David Almond: Paper Boat, Paper Bird

A Paper Boat, Paper Girl rövidke kis könyv, főszereplője ugyanaz a Mina, aki a Skellig (avagy Szárnyak titka) c. regényben is szerepel, s mely David Almond legnagyobb sikere volt. Utóbb a My Name is Mina c. könyv is róla szólt. Ez a szépséges kis kötet azonban független mindkettőtől, és egy apró epizódot mesél el csupán. Melyben a világra sajátosan nyitott, azt sajátosan értelmező és élő, tizenéves lány Kiotóban, a császári Japán régi fővárosában jár. 

Teljes cikkem ekulton.

Mester Csaba • Tóth-Laboncz Attila: Viva Las Vegas! – Egri Péter misztikus utazása

32 oldalas képregény módfelett szórakoztató, csak részben valós sztorival, és ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne hallgassa mellé Egriék vérpezsdítő zenéjét. Magam ugyan nem vagyok egy nagy rockabilly fan, de őket még én is elismerem. Mester Csaba jellegzetes stílusú fekete-fehér rajzai remekül átadják a zene és a sztori hangulatát, tényleg laza és menő az egész.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

A Dűne sorozat hatodik része ez, egyben az utolsó, amelyet Frank Herbert írt – egy évvel megjelenése után az író elhunyt, s magával vitte a sírba a történet konklúzióját. Máig emlékszem, milyen érzés volt, mikor először olvastam el az első magyar kiadást. Egyszerre volt szikrázóan felvillanyozó és mélységesen döbbenetes élmény – hogy mire vezette ki Herbert a sztorit, és hogy meghalt, és sosem tudjuk meg…

Mégis érdemes végigolvasni (mind a hatot), mert szemléletformáló ereje van.

Teljes cikkem ekulton.

Metal Lords

Ha úgy nézem, ez alapvetően egy ostoba tinifilm a Netflixen, amiben történetesen metal szól, tehát mégis tetszik.

Ha úgy nézem, egész sok különféle fiatalkori probléma megjelenik benne. Felszínesen, de ott van. Ha neked is van hasonló bajod, talán pont jól jön, hogy egy ilyen filmben szóba kerül, mely azt sugallja, hogy de azért rendbe jöhetsz, majd "a zene segít". De az is lehet, hogy csak felidegesít, hogy elbagatellizálják. És épp úgy igaz, hogy ennyitől senki nem gyógyul meg, mint az, hogy de attól még nagyon sokat segíthet a zene.

Igen, amerikai, tinivígjáték rakat klisével és hülyeséggel. De igen, a metal ez is. Lázadás, sebzettségből fakadó fuck you a világnak. De az is, amit Hunter Odüsszeusz kapcsán előad az osztályban. Remek beszéd, és igaz, akkor is, ha a metal ennél is sokkal több.

Zeneileg gyorstalpaló a legfontosabb bandák említésével, és valahol vicces, hogy Tom Morello, a Rage Against The Machine gitárosa volt a producer (meg a Skull Fucker dalát is ő írta), és egy kis szerep kedvéért fel is tűnik, Scott Ian (Anthrax), Kirk Hammett (Metallica) és a mindig bölcs Rob Halford (Judas Priest) társaságában. (Volt hasonló a Pop, csajok, satöbbi filmverziójában is, meg sok más helyütt.)

Bolondos, aranyos, néhol komoly, néhol szörnyen blőd film ez, de a zenén túl is bőven van benne jó, amiért megéri megnézni. (És Hunter egy kicsit Lénárd Lacira emlékeztetett, talán ilyen lett volna fiatalon, ha zenésznek áll Amerikában, nem pedig metal lapot indít emitt a végét járó(?) múlt rendszer napjaiban.)

 

Hunter metal listája:

Neil Gaiman - P. Craig Russell: Északi mitológia II.

Minőségi, szórakoztató képregény (több különféle rajzolóval), de a mítoszok sűreje, a mélysége is ott van. Épp ezért többször olvasós darab ill. sorozat.

Teljes cikkem ekult.

Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig / Kiállítás a Zene Házában

Egy évvel azután, hogy megnyílt a Városligetben a Zene Háza, ez a különös, elvarázsolt hangulatú épület, 2023. január 22-én megnyitották első időszaki kiállításukat is. Mely kiállítás az egyik (ha nem A) legélvezetesebb, amin valaha jártam. S meggyőződésem, hogy azoknak is az lehet, akik még nem éltek az említett korban. Nekem „gyerekkorom lexebb dalai”-t idézi, szüleim 1 ill. 3 évesek voltak ’57-ben, úgyhogy számukra a lázadó ifjúkor is megjelenik itt, de a nálunk később érkezettek is jól fogják érezni magukat. Méghozzá azért, mert ez egy elképesztően kreatív ötletekkel teli, interaktív kiállítás.

Olyannyira, hogy két cikket is írtam róla.

A metal felől közelítő a Hammer honlapján olvasható.

Az általánosabb az ekultura.hu-n.

(De a fotók sem teljesen egyeznek a kettőben.)

 

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 2.

Alan Moore 1999-ben indult képregénysorozata legfőképp viktoriánus kori fiktív művek hőseit és gonoszait állítja csatasorba, hogy fergeteges, sziporkázó és vérfagyasztóan izgalmas kalandokban részeltesse szerencsés olvasóit. Eme második kötet úgy kezdődik, hogy égen-földön nem látni a címbéli szövetség bármely tagját. Hamar kiderül, hogy azért, mert a nyitóoldalak a Mars bolygón játszódnak, ahol épp csata zajlik, melynek folyományaként földönkívüliek támadnak Földünkre. Ahol aztán pont, hogy a K.Ú.Sz. tagjaival kell felvenniük a harcot – s úgy tűnik, az invazív förtelmek állnak nyerésre… 

Teljes cikkem ekulton.

Anne Tyler: Az alkalmi turista

Ez az 1985-ben (s magyarul öt évre rá) megjelent regény alapvetően hétköznapi emberekről szól, legyen bármennyi furcsaságuk is, de hát nem őrült-e mindenki egy kissé, ha közelebbről megnézzük? Anne Tyler Nick Hornby nagy kedvence, s most, hogy végre elolvastam egy regényét, értem is, miért. Hozzátéve, hogy bár van itt is humor, messze nem olyan humoros, mint Hornby. Cserébe még nála is jobban ismeri az embereket.

Teljes cikkem ekulton.

Pierre Wazem: A kulisszák mögött

Pierre Wazem svájci képregényíró és –rajzoló, aki a 2015-ös Képregényfesztivál vendége volt, Barangolás(ok) c. kötete kapcsán. Aztán hét évet kellett várni, hogy újabb kiadvány jelenjen meg tőle magyarul.

Ahogy nézem, a Barangolás(ok) rajzstílusát követi emitt is, még ha még kevésbé kidolgozott formában is. És nem is a szerző tudatalattijába illetve múltjába vezet, hanem a képregényfesztiválok kulisszái mögé. És ha bárki azt gondolná, hogy ez unalmas alapanyag, akkor az egy hü… úgy értem, na, rég nevettem ennyit bármin, mint ezen a köteten.

Teljes cikkem ekulton.

Best of 2022

• Könyv  

Ray Bradbury: Dandelion ​Wine

Neil Gaiman: Sandman: ​Az álmok fejedelme-gyűjtemény 4.

David Petersen: Egérőrség - Fekete ​Fejsze

Alexander Weinstein: Az ​Új Világ gyermekei és más történetek

Simon Jimenez: Elveszett ​madarak

Michael Blake: Farkasokkal ​táncoló / A szent út

Ebben az évben is sokat olvastam, de mint látható, nem feltétlenül a 2022-ben megjelent könyvek adták a legtöbbet.

• Film

Belfast

Provence-i vakáció

Sandman: Az álmok fejedelme

Moziba alig jutottam el, abban sem feltétlenül volt köszönet, de a Belfast nagyon tetszett. A Provence-i vakáció régebbi film, csak most találtam rá, és nagyon jó élmény volt. Sorozat vonalon meg a Sandman tetszett leginkább (de A korona eddig látott majd' 3 évada is nagyon jó, és az első három epizód alapján Ted Lasso rajongó is lettem).

• Koncert 

Ebben az évben egyértelműen a két pesti Thy Catafalque koncert volt a legjobb, de legalább ugyanannyira emlékezetes a Lénárd László emlékest (iszonyatosan sajnálom, hogy meghalt).

Jó sok koncertre, amire szerettem volna, nem jutottam el, mindenesetre az alábbiakon fotóztam is:

Eilema, Szimpla

Thy Catafalque / All Machines Will Fail, Akvárium

Angertea, Szimpla

Tulpa, Szimpla

Mercyful Fate / Death Angel, Fezen

Lénárd László emlékest. Barba Negra Track

Thy Catafalque / Jo Quail, Akvárium

Pear Jam, Muzikum

Alva, Szimpla

New Model Army, A38

• Dalok 

Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével: Aebsence: Akinél az ördög Amorphis: The Moon Avatarium: Death, Where Is Your Sting A-Z: The Machine Gunner Brutus: Victoria Clue: Numinosus Everflow: Élni kell 440 Watt Sun: Reveal Ghost Toast: Rejtekből Half Gramme Of Soma: Muck & Cheese Ignite: Enemy King's X: Watcher Marillion: Murder Machines Nulladik Változat: Hová mész Oceans Of Slumber: The Lighthouse Perfect Pill: Boundaries Porcupine Tree: Harridan Queensryche: Hold On Red Hot Chili Peppers: Tangelo The Cult: Give Me Mercy Thy Catafalque: Fekete mezők Trident: Közel az éj Voivod: Planet Eaters Von Hertzen Brothers: All of a Sudden, You're Gone

A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.

• Fotók

Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.

Magma Rise, LL-emlékest, 2022. szeptember

Szombathely, 2022. augusztus

 

Szóval persze, még ennek a tetves rohadt évnek is megvoltak a maga kincsei. Nyilván. Csak közben a háború, a világban és országban zajló mindenféle szar, az, hogy az ember egészen biztos lehet benne, hogy átcseszik, kihasználják, és elveszik tőle a levegőt, az élhető életet. A fenti kincsek dacára. És tudom, hogy lehetne rosszabb is, esélyes, hogy lesz is. Úgyhogy ez a lista leginkább emlékeztető annak egy részére, ami jót meg szépet találtam én 2022-ben, megosztva veletek, hátha nektek is ad valamit.

 

Mester Csaba • Tóth-Laboncz Attila: Egyenesen a mocsárból

A Master-Lab Comics sorozatot Mester Csaba rajzoló és Tóth-Laboncz Attila „Labi” író készíti. Az egyes füzetekben különféle magyar muzsikusok, zenekarok a főszereplők. Az Egyenesen a mocsárból a széria első része, melyben Ganxsta Zolee és Takács Vilkó texasi-mexikói kalandjait ismerhetjük meg.

Teljes cikkem ekulton.

Charles M. Schulz: JUHÚÚÚÚÚÚ! (Snoopy képregények 1.) és Snoopy családi szakácskönyv

Bár a Peanuts című képregénysorozat történelmet írt, és egyik főszereplője, Snoopy, a beagle kutyus pláne milliók kedvence, a magyar kiadása eddig elég nehézkesen és szerencsétlenül alakult. A Vad Virágok Könyvműhely most nyomban két kötettel hozza őt vissza, az egyikben főleg olyan képsorokkal, melyeket „kezdő olvasóknak is szívből ajánlanak”, míg a másikban megannyi, Amerikában közkedvelt és a Snoopy képregényekben is felbukkanó, fincsi étel receptje, plusz jó sok képregény is.

Klassz mindkettő, s ezt ekulton fejtem ki alaposabban.

Alig Használt Képregények – Képregényantológia 1-3.

2021. novemberében indult a meglepő nevű képregényantológia sorozat. Ahogy György Zoltán szerkesztő előszavából kiderül, eredeti koncepciója szerint olyan hosszabb-rövidebb képregények kerülnek bele, melyek léteznek már egy ideje (legyen bár az az idő fél évszázad vagy fél év), ám ilyen formában (egyben, ilyen minőségben stb.) még nem jelentek meg.

Ennek megfelelően az első kötet csupa csemegét és kuriózumot tartalmaz.A további kettőbe azonban már teljesen friss és zsírúj anyagok is kerültek, új és már ismert arcoktól egyaránt, és a minőség és változatosság egészen elképesztő.

Teljes cikkem az első három kötetről ekulton.

THY CATAFALQUE – Mezolit: Live at Fekete Zaj – Filmvetítés és közönségtalálkozó a Toldi Moziban

2021 augusztusában, a sástói Fekete Zaj fesztiválon volt először Thy Catafalque koncert - akkor még közel harminc zenész közreműködésével. Hatalmas élmény volt, és lett belőle egy káprázatos koncertfelvétel, amit egyetlen alkalommal moziban is vetítettek. Ott voltam, írtam róla a Hammer site-ra, rávilágítva, hogy ez bizony a magyar metal történelmének mérföldköve volt, úgy ám!

Vian: Kötelező EP

A Vian a 2000-es évek első évtizedében volt aktív, igen fajin alter/ethno-rockot játszottak, de aztán hosszas szünet következett, mely eddig tartott. Időközben, rock téren leginkább a kurd származású énekes, Amang volt számottevően aktív, s a jelenleg Párizs-Devecser-Budapest vonalon, jobbára „távkapcsolatban” létező négyes egy három számos EP-vel jelentkezett, mely közeli rokona Amang egyes dalainak, és frankó nagyon.

Hammer site-on a teljes kritika.

Képregénysaláta: Metabárók 1., Dűne: Atreides-ház 3., Dűne: Képregény 2.

Rövidebben írtam egy olyan képregénykötetről, mely más kiadásban már megjelent bő tíz éve, továbbá két különálló Dűne-képregénysorozat 2. ill. 3. részéről ekulton. Mindhárom jó cucc, vagy inkább mindháromnak vannak pozitívumai is, de a három közül a Metabárók a legütősebb.

Sandman: Az álmok fejedelme

Az eredetileg 1989-96 között kiadott Sandman sorozat egyike volt a műfajt felforgató, forradalmi ötleteket hozó képregényeknek. Bár már több, mint három évtizede szó van róla, hogy filmre vinnék, dacára, hogy sokan lehetetlennek tartják ezt, végül csak elkészült – épp csak nem mozfilmként, hanem tévésorozatként. Mely lehetővé teszi, hogy az eredeti, iszonyú szövevényes és szerteágazó történetfolyamot a képregényhez hasonlóan epizódonként tárja elénk.

És bár az első évad nagyjából az első két és fél kötetet dolgozza fel csupán, ami a teljes sorozatnak jó, ha negyede, tehát még nagyon (de nagyon!) sok minden van hátra, egyelőre jobbára tetszik.

Jó hosszan az ekulton fejtettem ki a véleményem.

David Petersen: Egérőrség: Fekete Fejsze

Ez az Egérőrség sorozat 3. kötete. Az elsőt kettőt is nagyon szerettem, arra azonban nem számítottam, hogy pont ez a visszatekintő, előzményeket elmesélő kötet lesz az, amire azt mondom, hogy még azoknál is jobb.

Ekulton írtam le, hogy hogy értem én ezt.

Joe Hill és Gabriel Rodríguez: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor

Mint előszavában Joe Hill bevallja, bár a Locke & Key képregénysorozatot lezárták, kerek egész, mégis éveken át motoszkált benne és rajzoló-alkotótársában, Gabriel Rodríguezben a gondolat, hogy jó lenne egy crossovert írni hozzá, melyben a Neil Gaiman-féle Sandman sorozat szereplői bukkannának fel. Képregényes vonalon (de azokból készült filmekben is) gyakori megoldás ez, mely papíron az összemixelt sorozatok rajongóinak örömét szolgálja, ám az esetek túl nagy részében inkább erőltetett, fölösleges, logikátlan, esetenként gyalázatos az eredmény. Ezzel Hill is tisztában van, így addig nem veselkedtek neki, míg meg nem jött a kellő ihlet, és meg nem kapták Gaiman áldását. Jól tették.

Teljes cikkem ekulton.

Alva koncert, 2022.10.08. Bp. SzimplaRocks

A sajátos grunge/doom/stoner keveréket játszó Alva ’19-ben adta első koncertjét, a Walking Papers előtt, még más ritmusszekcióval. Azóta is várunk az első lemezre, pedig már akkor is hidegrázást okozott, amit előadtak. Most sem volt másként.

A Hammer honlapon olvasható, hogy de mégis hogy volt.