Kántor Mihály: Magyar Rocktörténet ’80-’90

A Magyar Rocktörténet képregény második kötetéből a díszdobozos limitált kiadást kaptam, amely egyszerűen káprázatosan néz ki (s extraként van benne néhány oldalnyi szkeccs, egyes oldalak / képek korai változatai). Már pusztán az igényes kivitelezés miatt is érdemes megvennie minden képregényrajongónak.

Maradt a ’60-as és ’70-es évekről szóló első kötetben megalapozott koncepció, vagyis hogy mindegyik évtizedet más-más rajzoló illusztrálta. Így, hogy már egyben megvan mindkét kötet, még inkább érződnek ennek előnyei – a változatosság ugyanis itt tényleg gyönyörködtet, és ez a megoldás bőven ad teret a kreativitásnak.

Ezzel együtt a második kötetben vannak hangsúlyeltolódások, van, aki többet kap, mint érdemelne, más meg kevesebbet. De összességében remek kiadvány, és ekulton írtam róla hosszabban.

Tulpa, Múzeumok majálisa, 2024.05.26.

Egyfelől nem akármi a Múzeumok majálisán, a Nemzeti Múzeum napsütötte lépcsőjével szemben felállított színpadon játszani, másfelől viszont van is benne kihívás, pláne így délután 4-kor. Ráadásul most láttam először a Tulpát Galambos Dorinával, s voltak félelmeim. Aztán végül csoda klassz koncert lett belőle.

Hammer site-on írtam le, hogy ezt hogy értem.

Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya

Astrid Lindgren nevét a legtöbben a Harisnyás Pippi történetek miatt ismerik, de írt ő más klasszikus gyerekregényt is, mi több, más erős lánykaraktert is kitalált. Például Ronját.

Bár nem történelmi regény, nyilván a késő középkori Svédországban játszódik ez a történet, s a hegyirablók a főszereplői. Mattis az ő vezérük, az ő várában élnek, ahol egy viharos éjszakán megszületik emberünk lánya, Ronja. Aki azon túlmenően is különleges és karakán lánnyá cseperedik, hogy rablóvezér az apukája.

Teljes cikkem erről a varázslatos, mégis egyszerű és természetes regényről ekulton.

Cselőtei Zsófia Olga: A cirkusztanoda

Cselőtei Zsófia Olga könyve igazi kincs, olyan, mintha megtalálnék egy régi könyvet, mely még gyermekkoromban elveszett és azóta is hiányzott. Elbűvölő, varázslatos kis kötet, mely szavak nélkül mesél el egy történetet, melynek főszereplője a címlapon is látható kis bohóc.

Az illusztrációk egészen sajátos stílusa és atmoszférája önmagában elég, hogy magával ragadja az olvasót.

Teljes cikkem róla ekulton.

Philip K. Dick: A kozmosz bábjai

Philip Kindred Dick (1928–1982) az egyik legnagyobb hatású sci-fi író volt, akinek írásai máig befolyással vannak az irányzatra – pláne mivel számos elemük mintha valóra vált volna az utóbbi években. A kozmosz bábjai korai regénye, és nem tartozik a legjobbjai közé. Mégis jó, hogy az Agave újra kiadta, különösen, hogy Pék Zoltán új, értő fordításában. Nem csak azért jó ez, mert ott a helye a polcon, hanem mert amilyen tipikus PDK-mű, annyira egyedi is bizonyos szempontból.

Bővebben az ekultos cikkemben fejtem ki.

Turi Márton (szerk.): Az finom lesz!

Az 1920-as évekbeli Londonban, egy nemesi házban (fent és lent) játszódó Csengetett, Mylord? egyike a valaha volt legsikeresebb tévésorozatoknak. Legalábbis Magyarországon. Bezzeg Angliában a BBC az első vetítése óta nem adta le újra. Hogy hogy történhetett mindez, miért lett a magyar tévénézők akkora kedvence s megannyi máig közkézen forgó szállóige forrása, s miért nem zabálták a britek, miközben a Jimmy Perry-David Croft szerzőpáros számos sitcomját imádták? Nos, ezekről is szó van a Turi Márton által szerkesztett, tehát kimondottan magyar kiadású kötetben. De még mi minden más is került bele!
Van, akinek túl sokféle is. De mindenképp sokkal-sokkal finomabb, mint amiket Mabel kap, s amikre a könyv címével szok válaszolni.

Teljes cikkem róla ekulton.

Mad Robots / Angertea / Ghost Toast – Bp. Dürer kert, 2024.05.03.

A múlt évi 7/8 fesztivál ½-e fellépett e szép kora májusi estén a Dürer Kistermében, plusz az alter-pop-rockban erős Úrfi. Rájuk nem tudtam maradni (szerencsére a Ghost Toast-os Bence vállalta, hogy ír róluk), de a három „előzenekaruk” képtelen hibázni, úgyhogy csak azt mondhatom: ha nem látod, nem hiszed el, milyen bődületesen jó magyar underground bandák vannak.

Emitt a cikk. 

Vadadi Adrienn: Az Örökkön Örökké Fa

A címbéli Fa a világokat köti össze – azt, amiben mi élők élünk, és azt, ahova a holtak távoznak, s ahonnan, ha eljön az idejük, visszaszületnek. A regény tehát olyan felfogás, hitrendszer szerint mesél, mely nem egyezik pl. a kereszténységével (inkább egyes buddhista, illetve New Age tanok köszönnek benne vissza), mégis azt mondom, vallástól, hittől, meggyőződéstől függetlenül is érdemes elolvasnia bárkinek, aki találkozott már a gyásszal. Nagy segítség lehet ez a hangulatosan illusztrált gyermek/ifjúsági regény abban is, hogy szülők, nagyszülők beszélgetni tudjanak a gyerekeikkel-unokáikkal a gyászról.

Teljes cikkem ekulton.

Képregénysaláta: Mononeko, A nevető ember + 2

Találtam írni négy jófajta, ámbár egymástól igen különböző képregényfüzetről, kezdve a folyton igazságot tevő, vak szamurájmacskáról szóló, Momoneko cíművel.

Cikkem ekulton olvasható.

Dűne: Második rész

Az első Dűne regény kisebbik felét feldolgozó első mozifilm minden monumentalitása mellett is csak megalapozás volt (és maga a teljes első regény is, hiába sci-fi klasszikus, csupán az első része egy már-már felfoghatatlanul messzebbre és mélyebbre vivő, roppant történetfolyamnak). A második filmben azonban minden beindul, de olyan elsöprő erővel, hogy valóban belepasszírozza az embert a mozi ülésébe. És igen, ahogy mindenki leírta: ezt a filmet moziban kell nézni, úgy ad teljes élményt. És igen, még ez a két nagyszerű film sem adja vissza teljes mélységében azt, amit a könyv.

Teljes, jó hosszú cikkem róla ekulton.

ALVA: Out Of This Madness

Az Alva 2017-ben indult, de csak 2024 januárjában jelent meg első albumuk. A honi underground kipróbált, sokat látott arcai zenélnek itt, de persze megvan a saját életük, ami mellett a zenélés csak hobby lehet. S mégis azt mondom, az Alva sokkal inkább viszi tovább a grunge meg úgy a ’90-es évekbeli agyasabb rock/metal zenék vonalát, mint akár azok, akik még élnek a korszak és irányzat eredeti megalapítói közül.

A teljes lemezkritika (a hosszú verzió) a Hammer honlapján olvasható.

Ursula K. Le Guin Valós ​és valótlan I.: Valahol a Földön

Korábban mondtam olyat, hogy Le Guin volt a női Bradbury. Most, hogy elolvastam ezt a novellaválogatást, már inkább azt mondanám, Bradbury volt a férfi Le Guin. Vagy még inkább, hogy ez nem is számít. Le Guin (is) külön kategória, és ezek között az úgymond evilági, nem vagy nem annyira fantasztikus történetei között is rengeteg van, ami biztosan hatott sokan másokra. Avagy: van egyáltalán ötlet, amit ő nem talált ki és írt meg korábban?

Hogy konkrét példát mondjak: Neil Gaimannek tán akkor sem hinném el, hogy nem hatott az Amerikai istenek-re a Buffalo lányai, gyertek ki című novella, ha a szemembe mondaná.

Van itt sok minden, ami a később született és alapvetően csak evilági történeteket író Anne Tylerre emlékeztet – mindketten nagyon-nagyon, félelmetesen jól ismerik az embereket, az emberi lelket, gondolkodást, meg minden. Nagyon jók ezek a "földi" novellák is. És sok közülük nagyon szomorú, ez is hasonlóság a két írónő között. Apró, akár látszólag nem is fontos részletekből építenek fel egész sorsokat. Avagy meglátják az apró, látszólag nem is fontos sorsokban az embert, a történetet, akit és amit el kell mesélni.

