem voltunk, és csak lassan oldódott az az átok feszültség, amit ez a helyzet szült). De mégis, megtörtént: Fodi hazajött Japánból két koncert erejéig! És még Bedlam dal is volt!

Beszámolóm a Hammer site-on, fotókkal.

Alexander Norman: A dalai láma

Alexander Norman nem a felmagasztalás és ájult csodálat hangján ír könyve címszereplőjéről, hanem jobbára tárgyilagosan, a történelmi eseményekre helyezve a hangsúlyt, megmutatva, hogy milyen állapotok uralkodtak Tibetben Tendzin Gyacó születése előtt, mi vezetett odáig, hogy Kína megszállja az országot, s mi minden történt azóta – hogyan lett ez a kedves ember korunk egyik legfontosabb alakja, az együttérzés terjesztője és két lábon járó példája. 

Teljes cikkem ekulton.

David Gibson: Streetfotózás

A streetfotózás, ha jól csinálják, egyszerre örökíti meg a kort és valami kortalant.
Ritka öröm, hogy ez a hazánkban hiánypótló kötet megjelenhetett magyarul. A téma avatott és elkötelezett művelője írta, aki minden lelkesedése mellett is képes úgy vallani erről a sokat vitatott fotós irányzatról (vagy talán nevezhetjük műfajnak is), hogy akár azok is megértsék, mi ebben a jó, akik szerint nettó tahóság vadidegeneket orvul lefotózni az utcán.

Teljes cikkem a FotoVideo magazin honlapján.

Orbán Zoltán: Madárbarátok nagykönyve

Hazánkban, ahogy azt a szerző leírja, régi hagyománya van a madarak téli etetésének, ám ennél sokkal többet is tehetünk a tollas népekért. Orbán Zoltán pedig nemcsak azt mutatja be igen világosan, érthetően és követhetően, hogy mit és hogyan, de azt is, hogy miért.

Teljes cikkem ekulton.