Queensrÿche: Queensrÿche

Finoman szólva kiábrándító volt, ami az utóbbi időkben a Queensrÿche-ban, örök legnagyobb kedvenc zenekaromban történt. A kitett énekes, Geoff Tate kicsit korábban jött ki a maga Queensrÿche albumával (majd ősszel eldönti a bíróság, ki használhatja a zenekarnevet), és az jobb volt ugyan, mint az utolsó két QR lemez, nem szólva Geoff legutóbbi szólóalbumáról, de így is gyenge. Viszont még elképzelni is lehetetlennek tartottam egy nélküle (Tate-lenül, haha) kiálló QR-ot. De Todd La Torre és a többiek bizony meggyőztek. Nem 100%-osan, de épp eléggé. Ez az album jobb, mint amire számítottam. És az ekultra írtam róla cikket.

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Gaiman azon írók közé tartozik, akik egyetlen oldal, akár egyetlen bekezdés alatt magukkal ragadják az olvasóikat. Ahogy elindul a történet, először az jut eszembe, hogy lám, már megint régi nagy mesterétől, Ray Bradburytől merít (márpedig nála szebben és jobban senki nem ír nosztalgikus dolgokat), aztán meg az, hogy akármekkora sztár is, Neil épp ezeken az oldalakon néz szembe azzal, hogy elmúlt fél évszázados, nem az az ifjú titán már, és ez önmagában is tiszteletre méltó.

Felnőttregény a gyerekkorról, szép és szomorú. Ekulton a teljes cikkem.

Vidra Gabriella: A barlang titka + interjú

Elérkeztünk hát a Tudás könyvei sorozat negyedik, befejező részéhez. Több, mint ezer oldalon követhettük végig négy (illetve öt) 13-14 éves gyermek kalandjait négy földrészen és a legkülönfélébb történelmi korokon át. Krisztiánnak és barátainak különféle feladatokat kell elvégezniük, hogy megtalálják és elnyerjék a Tudás négy könyvét, melyekre egy ősi gonosz lény áhítozik. Ha ő győz, az emberiség minden tudása az övé lesz, és fajunkat rabszolgasorba hajtja…

A katartikus befejezésű regényről cikk az ekulton.

Az írónővel két interjút is készítettem. Az egyik két részletben jelent meg írásban ekulton (1. rész, 2. rész), a másik videóinterjú, rövidebb, és csak néhány kérdés egyezik az írásossal. Megnézhető az írásos interjúk linkjén. És szerintem mindkét verzió nagyon jó lett.

Varró kétszer

Varró Dániel: Nem, nem, hanem

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy kijelentsük, Varró Dániel a 21. század Romhányi Józsefe, egy kivételes rímfaragó mester, akit utóbbi könyvei miatt a gyerekek illetve szülők zártak a szívükbe, de azelőtt megmutatta ő, hogy tud felnőtteknek is olyat írni, hogy guruljanak a nevetéstől. Mi több, fordítani is tud olyanokat.

A Nem, nem, hanem a legújabb gyerekverses könyve, vicces találós kérdések vannak benne, már mindkét fiam vágja rájuk a választ. Cikk a könyvről ekulton itt.

Shel Silverstein: Shelby bácsi állatkertje

Ezt meg magyarította Dániel, úgy, hogy varródanis is lett, de közben kiderül az is, hogy Shelby bácsi nagy hatással volt az ő művészetére. Ez amúgy eléggé beteg-ijesztő cucc, első blikkre, de a fergeteges humor oldja mindezt - meg amúgy is biztos vagyok benne, hogy a gyerekek máshogy veszik le az ilyesmit, más nekik a félelmetes, mint nekünk. Cikk a könyvről ekulton emitt.

The Moon and the Nightspirit, Bp. Dürer-kert, 2013. május 16.

Ez a rövid cikk, részint az én hibámból, kimaradt az épp megjelent júniusi Hammerből, úgyhogy itt olvasható.

Ritka alkalom a The Moon and the Nightspiritet koncerten látni, az meg még ritkább, hogy én is ott lehetek. Némileg szürreális élmény ezt a folk- és világzenei elemekből építkező zenét a Dürer kistermében hallgatni, és ahogy elnézem, hol-merre játszottak a világban, hát valóban léptek már fel olyan helyen, ami jobban illik a muzsikájukhoz, de így is remekül működött a dolog. Magától értetődő, hogy koncerten a békéscsabaiak zenéjének pogány, táncra hívó jellege kerül előtérbe (meg nyilván a programot is a tüzesebb dalokból állították össze, okosan), az éteri, elvarázsolt, tündéri meg lemezen erősebb. De ez így volt jó, pláne, hogy a hangzás hagyott némi kívánni valót maga után – nem úgy a hangulat. A közönség csoda lelkes volt, tényleg mintha valami jó kedélyű erdei ünnepen lettünk volna, lelki szemeimmel még az örömtüzeket is tisztán láttam. S hogy tényleg van valami régi világból való, sajátos varázs ebben a csapatban, azt számomra az bizonyítja, hogy Ági, Misi és két szintén ex-Evensong-os társuk látszólag mit sem öregedett, mióta először találkoztam velük, pedig az még a '90-es években volt.

(Az első fellépő a román Negura Bunget dobosának folkos projectje, a Din Brad volt, de nagyon nem jött be ill. át, a Negurára meg nem maradtam, mert vén vagyok én már a hétköznapi koncertekhez, amik ilyen sok késéssel kezdődnek - most épp a magyar határőrök szivatták a román zenekart...)

Scott Westerfeld: Behemót

Scott Westerfeld remekül felépített alternatív világában a darwinisták (akik közé a lány főszereplő is tartozik) elképesztő génmódosított lények segítségével, míg a barkácsok (tehát a németajkúak) szintén minden képzeletet felülmúló gőzgépekkel oldanak meg olyan feladatokat, amelyekre manapság a nyugati világ leginkább elektromos árammal vagy benzinnel hajtott holmikat használ. Ettől még lehetne unalmas is a sorozat, de Westerfeld izgalmas és körmönfontan felépített történetet és remek szereplőket is kreált hozzá.

Teljes cikkem ekulton.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Catherynne M. Valente gyermek/ifjúsági regénye sajátos, különös könyv. Írónőnk valószínűleg bele is halna, ha valami átlagosat, kliséset kellene írnia, noha sokszor épp abból kovácsol tőkét, hogy különféle régi kliséket, történetelemeket képes új módon használni, más megvilágításba helyezni.

A történet, a mondanivaló, az illusztrációk és még megannyi egyéb miatt az utóbbi évek egyik legjobb, legcsodásabb olvasmányélménye volt számomra. Teljes cikkem ekulton.

Vidra Gabriella: A templom titka

A Tudás könyvei 3. kötetében hőseink Európában járnak, három különféle helyen és történelmi korszakban. Az immáron öt nyolcadikos gyereket már megedzették az eddigi viszontagságok, ám ez nem teszi őket szuperhőssé – és nem védi meg őket az emberi kapcsolatok nehézségeitől.

Teljes cikkem az ekultura.hu-n.

Robert Low: A fehér holló

A Felesküdöttek saga harmadik része folytatja Medveölő Orm és társai, egy csapat viking kalandjainak elregélését, az eddig megszokott színvonalon, realistán, izgalmasan, érdekfeszítően. Teljes cikkem az ekultura.hu-n.

Orson Scott Card: A hegemón árnyékában

Kezdetben vala a Végjáték, a sci-fi klasszikusa, egy hosszú sorozat első része, melyből végre mozifilm is készül - őszre várható. Közben lett neki oldalhajtása, egy másik főszereplő, Bean nézőpontjából, és annak is sorozata. Ez a második rész, s nem is annyira sci-fi, mint inkább jövőben játszódó alternatív történelmi regény, jó sok pszichológiai résszel.

Teljes cikkem ekulton.

Keep Floyding - Budapest, Planetárium, 2013. március 29.

Pink Floyd tribute koncert a Planetáriumban, ráadásul a korai időszakra (s persze elsősorban a Dark Side of the Moonra) koncentráló műsorral - nem akármilyen élmény. S bizony, jó is volt, itt leírtam, hogy szerintem hogy.

(Fotó: Horváth Norbert)

Árnyak és Rémek – Ray Bradbury emlékére

Mikor Sam Weller és Mort Castle elkezdte összeállítani ezt az antológiát, Ray Bradbury még élt, olyannyira, hogy előszót is írt hozzá. Mire megjelent, már halott volt. És ez a novellás kötet is csak azt bizonyítja, micsoda nagyszerű író volt ő. Az itt felsorakozott 26 szerző az irodalom legkülönfélébb területeiről jön, ám mindegyikőjük mesterének tekinti Bradbury-t. Önmagában a névsoruk is elegendő ahhoz, hogy az ember megvegye a könyvet.

Teljes cikk ekulton.

East életmű koncert, 2013.03.12. MüPa

Az East 1975-ben alakult, lemezeik 1981 és 1994 között jelentek meg, és olyan progresszív rockot játszottak, amelyen mit sem fogott az idő. Ott voltam a BS-ben az utolsó koncertjükön (Két arc), és valahogy nem reméltem, hogy egyszer még újra láthatom őket. Arra pedig nem számítottam, hogy a visszatérés ilyen nagyszerű és katartikus lesz.
Írásom a Hammer site-on.

Joanne Harris: Csokoládés barack

Joanne Harris immáron hosszú és gazdag pályája során sok mindenfélét írt, ám a legnagyobb sikereit a Csokoládéval aratta. Mikor úgy négy éve újra Vianne Rocher-ről és lányáról írt, ugyanolyan bizonytalanul vettem kézbe azt a regényt (Csokoládécipő), mint ezt az újat. Nem voltam meggyőződve róla, hogy szükség van folytatásra. Mégis, bár messze nem annyira, mint az első, tetszett a második, és most a harmadik rész is.

Hogy miért, az ide klikkelve olvasható.

Peter Ballnik: Apák kézikönyve

Anyáknak szóló illetve általános gyereknevelési meg babagondozási könyvből annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Kimondottan apáknak szóló kiadvány azonban alig akad. Ebben közrejátszhat az, hogy a legtöbb férfi alighanem úgy áll hozzá, hogy mit neki, meg hogy könyvből az ilyesmit úgysem lehet megtanulni, és ebben lehet is valami. Nekem mégis az a tapasztalatom, hogy egyrészt a legtöbb valamire való könyvben akad legalább egy-egy mondat, ami adott pillanatokban nagyon jól jön az embernek, másrészt meg a teljesen magától értetődő dolgok sem feltétlenül jutnak az eszünkbe, jól jön néha, ha valaki vagy valami emlékeztet minket rá.

Peter Ballnik könyve olvasmányos, jól követhető (bár aki ceruzával megjelölős, jegyzetelős típus, az nem fogja szeretni ezt a magas minőségű, fényes papírt), és egyfajta magabiztos, pozitív hozzáállást igyekszik közvetíteni apukáknak, illetve arra ösztönzi őket. Teljes cikkem az e-kultúrán.

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Conor 13 éves angol fiú, akinek az édesanyja rákos. Éjszakánként visszatérő rémálom kínozza, melyben nem tudja tovább tartani valakinek a kezét, s az lezuhan… Ám egy alkalommal, álmából ébredve, éjfél után 7 perccel hangot hall kintről, valaki őt szólítja. A fiú ablaka egy régi templom sírkertjére néz, ahonnan eljön hozzá a megelevenedő, szörnnyé váló tiszafa. Mint mondja, azért jön, hogy segítsen Conoron: három történetet mesél el neki, de cserébe a fiúnak is el kell mondania a saját történetét – a rémálmát…

Gyönyörűen-félelmetesen illusztrált, fontos és jó könyv ez, olyan témákról, amikről a nyugati civilizációban valahogy nem illik beszélni, holott a szembenézés segítené a megértést és feldolgozást. Teljes cikkem az e-kultúrán.

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Max egy autisztikus fiú, aki az átlagot messze meghaladó képességekkel bíró képzeletbeli barátot alkotott magának. Budo a neve, és bár senki más nem látja őt Maxen kívül, ahogy az események alakulnak, ő lesz az, aki talán megmentheti a fiút...

Megindító, de nem direkte, hatásvadász módon a könnyzacskókat stimuláló regény ez, teljes ajánlóm az ekultura.hu-n.

Lee Child: Killing Floor

Nem vagyok egy krimi/thriller rajongó, noha sok olyan kedvenc könyvem/filmem van, amelyben vannak ilyen elemek. De a Killing Floort annyira tukmálta rám valaki, hogy végül elolvastam, és nem bántam meg. Jack Reacher egy igazi kemény csávó, Lee Child meg a fokozások mestere. Teljes cikk az ekulton.

Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete

A hírhedten elvetemült humorú Christopher Moore negyedik regénye volt ez, eredetiben 1997-ben jelent meg, és ez azért fontos, mert a hibáira rá tudom fogni, hogy még kevésbé volt tapasztalt akkoriban – bár nem sokkal később előállt a Jézus életének a Bibliából kiszerkesztett részét feldolgozó Biff evangéliumával, ami viszont messze-messze kimagaslik a könyvei közül. No mindegy, az, amiért a legjobban szeretjük Moore-t, vagyis a humora, itt is működik.

Teljes cikk az ekulton.

Mette Jakobsen: Minou szigete

Tüneményes kis könyv ez, régies, hideg, mégis bensőséges hangulatot árasztó borítóval, nem lehet nem kézbe venni, ha az ember meglátja a könyvesboltban. Egy kicsiny szigeten játszódik, és leginkább a szeretetről és a gyászról beszél, egyszerre egyszerű és zavaros módon.

Teljes cikk az ekultura.hu-n.