nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

hétfő, május 18, 2009

Ray Bradbury: Éjfél is elmúlt

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Heinisch Mónika, Pék László, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina
Kategória: sci-fi / fantasy / horror, szépirodalom
Eredeti cím: Long After Midnight
Oldalszám: 272
Ára: 2680 Ft

Ez már a harmadik novelláskötet az 1920-ban született Ray Bradbury-től az Agave kiadásában, és csak ugyanazt mondhatom róla, mint a korábbiakról: zseniális, lenyűgöző, varázslatos, csodás.

A válogatás eredetiben 1976-ban jelent meg, és emberünk mindmáig folyamatosan ír. És megkockáztatom, a még élő írók közül ő a legjobb, pláne, ha a mennyiség is számít, mert én még gyenge írást nem olvastam tőle (igaz, a gigászi életműnek csupán töredékén vagyok túl). Legismertebb művei a Fahrenheit 451 meg a Marsbéli krónikák, de pl. az Addams Family kitalálásában is részt vett.

Bradbury nagyjából mindenről írt már, amiről érdemes, és emberi megközelítéssel lehetséges, és közel sosem hibázott. Alapvetően sci- fi szerzőnek tartják, holott az övénél szebb szépirodalom nem sok porosodik a könyvesboltok polcain. Olyan gyönyörűen, olyan átható erővel és érzékletességgel ír! És szinte bármit képes kitalálni, és bármire képes a szavakkal. Pl. az jut eszembe, hogy Bradbury úgy, olyan frissességgel, boldogan és felfedező vágytól hajtva használja az alapszíneket, ahogy egy a világgal ismerkedő kisgyermek, és nála minden szín élettel teli. És a szín helyére be lehet helyettesíteni egy halom mást: történet, gondolat, érzés, emberi jellemek, stb. Folyamatosan pezsegnek elő csodaszámba menő elméjéből az újabb és újabb ötletek, és mindent és bármit képes új megvilágításba helyezni, úgy bemutatni, ahogy mi még nem is gondoltunk rá – miközben a leghétköznapibb dolgokat is velejükig hitelesen adja vissza, sokszor akár egy-két szóval.

Épp úgy vannak a Marson, a jövőben játszódó történetei, mint olyanok, amik a szomszédban is megeshetnek, de mindben megleli a lényeget, az emberit, sok esetben a szépet, bár van olyan írása is (pl. Az októberi játék), amitől Stephen King rajongók dobnak majd hátast. És naná, hogy Bradbury volt King mestere, ahogy Neil Gaiman-é, Joanne Harris-é (nem lennék meglepődve, ha kiderülne, az írónőre hatott a Persze hogy hoztam csokoládét c. novella, még ha a témában ő egészen mást írt is), meg kb. bárkié, aki valamirevalót alkot manapság a képzelet irodalmában.

A Holnemvolt tavasz a gyermekkor végét és a felnőttéválás kezdetét idézi fel minden érzékre ható, édes-keserű, gyönyörű kis történetével. A papagáj, aki ismerte Papát újabb novella, amiben Hemingway-re emlékezik, de más nagy kedvencei is előkerülnek: az És újra a Föld Thomas Wolfe-ot, a G.B.S. – V. verzió pedig George Bernard Shaw-t idézi fel egy-egy klasszikus sci-fi húzással. Ír/dublini novellái sorát itt az Átvészelni valahogy a vasárnapot gyarapítja. A kicsit hosszabb lélegzetvételű Árnyjáték azok közé tartozik, amikben semmi fantasztikus nincs, bár a jelző kb. illik arra, ahogy, amilyen mélységgel ábrázol Bradbury egy kisiklott házasságot. A szívbemaróan emberi A kívánság viszont olyan módon ad megoldást egy apa és egy fiú egymással szembeni, régi adósságára (ami alighanem minden apa és fiú között megvan), hogy az alapvetően horrorba illik. A Valódi bölcsesség a homoszexualitás kényes témáját kezeli döbbenetes kifinomultsággal. S tegyük hozzá: Bradbury szívből utálja korunk álságos politikai korrektségét! Amit bizonyít A mi kedves Adolfunk című írás is, melyben egy amerikai filmes stáb Hitler életéről forgat, csakhogy a főszereplő a kelleténél jobban beleéli magát a szerepbe…

És ez még nem minden, és a többi írás is izgalmas, érdekes és jó. Isten éltesse még jó sokáig Bradbury-t!

Címkék: