nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

kedd, március 11, 2008

To-Mera

A 2008. márciusi (202-es) Hammerben olvasható To-Mera interjúból az alábbi részek maradtak ki.

Mit kell tudni a borítóról?
„Egy sárguló portré fotó látható rajta amint épp széttépődik, kibeleződik vagy ki tudja... Azt próbálja szimbolizálni, hogy néha le kell döntenünk a régi, elavult ideológiákat ahhoz, hogy helyet csináljunk az újaknak. Vagy... lehet, hogy csak egy nagy cafat húst ábrázol, amint kiveti magát egy felhőkarcoló ablakából, ha-ha! Legalábbis Bruce Dickinson szerint az! Nem vitatkozunk vele: ha ő szerinte az, akkor az!”
Merthogy ő hol látta, minek kapcsán mondta ezt?
“Van egy rádóiműsora BBC-n, ahol már a Transcendental óta játszik minket, és nagyon bejön neki a zene. Legutóbb mint 'progressive metal monsters'-t jelentett be minket. :) Sőt meg is hívott minket egy beszélgetésre, de ez a Maiden turné miatt most elhalasztódott.”

Említetted, hogy a szövegekre sokat hatott A.C.Grayling kortárs filozófus munkássága. Röviden össze tudnád foglalni a tanításait?
“Huhh… nem egyszerű feladat. Ő igazából nem tanít, csupán megtárgyal dolgokat. Ő maga írja, hogy az esszéi nem útitervként, inkább térképként foghatóak fel. Nagyon reálisan, de hatalmas lendülettel és pozitívummal ír az élet kisebb-nagyobb dolgairól. Akármikor rossz a kedvem, csak felkapom az egyik könyvét, és megnyugszom.”

A Fallen from Grace c. dalra pedig Richard Dawkins hatott, az Isteni téveszme (God Delusion) szerzője, aki nagy hatással volt Douglas Adams-re is (bevallottan), de nekem mindig ott marad a kérdés, hogy jó, de mi volt azelőtt? Érdekes ez az ősrobbanás meg nincsisten duma, de akkor sem ad senki magyarázatot arra, hogy a nagy mindenféle bummok előtt mi a kórság volt... Szerinted? :)
“Te olvastad a God Delusion-t? Olvasd el. :) ...szerintem, valószínű, hogy milliónyi dolog van, amihez kicsik és kevesek vagyunk, hogy megértsük és felfogjuk. Jelenleg a tudomány jár a legközelebb ahhoz, hogy megértse és kibogozza a miérteket. Azt viszont nem látom megoldásnak, hogy kijelentjük, hogy vannak dolgok amikre úgyse fogunk soha rájönni, és a természetfelettivel tömködjük be a hiányzó részeket…”

Ezalkalommal is van irodalmi átirat a lemezen?
“Nem, nincsen. Elég sokat változtak a szövegek az eddig írtakhoz képest. Mindenképp őszinte lemezt akartam írni már ami a szövegeket illeti és ez csak úgy volt lehetséges, ha minden dalhoz személyesen kötődöm valamilyen módon. Rájöttem, hogy egy dal csak akkor lehet igazi, ha az ember beleadja szívét-lelkét. Egy dalban nem lehetnek titkok.”
Magyar szöveg most nincs. Miért?
“Egyszerűen így alakult… Valahogy nem illett a szövegekbe, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lesz.”

Az Inside the Hourglass-ben ki énekel? András, régi társad a Without Face-ből?
“Nekem is feltűnt, hogy baromira rá emlékeztet! Valójában Hugo és Tom alkották a kórus férfi részét.”
A The Lie-ban fúvósok vannak, vagy szinti?
„Szinti. A következő lemezen viszont nagyon szeretnénk több valódi hangszert használni. Azért egy szaxofonost meg egy kongást sikerült befűzni erre is!”
Melyik dalra lesz klip?
„Nem tudom lesz-e még, de ha igen, akkor gondolom, hogy az Inside the Hourglass-ra, mivel az a leghozzáférhetőbb és összevághatóbb dal a lemezen.”

Mikor legutóbb interjúztunk, még csak egy koncerten voltatok túl, ezért újra felteszem a kérdést: egy ilyen bonyolult zene hogy működik koncerten?
„Az új dalok sokkal könnyebben. A Transcendental-osokkal megszenvedtünk, hogy őszinte legyek, de az újak írásánál nagyon figyeltünk rá, hogy élőben is rendesen működjenek és nekünk se legyen túl sok problémánk az eljátszásukkal. Ez persze, mint hallhattad nem azt jeleti, hogy az új dalok egyszerűbbek, de a pedál és egyéb váltások igen, és a dalok sokkal jobban ’folynak’ hogy úgy mondjam.”
Olyanokkal játszottatok már együtt, mint az Emperor, a Dream Theater vagy a Fates Warning. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
„Főként arra jöttünk rá, hogy sokkal többet kell koncerteznünk, amit ebben az évben szeretnénk is megtenni. Egyébként nyilván fantasztikus érzés volt ilyen legendákkal megosztani a színpadot... én Dream Theater-t hallgatva nőttem fel. Szóhoz sem jutottam, amikor egyrészt Portnoy minket választott, másrészt amikor találkoztunk velük. Életreszóló élmények voltak ezek, az biztos.”

To-Mera @ myspace

Címkék: