AUTOPILOT: Moods for Waiting for Life to Happen EP

Az Autopilotot a Mad Robots által szervezett III. 7/8 feszten ismertem meg, ők voltak a legifjabb fellépők, de azonnal bejött az amúgy korántsem egyszerű zenéjük. Jelen három számos EP a középső a háromból, amelyekből majd összeáll az új album, és ugyanúgy elképeszt az érettsége, a változatossága, gazdagsága, ahogy azon a koncerten is meggyőzött a csapat.

Teljes cikkem a Hammer honlapon.

Thy Catafalque / Ottone Pesante, 2024. február 10., Budapest, Magyar Zene Háza

Akárhogy is legyen a Városligettel, a Magyar Zene Háza egészen különleges hely, sajátos atmoszférával. A stilizált lombmennyezet eleve remekül illik a Thy Catafalque-hoz, s valóban varázslatos koncert volt ez.

Hammer honlapon írtam le, hogy mi történt, s ott van link sok fotómhoz is. 

 

Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Kenneth Grahame (1859-1932) skót író gyermekirodalmi klasszikusa 1908-ban jelent meg Nagy-Britanniában, s ott máig nagy népszerűségnek örvend. Sok más klasszikus gyermekregényhez hasonlóan, ez a történet is estimesék sorozataként indult, és négy kisállat a főszereplője. Ők különféle embertípusokat személyesítenek meg, és kalandjaik ill. az angol táj és a derűs, egyszerű élet leírásai közé némi egészen varázslatos is került.

Teljes cikkem ekulton.

A fiú és a szürke gém

Talán valóban ez lesz Mijazaki Hajao japán rendező-forgatókönyvíró utolsó filmje, s ha így történne, méltó lezárása lenne káprázatos pályájának. Megvan benne az összes Mijazaki-jellegzetesség, s miközben talán a legviccesebb filmje, egyúttal talán a legkomorabb is.

Teljes cikkem róla ekulton.

P. L. Travers: A csudálatos Mary

P.L. Travers eme, Mary Poppins címen is kiadott regénye gyermekirodalmi klasszikus, mindenki ismeri, nem igaz? Esetemben nem, ugyanis kb. 36 éven át várt a magam példánya a polcon, hogy végre elolvassam, és így felnőtt fejjel döbbenetes élmény volt.

Ekulton írtam le, hogy miért.

Best of 2023

• Könyv

Fredrik Backman: Hétköznapiszorongások

Molnár Krisztina Rita: Az angyalmeséje

Orson Scott Card: A hetedik fiú és A ​rézbőrű próféta

Katya Balen: Október, Október

Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatonimesék, mondák, történetek

Kleinheincz Csilla: Alvilágiszövedék

Brian Jacques: Rőtfal

Paolo Cognetti: Nyolc hegy

James O'Barr: A ​holló

 

Ebben az évben kevesebbet vállaltam az újdonságok közül, hogy írjak róluk, próbáltam az aktuális kedvem alapján választani, jó pár régóta várakozó könyv is sorra került, de sok közülük nem azt adta, mint reméltem, ami nem feltétlenül a könyv hibája (vagy hiba egyáltalán). Azért az ebben az évben megjelentek között is akadt emlékezetes, amit nagyon szerettem, de a legjobban Backman regénye tetszett. (De a legkirályabb momentum az, hogy korrektúrázhattam A Holló képregényt, és így belekerült a nevem a magyar kiadásba :) )

 

 

• Film

Kojot négy lelke

Nyolc hegy

This is Spinal Tap (A turné)

Metal Lords

 

Valahogy ebben az évben is kevés olyan filmet láttam, akár moziban, akár máshol, ami igazán nagyon betalált volna, de a Kojot négy lelke annyira, hogy kétszer is megnéztem moziban, és azóta is érzem a hatását.

Meg végre megnéztem azt a klasszikus metal filmet (This is Spinal Tap), amit nyilván már sokkal régebben illett volna látnom, lehetőleg még az eredeti megjelenése, 1984 előtt, mert az lett volna igazán metal. Mai fejjel mondjuk jó darabig legalább annyira elszomorított (mert valóságos), amennyire vicces volt, de összességében jó élmény, tán kéne írnom róla valamikor. Stb.

 

 

• Koncert

Aebsence / Eilema, Kék Yuk

Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Dürer kert

Slowmesh / Eilema / Alva, Dürer kert

Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Barba Negra

Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park

VoiVod / Crowbar / Planet Of Zeus, Dürer kert

Storm The Studio / Ørdøg / Z!enemi, Barba Negra

Fekete Zaj: Thy Catafalque / Kalandra, Sástó

ABFRA, Vokál Rock Bistro

7/8 Feszt: Ghost Toast / Autopilot / Mad Robots / Angertea / Stabbed / Eilema, Vörös/Kék Yuk

Thy Catafalque / Kaláka ill. Master Boot Record / arottenbit, A38

 

Már az előző év is a Thy Catafalque-ról szólt nekem, 2023 meg végképp. Rá kellett jönnöm, hogy az új évezredben semmi más zene nem volt rám akkora hatással, mint a TC, és jó eséllyel az új évezred legjobb koncertje számomra a Park-beli fellépésük volt. Végignéztem, mi minden volt 2000 óta, és persze csoda dolgok, de ez mindet túlragyogta, ami azért is meglepő, mert ha nem is aréna koncert volt, de semmiképp sem klubbuli.

Ám klubbuliból is jutott jó pár további zseniális, magyar és külföldi egyaránt, és pl. nem hittem volna, hogy lesz az évben az Avatariumnál is jobb koncert. A magyar underground meg ismét megerősítette bennem a metalba vetett hitet. Más kérdés, hogy háromszor annyi koncertre szerettem volna eljutni, mint amennyire sikerült.

 

 

• Dalok 

Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével: 

Alva: The Lie is Me

Angertea: Embrace of Lizards

Baroness: Anodyne

Deleyaman: Many Years Late

Enslaved: Forest Dweller

Firkin: How We Love

Isole: Forgive Me

Myrkur: Like Humans

Primordial: All Against All

Ray Alder: Hands Of Time

S.O.O.T.: Ember cipelte

Slowmesh: Nustoner Band

Sonic Bear Punch: Minden visszaszáll

Spirit Adrift: Death Won't Stop Me

Storm The Studio: Fehér

Storm The Studio: Meztelen

Tenhi: Valkama

The Answer Lies In The Black Void:Ataraxia

Thy Catafalque: Alföld

Thy Catafalque: Néma vermek

Winger: Tears Of Blood

 

A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.

 

 

 

• Fotók

      Bretagne

 

      Frankfurt

 

 

Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem – írtam múlt évben, és most is igaz. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.

 

• Kiállítás

Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskoraés társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig

Sur les traces de Tolkien et de l'imaginaire médiéval – Peintures et dessins de John Howe

GULÁCSY. Na’Conxypan hercege. Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása

Robert Capa – A tudósító

Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

 

Ebben az évben egész sok remek kiállításra jutottam el, ezek itt a legkiemelkedőbbek, legemlékezetesebbek (de pl. a martonvásári Brunszvik kastélyban látott Beethoven Múzeum állandó kiállítását is idevehetném, csak arról se cikket nem írtam, sem fotót nem tudok mutatni).

 

 

Mindezeken kívül kajakra kétévnyit öregedtem ez alatt az egy év alatt, de (cserébe?) eljutottam egy baráti meghívás nyomán Bretagne-ba, azon belül Finistère-be, és egyszer tán majd erről is írok hosszabban. Nem is csak az ottani élményekről, látott-tapasztalt dolgokról, de hogy mindez hogy csapódott le bennem. Mert azért így 48 évesen nem igen számítottam rá, hogy ér még olyan élmény, ami meghatározó. (Mármint, nyilván, ha egy idióta áthajt a piroson és összetöri a kocsidat, nem szólva betegségekről, háborúkról és a többi, ezek nyilván meghatározó élmények, de most a jó, szemléletformáló, megerősítő élményekre célzok.) Persze nem kellene néhány nap alapján levonnom messzemenő következtetéseket, de talán ennyi idősen érzi az ember, mi hogy. És az van, hogy a fotóimon nem is nagyon láthatók azok a dolgok, amik annyira megfogtak abban a helyben (részint persze, mert meg kell élni). Szerencsés vagyok, mert jó pár gyönyörű meg érdekes helyen jártam már életemben, itthon és külföldön egyaránt, de Bretagne-ban mintha minden ott lenne, amit jónak gondolok, amilyen életet élni volna jó. És ez megerősítő élmény, akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy nem hogy bretonul, de franciául sem fogok megtanulni soha az életben J

Fő, hogy megéltem, meg a fentieket is, hálám minden művésznek és mindenki másnak, akinek része volt benne. Az eddigi tapasztalataim alapján meg inkább nem is kívánok semmit a következő évre, mert nem hogy nem jön be, de csak még ötleteket adok a dark side-nak. Még az is valószínűbb, hogy a magyar fociválogatott nyeri a ’24-es EB-t, mint hogy igazán jó év jöjjön. Szoktam mondani, hogy a nagy számok törvénye alapján már jöhetnének jobb idők is, de úgy tűnik, a dolgok nem így működnek. Ez van. Ha most azonnal feldobom a talpam, akkor is annyi áldás meg szép meg jó volt az életemben, hogy szavam nem lehet.

 

 

 

Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Pusztán a menyasszonyi ruhák látványáért én ugyan be nem mentem volna megnézni ezt a kiállítást. Ehhez képest viszont döbbenetes nagy és jó élményt adott, mert valójában emberi sorsokról szól, tele van történetekkel, amiket olyan nagyon szeretek.

Ekulton a cikkem.

Sonic Bear Punch / Bordó Sárkány / New Asylum / S.O.O.T. – lemezkritikák

Négy remek magyar anyagról írtam a Hammer honlapra, s mind a négy cikk ma jelent meg:

Sonic Bear Punch: Part I: Deep Down Inside - „A dalokban egyaránt ott van a Pantera-rokon, súlyos, üvöltős vonal és a grunge, de stonernek mondható témák is akadnak. Mindezek érett, ízléses elegyét adja a S.B.P., olyan színvonalon, amivel nemzetközileg is kimagasló lehetne a csapat.”

--

Bordó Sárkány: 5 - „Biztos vagyok benne, hogy számos folk metal rajongó tudja majd értékelni ezt a zenét, mert ha a hangszerek inkább a középkort idézik is, a tűz, a szenvedély sok dalban nagyon is rokona annak, amit pl. a Dalriadánál hallhatunk.”

--

New Asylum: Compass - „Nem intéz frontális támadást a rendszer ellen, amelyben élünk, de ha képes vagy a napi hírek mögé nézni, és felfedezni az irányvonalakat, akkor a Compass szövegét is érteni fogod – és barátként üdvözlöd majd.”

--

S.O.O.T.: Signed Out On Third - „Ha szereted azt, ha a zenészek valóban kalandoznak, szó szerint játszanak a zenében és a zenével, akkor a S.O.O.T.-ot érdemes meghallgatnod.”

 

Majoros Nóra: Álomjáró Márton

Majoros Nóra számos gyermek- és néhány ifjúsági könyv szerzője, aki mindig képes meglepni. Minden könyve, meséje más és más, mind különleges ezért vagy azért. Az Álomjáró Márton például azért, mert álmokat mesél el.

Teljes cikkem róla ekulton.

Molnár Krisztina Rita: Az angyal meséje

Molnár Krisztina Rita varázslatos gyerekkönyveket írt eddig is (ahogy felnőtteknek szóló novellás- illetve verses kötetei is kincsek), s ez a szépséges kis kötet is emberséget, megértést közvetít, akár a korábbiak.

Egy sötét keddi estén négy gyerek és anyukájuk áram nélkül marad. Előkerülnek a fiókból a gyertyák, már sül is a gázon a bundáskenyér, és önmagában ez is elég lenne a bensőséges hangulathoz. Ám a legkisebb gyerkőc azt állítja, a hirtelen sötétségben látott egy ibolyaszínű angyalt, aki elmesélt neki tíz esetet, amikor üzenetet vitt az embereknek...

Teljes cikkem ekulton.

Kántor Mihály: Magyar Rocktörténet ’60-’70

Bár volt már olyan, hogy a magyar rock egy-egy szereplője felbukkant képregényben, konkrétan a hazai rockzene történetéről még nem született képregény. A kétrészesre tervezett kötet első fele az 1960-as és ’70-es évekről mesél.

A képregény lektora Jávorszky Béla Szilárd volt, aki jó pár rocktörténeti könyvet jegyez, így jó eséllyel hiteles képet kapunk. Ugyanakkor van fiktív szál: kerettörténetül egy zenerajongóból zenésszé váló fiatal srác viszontagságai szolgálnak, s erre a fonalra fűzi fel a képregény az eseményeket ill. a honi rock- és beatzene fontos szereplőit. S mindezt rendkívül minőségi formában tárja elénk a könyv.

Teljes cikkem ekulton.

Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Első: A vadász

Rédei Viktória és Gyuricza Márta sorozatával, Az Ezerfejű Történetei-vel először múlt évben, az Alig Használt Képregények képregényantológia 3. kötetében találkoztam, és azonnal berántott. Az ott olvasható, Ulfhednar című novella amolyan előzménytörténet, és az AHK 5. kötetébe is került egy átvezető epizód, ám igazán ebben a közel 100 oldalas kötetben indul el a történet.

Mítoszokból merítő, sajátos világot építő és képileg is egyedi képregény, és ekulton írtam róla.

THY CATAFALQUE + Kaláka / Master Boot Record, arottenbit – dupla koncert, Bp. A38 Hajó, 2023.11.24-25.

Még mindig nem tudtam megszokni, hogy a Thy Catafalque merőben személyes élményből közösségivé vált – de ezt a legjobb értelemben mondom. Még mindig csodaszámba megy, hogy vannak koncertjeik. Ennek egyik oka, hogy Kátai Tamásék mindig igyekeznek olyan újdonsággal szolgálni, ami egyedivé teszi az adott fellépést – legyen bár más helyszín, korábban nem játszott dalok a programban, vagy épp új vendégek.

Most ez mind megvolt, azzal az extra csavarral, hogy két koncertet is adtak az A38 Hajón, mely persze kisebb helyszín, mint a legtöbb magyar hely, ahol játszottak, de így is pillanatok alatt elfogytak a jegyek. A két koncert tematizált volt: az elsőn az 1998 és 2016 közötti anyagokról játszottak, a másodikon ’18-tól napjainkig. Számítani lehetett csemegékre, és nem is kellett csalatkoznunk.

Teljes cikkem a Hammer site-on, ahonnan elérhető mindkét nap sokfotós galériája is. 

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 5.

Bár Morpheusz, az Álomúr (a hét Végtelen egyikének) története a 4. gyűjteményben lezárult, abban az értelemben, ahogy Neil Gaiman író eredetileg tervezte, lett végül egy ötödik, vaskos kötet is. Az ide kerültek jobbára ilyen-olyan jubileumra készült extrák, melyek azért zömükben hozzák a Gaimantől és jobbnál-jobb rajzolóitól megszokott magas színvonalat, és különféle értelemben adnak is hozzá valamit az eddigiekhez.

Teljes cikkem róla ekulton.

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman svéd író már akkor sok magyar olvasó kedvence volt, amikor még Hollywood nem készített remake-et az ő egyik regényéből készült filmből (Az ember, akit Ovénak hívnak eredetiben, míg a Tom Hanks-féle verzióban emberünket Ottónak hívják, azt láttam a minap, és nagyon tetszett). De a Hétköznapi csal... izé, szorongások volt az első Backman könyvem, és úgy tippelek, megvan a maga stílusa, a maga fogásai, trükkjei, visszatérő motívumai, s ezek egy ponton túl unalmassá válhatnak az olvasó számára – de jelen sorok írója még közel sem tart ott. Neki ez a könyv az utóbbi idők egyik legjobb olvasmányélménye lett.

Ekulton fejtettem ki cefet hosszan, hogy hogy értem ez.

Chrétien de Troyes: Perceval, avagy a Grál meséje

Chrétien de Troyes (kb. 1140 – kb. 1190) francia költő volt, a regény műfajának úttörője, akinek életéről nagyon keveset tudunk, műveinek egy része elveszett, és pont a talán legfontosabb írását, cikkem tárgyát, nem tudta befejezni, minthogy elhunyt. Külön esszét lehetne írni művei magyar kiadásáról, legyen elég annyi, hogy a Vaskó Péter értő fordításában megjelent verses regény egyszerre hiánypótló kiadvány és irodalmi csemege.

Teljes cikkem róla ekulton.

Mr Tan – Mato: Jizo

Mély együttérzéssel megírt és szép, hangulatos képekkel megrajzolt manga ez, mely két fiúról szól, és a halálról.

Ekultra írtam róla.

MasterLab Comics: Cliff Burton: Orion Kid

Cliff Burton a Metallica nevű metal zenekar első három albumán (Kill’em All 1983, Ride the Lighning 1984, Master of Puppers 1986) volt a basszusgitáros, egészen tragikusan korai haláláig. Az ő történetét meséli el a legújabb MasterLab Comics füzet. De úgy, hogy nálam ez lett az eddigi legjobb MasterLab Comics.

Teljes cikkem róla ekulton.

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i hullámtörés

A második Georges Dupin-krimi Bretagne más helyén játszódik, mint az első, a bűntény és a nyomozás is igen eltérő, a breton vonatkozásokat pedig még jobban beledolgozta az író a regény szövetébe. Jobban is tetszik, mint az első rész, de különösen a befejezése miatt, mely a nyomozáson ill. bűntényen túlmutató (végül is azok után felmerülő) kérdésekbe megy bele. Többet erről nem mondanék, de ekulton a cikkemben hosszabban is kifejtem.

III. 7/8 FESZT – A poliritmikus zenekarok fesztiválja, 2023.10.07. – Bp. Supersonic

Olyan volt nekem ez a fesztivál, mintha valaki véletlenszerűen kiválasztott volna ötöt a kedvenc magyar bandáim közül, s hozzárakott volna még egyet, hogy valami újat is megismerjek. Persze nem így szervezték (konkrétan Berszán Miklós Mad Robots-gitáros), de attól még úgy éreztem magam, mint akinek előbb jött a karácsony.

Hammer site-on leírtam, milyen nagyon jó volt a feszt, és sok fotót is készítettem.