Molnár Krisztina Rita: Borostyán, az időkapus

Fraknó vára Ausztriában található, Burgenlandban. Egykor Magyarországhoz tartozott, s máig az Esterházy-család birtoka. Számos érdekessége van, de a legfurcsább mégiscsak a kitömött krokodil, amely az egyik boltív alatt lóg. Ő az egyik főszereplője Molnár Krisztina Rita legújabb gyermekkönyvének, melyben talán az a legfantasztikusabb, hogy a valóságról (történelemről, kultúrtörténetről) mesél úgy, hogy leköti az olvasót.
Teljes cikkem ekulton.

Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala

Huszti Gergőt régóta ismerem, könyvkiadós vonalon, és rendkívül jó arcnak tartom, de arra végképp nem számítottam, hogy az első regénye fantasy lesz. Méghozzá portal fantasy, nem csak az ifjúságnak.

A három főszereplő egyike itteni hacker srác, aki egy elég fura helyre kerül, egy erősen feudális jellegű, mégsem tipikus fantasy világba, amint az apránként kiderül. A cselekmény izgalmas és szövevényes, de a szereplők és a nyelvezet az, ami a legjobban megfogott, élmény volt olvasni. Jöjjön mielőbb a folytatás!

Teljes cikkem ekulton.

Majoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak

Felnőtt fejjel olvasva ez nagyon szomorú mese is lehetne. A könyv első felében egy magányos orrszarvú keresi a társát – fajtája utolsó példánya ő. Mindezt egy olyan, varázslatosan illusztrált kötetben, mely külsejében gyermekkorom mesekönyveit és diafilmjeit idézi, amikor még senkinek eszébe nem jutott, hogy az orrszarvúk egyszer majd kihalhatnak…
Csakhogy Majoros Nóra nem az az író, aki megáll ott, hogy milyen borzasztó, ami a világban zajlik. Ez a történet sem csak ennyiről szól. Teljes cikkem róla ekulton.

Queensrÿche / Hobo és Bill - Fezen fesztivál 2019

A vihar tett róla, hogy ne tudjak mindent megnézni életem első Fezenén, amit szerettem volna, de Hobo és Bill koncertjének zöme, és az önmaga tribute-jeként is felfogható, mégis 10 pontos koncertet adó Queensrÿche belefért.

Cikkem meg fotóim a Hammer site-on.

Alan Moore – Eddie Campbell: From Hell – A pokolból

Fizikailag, szellemileg és érzelmileg is megterhelő képregénykötet ez, mely egyszerre művészi alkotás, látlelet a viktoriánus korról, és tükör a jelennek.

Ekulton a teljes cikkem.

Alan Moore – Kevin O'Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1.

A Különleges úriemberek szövetsége az általam olvasott legszórakoztatóbb képregénye Alan Moore-nak, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs meg benne minden, ami őt jellemzi. Csupán a többiben sokkal kevésbé villantja meg a humorát, mely humor persze feketébb az éjszakánál, és nem kímél semmiféle tabut.

A viktoriánus kori kalandregények és gótikus horrorsztorik hangulatát remekül visszaadó, őrülten pörgős képregénysorozat első gyűjteményes kötetéről ekulton írtam.

Soundgarden: Live from the Artists Den / IMAX mozivetítés

Egészen különleges és megismételhetetlen élményben volt része azoknak, akik beültek az Aréna Plaza Imax termébe július 1-jén. Az egész világon csak ezen a napon vetítették mozikban a Soundgarden aznap megjelenő koncertfilmjét, melyet 2013 februárjában, négy évvel Chris Cornell énekes öngyilkossága előtt rögzített a Live from the Artists Den csapata.

Beszámolóm a Hammer site-on.

Dead Can Dance – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. június 26.

Lenyűgöző best of program egy végtelenül hangulattalan helyen, meglepetésekkel. Ez volt nekem a Dead Can Dance idei budapesti koncertje.

Teljes beszámolóm ekulton.

