E nap a holland 
the Gatheringről szólt, és nem csak nekem. 18 órakor, víg napsütés közepette csaptak bele a húrokba, asszem, valamelyik új albumos (Home) dalba, és akár régebbit, akár újabbat, akár lebegőset, akár rockosabbat játszottak, nekem tetszett. És azt hiszem, ahhoz gonoszul féltékeny, házsártos házisárkánynak vagy ízlésmentesített, tökkelütött idiótának kell lennie az embernek, hogy ne érezze úgy, a mosolygós Anneke látványa és hangja őt is jobb kedvre deríti. 
Az immáron anyukaként is domborító énekesnőből áradt a bűbáj, a kedvesség, és a máskülönben akár depresszívnek, borongósnak, sötétnek is leírható dalaik is minimum vidám bólogatásra késztették az egybegyűlt jókora tömeget. 
Sőt, valamikor még egy strandlabda is előkerült a nézőtéren. A programban volt mindenféle, amit a Gathering tud, bár persze egy Liberty Bell, egy On Most Surfaces, pláne egy Strange Machines jóval nagyobb ovációt váltott ki belőlünk, mint az elszállt, pszichedelikus témák. De mondom, nem én vagyok az, aki ebben a koncertben igazi hibát bírt volna találni, nekem fülig ért a szám, és ez így volt jó.
the Gatheringről szólt, és nem csak nekem. 18 órakor, víg napsütés közepette csaptak bele a húrokba, asszem, valamelyik új albumos (Home) dalba, és akár régebbit, akár újabbat, akár lebegőset, akár rockosabbat játszottak, nekem tetszett. És azt hiszem, ahhoz gonoszul féltékeny, házsártos házisárkánynak vagy ízlésmentesített, tökkelütött idiótának kell lennie az embernek, hogy ne érezze úgy, a mosolygós Anneke látványa és hangja őt is jobb kedvre deríti. 
Az immáron anyukaként is domborító énekesnőből áradt a bűbáj, a kedvesség, és a máskülönben akár depresszívnek, borongósnak, sötétnek is leírható dalaik is minimum vidám bólogatásra késztették az egybegyűlt jókora tömeget. 
Sőt, valamikor még egy strandlabda is előkerült a nézőtéren. A programban volt mindenféle, amit a Gathering tud, bár persze egy Liberty Bell, egy On Most Surfaces, pláne egy Strange Machines jóval nagyobb ovációt váltott ki belőlünk, mint az elszállt, pszichedelikus témák. De mondom, nem én vagyok az, aki ebben a koncertben igazi hibát bírt volna találni, nekem fülig ért a szám, és ez így volt jó.Aztán átsétáltunk a PestiEst színpadhoz Isten Háta Mögött-re (bár maga a színpad messze nincs annyira a periférián). Ők mára a szakma kedvencévé nőtték ki magukat, egy rakás zenész meg egyéb, a zenével a rajongásnál némileg sűrűbben foglalkozó fazon jelent meg a koncertjükön. Mondjuk, hogy mennyi volt köztük, aki már a demóknál is azt mondta, hogy jó lesz ez, azt nem tudom, de ez nem minősítés - az IHM mindmáig igen borult és nehezen befogadható, kaotikus muzsikát játszik, amiben a tökös rock & roll-tól az alterockon és a stoner-en át a súly metal témákig iszonyat sok minden van. Aki most látta-hallotta őket először, annak mondjuk nem lettem volna a bőrében, de még ha akadt is ilyen a hallgatóságban, az is biztos elismerte, hogy a Tavaszi nemződüh egy zseniális sláger, és pont.