Scott Kelby: Vakuskönyv fotósoknak

Ez is tipikus Scott Kelby könyv, ami a (túltolt) humort illeti, meg azt, hogy bizonygatja, hogy nem akar eladni neked semmit, aztán a francokat nem. Max. nem pont nála veszed. Pl. úgy kezdi, hogy felejtsd el a TTL vakus módot, de még azt is, hogy a kamerára teszed a vakut, mindenképp kell külön állvány, softbox és rádiós kioldó, és majd akkor… satöbbi. De attól még amit tanít, az ott van. 

Teljes cikkem ekulton.

Fekete Zaj: Thy Catafalque / Kalandra, Sástó, 2023.08.19.

Életemben másodszor is Kátai Tamás miatt mentem a Zajra, hiába, hogy ő makói, a fesztivál meg a Mátrában van. És csodajó volt megint, s nem is csak a Thy Catafalque.

A Hammer honlapján írtam meg, hogy mit tapasztaltam odafönn a hegyek között.

Storm The Studio / Ørdøg / Z!enemi, Bp. Barba Negra, 2023.08.10.

Fodi, Petya és Judy a Bedlamből (vagy -ból). Meg persze a Fish és Tulpa basszere, s habnak a tortán maga Csányi Szabi a Black-Outból. Ez a Storm The Studio. A II-es album lemezbemutatója a Barba Negra Blue Stage-en volt, Csepel szigetén, és persze, hogy jó volt, de még milyen!

A Hammer site-on leírtam ennél pontosabban is.

Storm The Studio interjú

A három volt Bedlam-tagot, a Fish-basszerét és az első koncertjük óta a Black-Out gitárosát magában foglaló Storm The Studio II-es albumára négy évet kellett várni. Az augusztus 10-i lemezbemutató koncertre készülő ötössel még júniusban interjúztam, webkamerán keresztül, minthogy az énekes Fodor Zoltán Japánban él.

Az interjú a Hammer site-on olvasható. 

Csukás István: Nyár a szigeten

Eredetileg 1975-ben jelent meg a számos gyermekirodalmi klasszikust jegyző Csukás István eme remek ifjúsági regénye, még a Móra Kiadó féle (ha úgy tetszik: kultikus) Delfin könyvek sorozatban. Anno film is készült belőle, Le a cipővel! címmel, így sokan gondolhatnak rá vissza nosztalgiával.

De azért a mai gyerekek is értékelni fogják, azt hiszem. Remélem. Elsősorban persze a fiúk, mert hát ez egy fiús történet, nőnemű szereplő épp csak előfordul benne. De a nyár, a nyári kalandok és a gyermekkor maga talán nem változott annyit az azóta eltelt sok időben, hogy ne értékeljék. Olvasni, de meg főleg megélni.

Teljes cikkem ekulton.

Jean-Luc Bannalec: Halál Bretagne-ban

Soha az életben nem olvastam volna el ezt a könyvet, ha nem jártam volna nemrégiben magam is Bretagne-ban, egy barátom meghívására. Azonban az a nettó három nap olyan hatással volt rám, hogy azóta pláne minden érdekel, ami Bretagne. Még akár egy krimi is, márpedig én nem olvasok krimiket. 

Hogy a kissé morózus Georges Dupin nyomozó gyilkossági esetét elmesélő regény végül is tetszett, az tényleg főleg a bretagne-i vonatkozásoknak tudható be, és abból sok van a könyvben, meg sokféle is.

Ekulton a cikkem.

Kleinheincz Csilla: Alvilági szövedék

Rég vártunk már Kleinheincz Csilla új regényére, s nagy kérdés volt, a magyar népmesei elemeket sajátosan alkalmazó, rendkívül mély kérdéseket boncolgató Ólomerdő trilógia után mivel fog előállni. Hiszen a sorozat rajongói örültek volna újabb folytatásoknak is, de nem úgy ismertük meg az írónőt, mint aki kiszámítható, biztonsági játékot játszik.

A gyönyörű borítóba csomagolt új regény nem okoz ilyen szempontból sem csalódást, még leginkább Csilla stílusa az, ami nem változott, meg a jellegzetes, magyarnak ható, mégis sokszor általa kitalált nevek-szavak. De ahogy halad előre a történet, úgy válik világossá, hogy az sem változott, hogy nem kíméli a szereplőit, a fájdalmas fordulatok és akár félelmetes mélységekbe vivő kérdések (és válaszok) itt sem maradnak el.

Teljes cikkem ekulton.

Philip K. Dick és Roger Zelazny A Harag Istene

Az egyik legbetegebb PKD regény ez, melyhez ugye a vallásos-filozófikus témákban még nála is borultabb Zelazny is hozzátette a magáét. Az 1980-as években játszódik a történet, mely az írásakor még jövő volt. Ebben az alternatív "jövőben" az emberiség (és a bolygó élővilágának) zömét elpusztította egy bizonyos Carleton Lufteufel, aki megnyomta azt a bizonyos gombot. Az emberiség embernek megmaradt maradéka jobbára őt tiszteli istenként: ő a Harag Istene. És őt igyekszik felkutatni egy végtagok nélküli, zseniális festő, hogy hiteles freskót festhessen róla...

Teljes cikkem ekulton.

Neil Gaiman • P. Craig Russell: Északi mitológia III.

Ahogy sejthető, az Északi mitológia képregénysorozat eme utolsó részében érkezünk el a Ragnarökhöz, az istenek alkonyához, melynek olyan irdatlan ereje, hangulata van, hogy pálcikaemberekkel elmesélve is magával ragadná az olvasót.

Teljes cikkem ekulton.

Tolkien és a középkori képzelet nyomdokain: John Howe festményei és rajzai

Egy barátom meghívására jutottam el Bretagne-ba, ami önmagában is áldás, de ráadásul olyan szerencsém volt, hogy pont akkor jártam ott, amikor kiállítás nyílt John Howe festményeiből Landerneau-ban, a Fonds Hélène & Édouard Leclerc pour la Culture nevű kiállítóteremben.

 

John Howe az egyik legismertebb Tolkien-illusztrátor. 2007-ben magyarul is megjelent egy albuma, de a legtöbben nyilván onnan ismerik, hogy a Gyűrűk Ura, a Hobbit és A Hatalom Gyűrűi filmsorozatok látványtervein dolgozott. Stílusa, látásmódja olyan jellegzetes, hogy emlékszem, mikor az első GyU film előzetese megjelent, rögtön rámondtuk, hogy biztosan merítettek John Howe festményeiből.

 

A kanadai művész erős színekkel és kontúrokkal dolgozik, ám festményei nem pusztán szemkápráztatóan látványosak, de rendkívül erősen adják át az adott jelenet hangulatát, táj atmoszféráját, vagy épp szereplő jellemét is. Emiatt is lett már jóval a filmek előtt az egyik legismertebb és legkedveltebb illusztrátora Tolkien műveinek. De nem csupán Középfölde történeteit rajzolta és festette meg, más fantasy világokba is elkalandozott pályája során (a kiállításon is látni pl. festményt, mely Conanhoz ill. a Lovecraft-féle Cthulhu mítoszokhoz kapcsolódik). De a képzelet birodalmain innen, a valós világból is festett nem kevésbé fantasztikus képeket.

A Leclerc alapítvány hatalmas épületében olyan kiállítást rendeztek be, mely Tolkien életművéhez is méltó. A francia és angol nyelven olvasható, remekül megírt információs szövegek az író és a festő hatásairól, gyökereiről is sokat elárulnak. Hiszen számos különféle mítosz, monda, középkori legenda hatott Tolkienre, de Howe-ra is, és ezeket témák szerint rendezték egybe. Több terem is van, ahol a leghosszabb falat foglalja el valamelyik festmény, de hatalmas, kivilágított vásznak is vannak. Sőt, az önmagukban is lenyűgöző festmények és rajzok mellett néhány odaillő tárgy is megjelenik, így pl. egy sárkány (alighanem Smaug) szobra, netán egy középkori lovag páncélja. Az egész kiállítást végtelenül ízlésesen rendezték be, és bátran rá lehet szánni két órát, mert nagyon hamar elveszíti az ember az időérzékét, és elmerül a képekben és leírásokban.

 

Továbbá több helyütt is találni tévét, melyen Howe-val készült interjúk peregnek, mind más, az adott terem témájához kapcsolódóan mesél, akár a munkamódszeréről, akár a hatásairól, vagy épp elsztorizgat a különféle filmek forgatásairól. Mindebből egy végtelenül szerény, kedves, érzékeny és introvertált ember képe rajzolódik ki előttünk, akit aztán nem nehéz belelátni az általa rajzolt-festett entekbe, vagy akár Gandalf ábrázolásába sem.

 

A kelta vidéknek számító Bretagne nyilván nem az az úti cél, ahova nagyon könnyen eljut az ember, s mivel sűrűn esik az eső, nem is kedvelik annyira a turisták. De annál inkább varázslatos hely, ahova nagyon is illik ez a kiállítás, melyet még január 28-ig lehet megtekinteni. Reménykedem, hogy azért eljut Magyarországra is!

 

A kiállítás honlapja

 

 

Amy Timberlake: Borz új lakótársa

A könyv címéből kiderül nyomban, kik itt a főszereplők, s a képen is látszik, hogy a nagyobb termetű Borz új lakótársa bizony egy szkunk, avagy bűzösborz lesz. Mármost ennek az állatfajnak még ebben a kedves és mókás mesében sincs épp jó híre, ám Borz nem annyira holmi előítéletek miatt utálja még a gondolatát is annak, hogy ez a fekete-fehér figura egy szép napon bekopogtat az ajtaján. Hanem mert Borz amolyan bogaras agglegény, aki egymagában éldegél a nagynénjétől kölcsönkapott remek kis lakásban, pompásan elvan fontos kőzettani kutatásaival, és a háta közepére sem kíván semmiféle társaságot, pláne nem egy társbérlőt. Így kezdődnek a kalamajkák...

Teljes cikkem ekulton.

Iléana Surducan • Maria Surducan: Nor vakációja

Nor nem akar semmi mást a nyári szünetben, mint lógni a mobilján vagy a játékkonzolján, úgyhogy igen zokon veszi, hogy szülei két hétre elviszik őt a nagyszüleihez vidékre. Ahol persze varázslatos nyár vár rá, akár a szó szoros értelmében is.

Ez egy kedves, jó humorú, kreatív és szerethető román képregény, egyebek mellett a másféle kultúrákkal való együttélésről is, de nem erőltetett módon.

Teljes cikkem ekulton.

Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear I-II. és egyebek

Három könyvről és egy kétkötetes képregényről írtam a Hammer honlapjára. Abból kettőről ment már cikk ekultra is, a harmadikról is fog, ámde a Café Postnuclearról csak ide. Ami egyébként őrült egy cucc, tele utalásokkal, belsős poénokkal, egy olyan poszt-apokaliptikus Magyarországról, amely a '80-as évek romjain próbál túlélni. Nem mondom, hogy semmi köze a jelen valóságunkhoz.

Paolo Cognetti: Nyolc hegy

A nyolc hegy két barát története, ill. a mesélő apjáé is. Szépirodalom (ill. művészfilm), de lilaködös elvontság, vagy akár az úgymond átlagosnál nagyobb tragédiák nélkül (bár az egyik olvasata épp az, hogy mindenkinek megvannak a maga tragédiái, s lévén sajátjai, számára nyilván azok a legnagyobbak is). A szereplők szinte hétköznapi emberek. A hegyek azok, amik nem hétköznapiak, a nyugati Alpok olaszországi hegyei.

Teljes cikkem ekulton.

Carsten Henn: A történetsütödés

Carsten Henn nem igen változtatott azon a recepten, amiből A könyvsétáltató-t sütötte, csak emitt nem a könyvek a "főszereplők", hanem a péksütemények (élükön a kenyérrel), de szerephez jut a balett is. És ez sem annyira habkönnyű, amilyennek elsőre látszik, de ki-ki maga döntse el, hogy a beleszőtt életbölcsességeket mennyire támasztja alá a könyv maga, ill. hogy végtére giccses-e vagy sem.

Az én véleményem ekulton olvasható.

Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatoni mesék, mondák, történetek

Lipták Gábor eredetileg az ifjúságnak szánta ezt a gyűjteményes kötetet, s anno a Móra adta ki, először a '60-as években. Ám jó szívvel ajánlanám mindenkinek, aki szereti a Balatont és környékét, netán a régi regéket, mondákat, legendákat.

Teljes cikkem róla ekulton.

Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park, 2023.05.11.

Én tényleg azt hittem, nem lesz jobb koncert ebben az évben az Avatariumnál. De ez a TC olyan volt, hogy még tán a "10 legjobb koncert életemben" listámra is felfér.

Hammer honlapon a hosszas lelkendezés.

Trident, Bp. SzimplaROCKS, 2023.05.06.

A múlt év egyik legjobb albuma volt a berettyóújfalui Trident Mélyre vág című anyaga. A budapesti lemezbemutatót a Szimplában tartották, és a Hammer site-ra írtam róla, meg persze sok fotót is lőttem.

Angertea: Darkmind

A nagymágocsi Angertea trió régi nagy kedvencem. Mindig hozzák a szintet, miközben mindig meg tudnak lepni. Minden hatásuk mellett is kő egyéniek. Az új album meg, mire a kritikát megírtam, tulképp a véremmé vált.

Hammer site-on a cikk.

Brian Jacques: Rőtfal

A Rőtfal sorozat hatalmas siker volt angol nyelvterületen, hovatovább gyermekirodalmi klasszikus, bár nagyobb gyerekeknek való inkább, de felnőtt olvasók számára is élvezetes lehet. Olvasható fantasyként és történelmi kalandregényként is, és a Rőtfal nevű apátságban és annak környékén játszódik. Melyet egy nap fanatikus patkányok (és egyebek) hordája támad meg. S bár az apátság legtöbb lakója jámbor szerzet (és jobbára egér), van köztük egy fiatal novícius, Mátyás, aki arról álmodozik, hogy ő is olyan nagy hős lesz, mint az apátság nagytermét díszítő faliszőttesen fényes páncélban feszítő, ragyogó kardját tartó hős egér, Harcos Martin.

Teljes cikkem ekulton.

Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Bp. Barba Negra, 2023.05.01.

Az Avatariumot vártam a legjobban tegnap, és nem is kellett csalatkoznom, de az előtte-utána zenekarok is remek koncertet adtak.

Hammer honlapon a cikkem, annak végén link sok-rengeteg fényképhez.

Mad Vill fesztivál első nap, 2023.04.28.

A kőbányai sörgyárak egyikében három napos underground fesztivált szervezett a Hell Vill. Egy kis részéről szól ez a beszámoló, de röviden annyit: jó volt!

Bővebben meg a Hammer site-on.

Shores Of Null interjú

Az olasz gothic/doom metal kiválóság Shores Of Null új albumával (The Loss Of Beauty) turnézik Európában, és május 1-én a Swallow The Sun és az Avatarium társaságában lépnek fel a Barba Negrában. Ennek örömére készítettem velük interjút, mely a Hammer site-on olvasható.

 

Neil Gaiman: Marvel 1602

Elég megátalkodott ötletnek tűnik fogni a Marvel univerzum megannyi szuperhősét és gonoszát, és áthelyezni őket egy évszázadokkal korábbi időszakba, hiszen annyira összenőttek a 20. és most már a 21. századdal is. Kinek másnak jutna ilyen eszébe, mint Neil Gaimannek, aki a Sandmannel anno forradalmi újításokat hozott a képregény világába, és aki a regényeiben-novelláiban, tehát nem illusztrált terepen is abból él, hogy fogja a mítoszokat és legendákat, és kifordítja, megtekeri, újraszövi és áthuzalozza őket?!

Teljes cikkem ekulton.

Nagy Balázs: Lugosi Béla

Meglepő, hogy miközben Lugosi Béla máig az egyik legismertebb magyarnak számít, korábban még nem jelent meg magyar nyelven könyv az életéről. Pedig kalandos volt az is, akárcsak a filmek, melyeknek köszönhetően ikonikus alakjává vált a mozi történetének. Nagy Balázs könyve tömören, de élvezetesen mutatja be a leginkább Drakula gróf megszemélyesítőjeként elhíresült, remek színész életét.

Teljes cikkem ekulton.

Alig használt képregények #4

Az Alig használt képregények antológia sorozat alap koncepciója az volt, hogy előássanak így vagy úgy elfeledett, csak a fióknak publikált, túl rég, túl kis példányszámban kiadott, csak kevesek által látott képregényeket. Időközben ez módosult, de tematikus válogatás még nem volt - eddig. A 4-es kötetben a legkülönfélébb történelmi képregények vannak, melyek épp annyira változatosak a megidézett történelmi korszak ill. esemény tekintetében, mint képi világ tekintetében, de mind ad valamit.

Teljes cikkem róla ekulton.

Médiaradar: Éjféli iskolák és más történetek

Mivel az aktuális Hammerbe nem fért bele a MédiaRadar rovat, és erősen odébb van a következő nyomtatott lapszám is, úgy döntöttem, felteszem a cikkeimet a Hammer honlapjára. Szebb nyomtatottban, de tán többekhez eljut emígy. Az aktuális pakk négy cikkéből az első az, amiről nem írtam még ekulton, Veres Attila első novelláskötete, ami jól odacsapott, és csont nélkül zseniális keveréke a nagy magyar valóságnak és a horrornak.

Itt olvasható a bejegyzés. 

Mester Csaba - Tóth-Laboncz Attila: Folytatólagos előadás (Főszerepben: Kemény Henrik a bábok mestere)

Magam azon generációk egyikébe tartozom, akik számára Kemény Henrik fogalom. Vitéz László bábelőadásain nőttünk fel sok-sok ezren, nem szólva a többi figuráról, akiket „Heni bácsi” alkotott, mozgatott és szólaltatott meg, mint Hakapeszi Maki vagy Furfangos Frigyes (a Zsebtévé hovatovább ikonikus szereplői), netán Süsü, akinek ugyan Bodrogi Gyula kölcsönözte a hangját, ám Kemény Henrik volt fő bábosa. Ám ez a képregény jóval többet nyújt, mint keserédes nosztalgiát. Sőt, a Master-Lab Comics eddigi legszínvonalasabb, legfontosabb, legjobb kiadványa.

Teljes cikkem róla ekulton.

Perso: Visszajövök érted

Perso, azaz Persoczki Gábor a Cadaveres De Tortugas basszer-énekeseként került sokunk életébe, aztán a Mangoddal is frankókat műveltek, de a zenekarosdit jó rég abbahagyta. A zenélést azonban újrakezdte, múlt évben jelent meg Szabadságkényszer című EP-je, ami nagyon betalált nálam, és a folytatás ugyanazt teszi.

Még ha nem is ugyanúgy, mert most több teret enged az elektronikának, a Depeche Mode és NIN hatásoknak, de attól még a dalok ugyanolyan erősek.

Teljes cikkem a Hammer honlapján.

Sandbender: All Hopes Are

A Sandbender a prog rocker Ghost Toast basszusgitárosának, Stefán Jánosnak a projectje. Amolyan electronica-ambient-chill out zene, jellemzően instrumentális, ámbár ahogy a GT esetében megszokhattuk, samplingelt beszéd és ének itt is van. De nem csak ebben kötődik a Ghost Toasthoz, a hangulat is sok ponton hasonló. Ámde itt nincs helye metalnak, riffeknek. Sőt, ha akad is néhány élénkebb techno tempó (halld pl. Delivery Man), a 65 perces anyag zöme azért meditatívabb zene. Olyan, amire rá lehet feküdni, és pihentető élmény hallgatni.

Teljes cikkem a Hammer holnapján.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 5.

Hogy Conan örök és elpusztíthatatlan, annak újabb bizonyítéka, hogy még az sem tudta meggátolni a róla szóló képregénysorozat magyar kiadásának folytatását, hogy a 4. kötet óta eszelős mértékben megnövekedtek a(z amúgy is napról napra változó) papírárak, és a könyvkiadók lassan kénytelenek jövendőmondókat és jósokat bevetni, hogy tervezni tudjanak.

Az ötödik vaskos kötetben olvasható fejezetek 1978-79-ben jelentek meg eredetileg. Ahogy a CKK sorozatban eddig megszokhattuk, a sztorit Roy Thomas írja, de hogy ki rajzolja, az rendre váltakozik. A kiadvány minősége állandóan magas, a rajzoké hol így, hol úgy (még mindig John Buscema A Conan Illusztrátor), a sztorik között meg most főleg Howard két követőjének írásait dolgozták fel, ők meg azért nem hozták mindenben a Mester szintjét. De jó cucc így is.

Teljes cikkem róla ekulton.

Slowmesh / Eilema / Alva, Bp. Dürer Kert, 2023.03.31.

Ismét remek hármas koncert volt a Dürerben: az Alva volt a legsúlyosabb, az Eilema súlyos is, meg derűs is, a Slowmesh meg lemezmegjelenési házibulit csapott. Jó volt mind, az első pillanattól az utolsóig.

Hammer site-on a koncertbeszámolóm, s ott van link sok fotómhoz is.

Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói

A lengyel szerző könyve azt mutatja meg, hogy a gyermekkor örök, ebben a modern világban is. Elvarázsolt, fura, megható és vicces, nagyon szerethető könyv.

Teljes cikkem róla ekulton.

Kojot négy lelke

Magyar rajzfilm az észak-amerikai indiánok eredetmítoszáról, meg arról, hogy még mindig lenne tán értelme megpróbálni helyreállítani a harmóniát az emberiség és a természet között. Egyedi képvilágú, megindító és erős film, mely nem fél humort is használni.

Teljes cikkem róla ekulton.

Neil Gaiman - Michael Zulli: A tények Miss Finch távozásának ügyében és más történetek

Ez a szép kiállítású, keményfedeles képregénykötet eredetiben 2007-ben jelent meg. Nem tartozik a legfontosabb Gaiman-képregények közé, egyértelmű, hogy a Netflix-féle Sandman: Az álmok fejedelme tévésorozat sikere nélkül várhattunk volna rá tovább. De semmiképp sem „maradék” cucc ez, nagyon is örömteli, hogy megjelent. Akkor is, ha megosztja az olvasóit, már csak Zulli sajátos rajzstílusa(i) miatt is.

Teljes cikkem ekulton.

Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Bp. Dürer Kert, 2023.03.17.

Három remek underground banda zúzta meg Szent Patrik napján a Dürer Kertet, nekem katartikus élményt okozva, megerősítve, úgy abban, hogy ott vannak a legjobb zenék, meg hogy én is ott érzem otthon magam, akármi legyen is (márpedig akármiből igen cifrán jutott mostanság, máshogy is lehetnék underground, ha picit máshogy alakul).

Lelkes, ám visszafogott cikkem a Hammer oldalán olvasható, s ott van link sokkal több fotómhoz is.

Katya Balen: Október, Október

A cím egyben a főszereplő neve: a 11 éves lány édesapjával él az erdőben, vadon és szabadon, mondhatni, ami azt is jelenti, hogy maguk termelik, gyűjtögetik és akár vadásszák az élelmüket. Októbert az apja tanítja, leginkább gyakorlati dolgokra. Anyját szinte sosem látja, de még annál is ritkábban kívánja látni – kicsikorában elköltözött Londonba, és Október teljes mértékben boldog és elégedett az életével így, ahogy van. Mindez idillinek is tűnhet, de persze nem lenne történet és regény mindebből, ha nem történne valami. Valami rossz, amit a könyv fülszövege is elárul. És ahogy sejthető: miután édesapját baleset éri, a lányt a „nő, aki az anyja” veszi magához, s persze sem a vele való együttélés, sem a londoni iskolába beilleszkedés nem megy könnyen az erdőhöz szokott gyermeknek.

Teljes cikkem erről a csodás könyvről ekulton.

David Almond: Paper Boat, Paper Bird

A Paper Boat, Paper Girl rövidke kis könyv, főszereplője ugyanaz a Mina, aki a Skellig (avagy Szárnyak titka) c. regényben is szerepel, s mely David Almond legnagyobb sikere volt. Utóbb a My Name is Mina c. könyv is róla szólt. Ez a szépséges kis kötet azonban független mindkettőtől, és egy apró epizódot mesél el csupán. Melyben a világra sajátosan nyitott, azt sajátosan értelmező és élő, tizenéves lány Kiotóban, a császári Japán régi fővárosában jár. 

Teljes cikkem ekulton.

Mester Csaba • Tóth-Laboncz Attila: Viva Las Vegas! – Egri Péter misztikus utazása

32 oldalas képregény módfelett szórakoztató, csak részben valós sztorival, és ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne hallgassa mellé Egriék vérpezsdítő zenéjét. Magam ugyan nem vagyok egy nagy rockabilly fan, de őket még én is elismerem. Mester Csaba jellegzetes stílusú fekete-fehér rajzai remekül átadják a zene és a sztori hangulatát, tényleg laza és menő az egész.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

A Dűne sorozat hatodik része ez, egyben az utolsó, amelyet Frank Herbert írt – egy évvel megjelenése után az író elhunyt, s magával vitte a sírba a történet konklúzióját. Máig emlékszem, milyen érzés volt, mikor először olvastam el az első magyar kiadást. Egyszerre volt szikrázóan felvillanyozó és mélységesen döbbenetes élmény – hogy mire vezette ki Herbert a sztorit, és hogy meghalt, és sosem tudjuk meg…

Mégis érdemes végigolvasni (mind a hatot), mert szemléletformáló ereje van.

Teljes cikkem ekulton.

Metal Lords

Ha úgy nézem, ez alapvetően egy ostoba tinifilm a Netflixen, amiben történetesen metal szól, tehát mégis tetszik.

Ha úgy nézem, egész sok különféle fiatalkori probléma megjelenik benne. Felszínesen, de ott van. Ha neked is van hasonló bajod, talán pont jól jön, hogy egy ilyen filmben szóba kerül, mely azt sugallja, hogy de azért rendbe jöhetsz, majd "a zene segít". De az is lehet, hogy csak felidegesít, hogy elbagatellizálják. És épp úgy igaz, hogy ennyitől senki nem gyógyul meg, mint az, hogy de attól még nagyon sokat segíthet a zene.

Igen, amerikai, tinivígjáték rakat klisével és hülyeséggel. De igen, a metal ez is. Lázadás, sebzettségből fakadó fuck you a világnak. De az is, amit Hunter Odüsszeusz kapcsán előad az osztályban. Remek beszéd, és igaz, akkor is, ha a metal ennél is sokkal több.

Zeneileg gyorstalpaló a legfontosabb bandák említésével, és valahol vicces, hogy Tom Morello, a Rage Against The Machine gitárosa volt a producer (meg a Skull Fucker dalát is ő írta), és egy kis szerep kedvéért fel is tűnik, Scott Ian (Anthrax), Kirk Hammett (Metallica) és a mindig bölcs Rob Halford (Judas Priest) társaságában. (Volt hasonló a Pop, csajok, satöbbi filmverziójában is, meg sok más helyütt.)

Bolondos, aranyos, néhol komoly, néhol szörnyen blőd film ez, de a zenén túl is bőven van benne jó, amiért megéri megnézni. (És Hunter egy kicsit Lénárd Lacira emlékeztetett, talán ilyen lett volna fiatalon, ha zenésznek áll Amerikában, nem pedig metal lapot indít emitt a végét járó(?) múlt rendszer napjaiban.)

 

Hunter metal listája:

Neil Gaiman - P. Craig Russell: Északi mitológia II.

Minőségi, szórakoztató képregény (több különféle rajzolóval), de a mítoszok sűreje, a mélysége is ott van. Épp ezért többször olvasós darab ill. sorozat.

Teljes cikkem ekult.

Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig / Kiállítás a Zene Házában

Egy évvel azután, hogy megnyílt a Városligetben a Zene Háza, ez a különös, elvarázsolt hangulatú épület, 2023. január 22-én megnyitották első időszaki kiállításukat is. Mely kiállítás az egyik (ha nem A) legélvezetesebb, amin valaha jártam. S meggyőződésem, hogy azoknak is az lehet, akik még nem éltek az említett korban. Nekem „gyerekkorom lexebb dalai”-t idézi, szüleim 1 ill. 3 évesek voltak ’57-ben, úgyhogy számukra a lázadó ifjúkor is megjelenik itt, de a nálunk később érkezettek is jól fogják érezni magukat. Méghozzá azért, mert ez egy elképesztően kreatív ötletekkel teli, interaktív kiállítás.

Olyannyira, hogy két cikket is írtam róla.

A metal felől közelítő a Hammer honlapján olvasható.

Az általánosabb az ekultura.hu-n.

(De a fotók sem teljesen egyeznek a kettőben.)

 

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 2.

Alan Moore 1999-ben indult képregénysorozata legfőképp viktoriánus kori fiktív művek hőseit és gonoszait állítja csatasorba, hogy fergeteges, sziporkázó és vérfagyasztóan izgalmas kalandokban részeltesse szerencsés olvasóit. Eme második kötet úgy kezdődik, hogy égen-földön nem látni a címbéli szövetség bármely tagját. Hamar kiderül, hogy azért, mert a nyitóoldalak a Mars bolygón játszódnak, ahol épp csata zajlik, melynek folyományaként földönkívüliek támadnak Földünkre. Ahol aztán pont, hogy a K.Ú.Sz. tagjaival kell felvenniük a harcot – s úgy tűnik, az invazív förtelmek állnak nyerésre… 

Teljes cikkem ekulton.

Anne Tyler: Az alkalmi turista

Ez az 1985-ben (s magyarul öt évre rá) megjelent regény alapvetően hétköznapi emberekről szól, legyen bármennyi furcsaságuk is, de hát nem őrült-e mindenki egy kissé, ha közelebbről megnézzük? Anne Tyler Nick Hornby nagy kedvence, s most, hogy végre elolvastam egy regényét, értem is, miért. Hozzátéve, hogy bár van itt is humor, messze nem olyan humoros, mint Hornby. Cserébe még nála is jobban ismeri az embereket.

Teljes cikkem ekulton.

Pierre Wazem: A kulisszák mögött

Pierre Wazem svájci képregényíró és –rajzoló, aki a 2015-ös Képregényfesztivál vendége volt, Barangolás(ok) c. kötete kapcsán. Aztán hét évet kellett várni, hogy újabb kiadvány jelenjen meg tőle magyarul.

Ahogy nézem, a Barangolás(ok) rajzstílusát követi emitt is, még ha még kevésbé kidolgozott formában is. És nem is a szerző tudatalattijába illetve múltjába vezet, hanem a képregényfesztiválok kulisszái mögé. És ha bárki azt gondolná, hogy ez unalmas alapanyag, akkor az egy hü… úgy értem, na, rég nevettem ennyit bármin, mint ezen a köteten.

Teljes cikkem ekulton.