Jostein Gaarder: Éppen jó

Gaarder több korábbi írásában is foglalkozott a halállal, és alighanem az összes művére jellemző, hogy messziről indul, s egyre szűkebb körökben közelítve jut el mondanivalója magvához. Ez ad némi misztériumot, titokzatosságot az Éppen jó cselekményéhez is, bár az érettebb olvasó már az elején sejti, hogy miről lesz szó. De ha sejti sem biztos, hogy számít arra a hovatovább bátornak is minősíthető őszinteségre, amivel aztán az író az öregedést és elmúlást kezeli.

Ekulton a teljes cikk.

A Pál utcai fiúk (színházi előadás)

Hogy a történet megható és máig sokat ad a nézőnek/olvasónak, azt nem szükséges ecsetelnem. Arra mégsem számítottam, hogy az általam látott előadáson, mely nekem az első volt, de nekik a nagyon sokadik, is olyan lelkesedést fogok látni a szereplők arcán. Az meg egyenest torokszorító élmény volt, amikor a szűnni nem akaró taps miatt újra elénekelték a „Mi vagyunk a grund”-ot, alkalmasint bele az első sorokban állva tapsoló nézők szemébe – így az enyémbe is.

Teljes cikkem ekulton.

Alan Moore – David Lloyd: V mint vérbosszú

Setét jövő, totalitárius rendszer Britanniában, és az álarcos-köpenyes igazságosztó, aki tényleg odab..sz a rendszernek. Minden idők egyik legjobb képregénye ez, és tényleg mindenkinek olvasnia kellene, akkor is, ha az anarchista és totalitárius szavaktól nyomban komcsizhatnékja támad. Mert nem ez a lényeg benne, hanem az, hogy emberhez méltó életet kellene élni, ha már megszülettünk, de nemcsak ezt, hanem felelősséget is vállalni önmagunkért és a tetteinkért.

Teljes cikkem ekulton. Bumm!

Hiinaar / Veres Gábor interjú

Veres Gábor a Watch My Dying énekese, de Hiinaar nevű projektje XIX című anyagán pont nem énekel egy sort sem, sőt, a dalszövegek sem az ő művei. Mindezt különféle, underground szinten jól ismert arcokra bízta, barátaira és lelki rokonaira, ellenben ő írta a dalokat, és a hangszeres részek zömét is ő játszotta fel.

És aztán még tök jókat is mondott ebben a hammeres interjúban.

Ted Chiang: Kilégzés ​és más novellák

Ted Chiang kínai származású amerikai sci-fi írónak ez csupán a második novellagyűjteménye, és a világ sci-fi közössége mégis remegve várta, még akkor is, ha jó része már megjelent korábban. Ahogy az első kötetben, úgy a másodikban is sorjáznak a különféle rangos SFF díjakkal elismert, elgondolkodtató írások, és az üdítő változatosság is megmaradt.

Teljes cikkem ekulton.

Erlend Loe: Leltár

A röhejes terjedelme dacára oldalak ezreit megtöltő irodalmi műveket megszégyenítően tartalmas regény pont aznap játszódik, amikor Nina Fabernek, a korosodó költőnőnek, hosszú évek kihagyása után új kötete jelenik meg. Boszporusz a címe, isztambuli élményei ihlették a benne rejlő költeményeket, és az már egészen korán, ha nem is reggel, de legkésőbb délelőtt kiderül, hogy a kritikusoknak nem tetszik. Sőt, egyikük egészen gyalázkodó hangnemben ír róla. Gondolhatjuk, milyen hangulatba kerül ettől szegény Nina, hát ki szeretné, hogy az alkotását csupa rosszindulattal kezeljék?! És még ki sem teszi a lábát a lakásából, máris újabb csapás éri, amit nem mondok meg, hogy mi, mert egy ily keskeny könyv cselekményéről pofátlanság lenne ennél többet elárulni. Legyen elég annyi, hogy aki már olvasott akár egyetlen Loe-könyvet is, az számíthat rá, hogy úgysem tudja előre kiszámítani, mi fog történni, kivéve, hogy hajmeresztő dolgok.
Más egyebeket viszont még leírtam ekulton.

Joe Hill: Locke & Key luxuskiadás 1. – Kulcs a zárját

Joe Hill Stephen King fia, és ez a képregénysorozat hozta meg neki az áttörést (noha amúgy novellákat és regényeket ír). Összetett, szövevényes sztori, érdekes és jól kitalált szereplők, s mellé szuper rajzok.

Teljes cikkem az első kötetről ekulton.

Martin Parr: Only Human - kiállítás Londonban

Az emberi élet fonákságait, humorát a '80-as évek óta fényképező brit Martin Parr május 27-ig tartó kiállítása a londoni National Portrait Galleryben különleges élmény, aki teheti, nézze meg!

Itt írtam le, hogy miért.

Loreena McKennitt – Budapest Sport Aréna, 2019. március 29.

Harmadszor lépett fel Budapesten Loreena McKennitt, a világzene kanadai sztárja, s másodszor a zenéjéhez kevéssé illő Arénában. Ám ha a körülmények nem voltak is ideálisak, a koncert gyönyörű volt.

Cikkem róla ekulton.

Alexandro Jodorowsky és Moebius: Incal 1-3.

Az Incal egy klasszikus képregénysorozat, egy noir elemekkel sűrített űropera, mely sosem jött volna létre, ha nincs Frank Herbert megkerülhetetlen űreposza, a Dűne, s még inkább, ha a számos területen maradandót alkotó, chilei Alexandro Jodorowsky nem áll neki filmet készíteni belőle 1975-ben. A kor olyan óriásaival akarta filmre vinni, mint Orson Welles, Salvador Dalí, Alain Delon, Mick Jagger – és akkor még csak a színészekről beszéltem. A látványtervekhez az Alien filmek kapcsán elhíresült H.R. Giger is hozzátette a magáét, a zenét a Pink Floyd írta. Volna, ha az irdatlan gyártási költségeket látva be nem rezelnek a producerek. Jodorowsky azonban nem hagyta, hogy kétévnyi munkája a süllyesztőben végezze, s új projectbe fogott a Moebius művésznevet használó, francia Jean Giraud-val. (Ez az ember rajzolta az 1983-as Az idő urai c. rajzfilmet, mely sokunkra tett sokkoló, örökre szóló hatást.) Ebből született aztán ez a meghatározó erejű képregény.

Cikkem az első három kötetről ekulton.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Conanhoz méltón bátor vállalkozás a Fumax részéről ez a két (limitált és „standard”) változatban is elérhető, megtermett és súlyos kötet – melyet, ha minden a remények szerint halad, továbbiak követnek majd. Eredetileg a `70-es évek elején indult ez a fekete-fehér képregénysorozat, a Marvel korabeli főszerkesztőjének, Roy Thomasnak a felügyelete alatt. Nem ez volt az első Conan képregény széria, s nem is az utolsó (a Dark Horse-nál a mai napig fut), de talán mind közül ez lett a legsikeresebb és A Klasszikus.

Cikkem róla ekulton.

Molnár Krisztina Rita: A tűz ösvénye

A Víz ösvénye c. első kötetben megismert mozaikcsalád Kenézlőn tölti a Szilvesztert, egy kis borsodi faluban, ahol még megvan a hétköznapok mágiája, ám egyre fogynak a lakói. A tűz számtalan különféle formájában jelenik meg a kisregényben – hol visszaemlékezésként egy gyermekkori lakástűzre, hol malac pirul rajta, hol a szívekben, az arcokban, a fejekben lakozik. Vagy épp a pálinkában. Vagy a tűzhelyben és a gyufában, ahova, hasonlóan az első kötet két lillafüredi szobrához, elrejtett valakit Molnár Krisztina Rita.
Gyönyörű könyv ez is, teljes cikkem róla ekulton.