A kötet elején lévő írásokból az derült ki, hogy ez az amerikai nő, ki tudja, honnan és miért, majdnem olyan jól ismeri, milyen az élet az elnyomásban (amit megírt, az kommunista, de valójában az csak egy címke, és részben pont azért olyan fájdalmasak ezek az írások ma olvasva, mert ismét belesodródtunk abba a világba, s napra nap még inkább), szóval majdnem olyan jól ismeri, mint mi, akik benne élünk vagy abban nőttünk fel. Majdnem, mondom, ami azt is jelentheti, hogy jobban – kívülállóként valóban jobban lát dolgokat, de így is döbbenetes az éleslátása. Hanem valami nem jelenik itt meg, aminek a hiánya ugyanúgy fájó, mint az, amit az elnyomás kapcsán elmesél. Én legalábbis nem nagyon találom benne azt, hogy különben még ilyen körülmények között is van, lehet igazi szeretet és öröm (és annak megannyi formája). Tudom, mert ha nem így lenne, nem élnék. És ez fontos. Akik ma fennhangon szidják a múlt rendszert, gyakran annak is kegyeltjei voltak (ez akár itt is megjelenik), de van-e hang, amelyik azt mondja: az ember azért csak ember volt akkor is, és ez a jó oldalára is igaz? Le Guintől pont azt vártam, hogy ezt IS meglátja, de nem, ezekben a novellákban legalábbis nem.

De persze, egy ennyire változatos és gazdag életmű összes eleme senkinek sem fog tetszeni, de mikor megfordult a fejemben a gondolat, hogy ezt vagy azt a novellát, történetszálat miért írta meg egyáltalán (hiszen vannak itt amolyan ujjgyakorlatok, kísérletek, próbálkozások is), nyomban az a gondolat követte, hogy de hát azért, mert nem hozzám szól, még valószínűleg méltó volt az elmesélésre, ha ez a minden idők egyik legnagyobb mesélője arra méltónak tartotta. S ez nyomban igazolódott is akár (elég csak a költőknek kiadott feladatára utalnom). De tény, hogy van néhány nagyon rövidke, alig több, mint ötlet novella is, s bár jók, írt sokkal jobbakat is. Ugyanakkor egyik-másik rövidke úgy szíven üti az embert, hogy egy életre megjegyzi.

Kíváncsi lennék, vajon az indiánok (az amerikai őslakosok) hogy értékelik az ő kultúrájukat is érintő írásokat (amilyen a már említett Buffalo lányai... is) - engem elvarázsoltak. Meg a többi zöme is. Amikor Le Guin emberi, az ragyog, tényleg úgy, ahogy Bradbury. És persze a realista írásaiba is vegyül cseppnyi mágia, fantasztikum, de én valahogy úgy nőttem fel, meg gyakran még most is úgy látom, hogy valójában ez a valós élet: van benne egy cseppnyi olyasmi, amire a fenti szavakat használjuk, jobb híján. Talán ezért is nem tudok sok szépirodalomnak mondott cuccal mit kezdeni. És ezért szeretem annyira Le Guin írásait, az összes bölcsességével, sokszor kíméletlenül őszinte, mélyreható éleslátásával, hogy még a sci-fi és fantasy írásai is a valódi emberekről, a valós életről szólnak.

 

Gabo Könyvkiadó, 2017, 344 oldal

Kiss Judit Ágnes: Tujaszörny és Nyírfakobold

Ebben a könyvben kétféle varázs van: az egyik a két címszereplőhöz kötődik – az ember nemigen lát efféle népeket, s persze mind a tujaszörnyek, mind a nyírfakoboldok tesznek is azért, hogy ez így maradjon. A másik varázs viszont az erdőé, a növényeké, amelyek között és amelyekben ezek a különleges fajok élik a maguk módján amúgy hétköznapi életüket. Úgy értem, különösképpen egyikük sem varázsoskodik, Kiss Judit Ágnes meséjében a problémákat nem a varázspálca intése oldja meg. Hanem jobbára csupa olyasmi, amire mi emberek is képesek vagyunk.

Teljes cikkem erről a szépséges könyvről ekulton.

J. R. R. Tolkien: Númenor bukása

Sehol nem írják ugyan a könyvön, mégis meggyőződésem, hogy létrejöttének fő oka az AmazonPrime által forgatott A Hatalom Gyűrűi című tévésorozat, mely ugyanazon kort és eseményeket dolgozza fel, mint jelen kötet. Más kérdés, hogy a Tolkien örökösökkel kötött szerződésük egyszerre volt korlátozóan szigorú és mégis szabad kezet adó, tekintve, hogy míg Númenorról épp úgy olvashatunk a Szilmarilokban, a Befejezetlen regék-ben és a magyarul még csak részben elérhető Középfölde Históriája (The History of Middle-Earth) sorozatban, ahogy A Gyűrűk Ura Függelékeiben is – a filmesek csupán utóbbiból meríthettek. Viszont sokkal szabadabban értelmezhettek megannyi részletet (különösen időbeli távlatok és szereplők terén), amint az ebből a kötetből is kiviláglik.

Melyet amúgy már csak Alan Lee gyönyörű illusztrációi miatt is muszáj megvenni a rajongóknak. Teljes cikkem róla ekulton.

Thy Catafalque – Túl az első európai turnén

A Thy Catafalque első Európa turnéján tíz helyen játszott, Bécstől Koppenhágáig. Megkérdeztem Kátai Tamást, hogy zajlott a túra. Röviden: jól. (Megjegyzés: ez az egyik legkirályabb dolog, ami a magyar metalban az én újságírói meg rajongói pályafutásom során történt.)

Hammer site-on az interjú. 

(04/04 – Effenaar, Eindhoven, The Netherlands. Photo by Bryan Taylor)

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával

Ancsa egy 7 éves lány, kissé kilóg a sorból, mert hát szívesen képzelődik, van néhány rigolyája, furi szokása, de alapvetően nem különbözik további lányok, megkockáztatom, gyerekek tömegeitől. A maiaktól sem, pedig a legfőbb különbség mégis ez: ő az 1960-as években gyerek, méghozzá Lengyelországban.

Ez egy nagyon kedves, jó humorú, semmit túl nem toló gyerekkönyv, melyet felnőtt fejjel is nagyon fogsz élvezni. Teljes cikkem az ekulton olvasható.

Kalas Györgyi: Világkóstoló

A harmadik kötet Kalas Györgyi ételekről és azok kultúrájáról szóló sorozatából a világ különféle pontjairól szól, úgy az ott hagyományos, nekünk egzotikus ételekről, mint adott helyről is (kultúra, történelem), nyilván úgy, hogy gyerekeknek is érdekes legyen. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Superunknowns – 2024. április 6., Bp. Muzikum

A Soundgarden legsikeresebb (hatszoros platina) albuma, a Superunkown harminc éve jelent meg. Ennek örömére a teljes lemezt eljátszotta a magyar ’garden tribute csapat, a Superunknowns. S milyen jól tették!

Teljes koncertbeszámolóm több fotóval a Hammer honlapon.

Baranya Tamás: Egy férfi és a felesége

A piros kartonborítóba csomagolt, minőségi papírra nyomott fekete-fehér képregény egy elképzelt (vagy épp metaforikusan értelmezhető) világban játszódik, melyben egy vírusnak köszönhetően az emberiség igen nagy része kipusztult illetve zombivá lett. Ám akad, aki képes megőrizni normálisnak ható életét, még ha ennek ára is van. Ennyiből könnyű zombiapokaliptikus horrorra tippelni, ám Baranya Tamás művében ez csupán a háttér, a környezet, melyben a borítón is látható férfi, bizonyos Gyula próbál élni és túlélni. S ezt nem is annyira a zombik nehezítik meg, sokkal inkább az, ami a saját fejében zajlik.

Teljes cikkem róla ekulton.

NORTH SEA ECHOES – Dalok a belső tengerből (interjú)

A progmetal király Fates Warning két fő tagja, Ray Alder énekes és Jim Matheos egy új, elektronikusabb hangszerelésű, atmoszférikus albummal jelentkezett, melynek a Really Good Terrible Things címet adták. Az épp (egy wifivel nem túl jól felszerelt helyen) nyaraló Ray válaszolt kérdéseimre.

Az aktuális lapszámunkban megjelenten túl a beszélgetés során további kérdések és válaszok is elhangzottak, amelyeket ide kattintva olvashatsz.

 

Fotó: Jeremy Saffer