nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

szerda, június 04, 2008

Philip Pullman: Jack és a Madárijesztő

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2008 (első kiadás)
Fordította: Fedina Lídia
Eredeti cím: The Scarecrow and His Servant
Oldalszám: 224
Ára: 1999 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági

Philip Pullman egyike kedvenc íróimnak, elsősorban Az Úr sötét anyagai (His Dark Materials) trilógia miatt, ami a főműve eddig, és itt bővebben írtam róla. Ám a nagy sikerű trilógián, valamint a viktoriánus korban játszódó, fiataloknak szóló, nyomozós Sally Lockheart sorozaton kívül jó pár egyéb ifjúsági ill. meseregényt, történetet írt. Ezek közé tartozik a Jack és a Madárijesztő is, ami 2004-ben jelent meg Angliában.

A Peter Bailey kedves rajzaival illusztrált rövid regény egy olyan madárijesztőről szól, melybe belecsap a villám, s ennek eredményeképp életre kel. Mindez egy elképzelt Itáliában, kb. a XVIII-XIX. században történik, részint szép, részint háborúsújtotta vidékeken. A Madárijesztőnek hamarosan társa akad az árva fiú, Jack személyében, aki titkárául szegődik a fura, öntörvényű, nemes lelkű, ám többnyire kissé bugyuta figura mellé. Azt már a történet kezdetén megtudjuk, hogy a Madárijesztő készítője, az öreg Pandolfo úr valami fontos iratot rejtett el a tarlórépafejű fickó szalmabélésébe, ám megannyi kalandon, viszontagságon kell átverekednie magát Jacknek és gazdájának, mire megtudhatják, mi is áll azon a papírdarabon. Annyit mindenesetre sejthetünk, hogy köze van Tavaszvölgyhöz, és a gazdag és gaz Buffaloni családhoz, akik igyekeznek mindent uralni és birtokolni, beleértve Pandolfo úr földjét.

Az angol kiadó 9-11 éveseknek ajánlja a könyvet, nyilván nem véletlenül, hiszen az idősebbek talán túl soknak fogják találni a más mesékből, történetekből ismerős eseményeket, jeleneteket. Szó sincs nyúlásról, de hát az ember egy idő és sok könyv után mindenképp Robinson Crusoe-ra gondol, ha hajótörésről olvas, és így tovább. Ezzel nincs bajom, ahogy a csodás fordulatokkal sem, viszont itt-ott bizony akadnak logikai hibák, amik elég meglepőek Pullmantól. Emellett a fordítást sem érzem mindenütt eléggé hangulatosnak, bár a végén az a bírósági tárgyalás rendben van, s az író humora így is meg-megcsillan.

Összességében ez egy nem kihagyhatatlan, de azért szórakoztató, jópofa és kellemes olasz atmoszférájú sztori. A tökéletes óramű ill. A tűzijáték gyermeke pl. szerintem sokkal-sokkal jobb, ennek ellenére ez a regény 2005-ben megkapta a Nestlé Smarties Book Prize Ezüst Díját, ill. 2004-ben a Carnegie Medalra is jelölték, és úgy fest, a Wallace és Gromit filmeket meg a Shaun, a bárány sorozatot is jegyző Aardman fog belőle animációs filmet készíteni, ami jó ötletnek tűnik.

Címkék: