Todd La Torre interjú

Todd La Torre jó sokáig dobosként érvényesült a floridai színtéren, majd a harmincas évei közepén a Crimson Glory énekese lett, 2012-ben pedig a Queensrÿche-ban vette át Geoff Tate helyét. Három Queensryche album után Todd idén egy Rejoice In The Suffering című szólólemezzel ápolja a klasszikus heavy metal hagyományokat. Épp a születésnapján interjúztam vele. Mondott pár dolgot, amit máshogy látunk, de attól még Todd csodajó arc, a lelkesedése, meg ahogy énekel, szuper.

Az interjú itt olvasható.

David Hockney · Martin Gayford: A ​képek története

Ez egy átfogó, lebilincselő és elgondolkodtató könyv, mely új látásmódot, új nézőpontot ad, sok mindent jobban értek általa a képzőművészetben ill. általában a képek kapcsán. Érdemes vele lassabban haladni, rászánni az időt, hogy minden a helyére tudjon kerülni, mert azért több szempontból sem könnyű olvasmány.

Teljes cikkem ekulton.

Matthew Dicks: 21 tétel a szerelemről

Akár felfoghatjuk úgy is, hogy Dicks könyve valahol Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi-jének a továbbgondolása, ill. az abban oly fontos listaírás csúcsra járatása. Dan ugyanis, aki mesélőnk és listaírónk, már megházasodott, s nem a múltra koncentrál – noha sajátos kapcsolata maximalista anyjával, menő(ző) bátyjával és a válás óta eltűnt apjával nagyon is jelen van. Ám a naplószerűen, de listák segítségével megírt történet a (már nem is annyira) ifjú férj jelenéről szól. Arról, hogy hiba volt otthagynia a tanári állást és könyvesboltot nyitnia, és a csőd szélén állnak, de nem tudja, hogyan mondja el mindezt a feleségének… Listákat meg állítólag azért írt, mert a pszichológusa ezt tanácsolta neki. Hogy ebből épkézláb történet kerekedjen, ahhoz azért valóban kellett kreativitás Dicks részéről, de egész ritkán éreztem erőltetettnek a koncepciót. Mindenesetre végig kellett olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön.

Teljes cikkem ekulton.

Haller Szabolcs / Nyugati24 Projekt - interjú

Haller Szabolcs önállóan is remek fotókat készít, járjon bár Kubában, Tibetben vagy épp Pécsett – képeit látva hamar megérti a néző, miért kérte fel őt a Fujifilm, hogy legyen hivatalos képviselőjük. Szabolcs számára azonban a közösségépítés is fontos, s ennek keretében hozta össze sokadmagával a Nyugati24 projektet, melynek keretében bő 24 órán át fotózták a Nyugati teret és környékét, páratlan fotóanyagot hozva létre.

Az interjú itt olvasható.

Kalas Györgyi: Sandwich ​grófja és a nápolyi pizza

Olvasmányos, élvezetes (jóhogy!), mókásan illusztrált könyv kedvenc ételeink történetéről, sok jó ismeretanyaggal.

Teljes cikkem ekulton.

Slowmesh interjú és exkluzív unplugged felvétel

Még februárban interjúztam a SLOWMESH zenekarral, a márciusi Hammerben jelent meg a cucc kb. harmada, de akkor még csak a lapba került QR kóddal lehetett megnézni azt a két exkluzív unplugged dalt, amit konkrétan ott nálam vettünk fel a srácokkal, és számomra simán az év egyik legjobb élménye volt (ÉLŐ ZENE!!!). Most viszont felkerült a Hammer site-ra a teljes interjú, baromi jókat meséltek az emberek (tési szélmalmok, Európa-turné-sztorik!), plusz itt van az unplugged youtube linkje.

 

 

Beregi Tamás: Egyszer egy kutya

Ahogy arra számítottam, az Egyszer egy kutya nem pusztán egy a kutyás könyvek sorából, melyek ilyen-olyan szemszögből írnak arról, milyen együtt élni egy kutyával, és milyen elveszíteni őt. Emellett korrajz is az elmúlt évek Budapestjéről egy bulizós életet élő alternatív fazon szemszögéből (aki minden bizonnyal jó nagy részben maga az író), elmélkedés életről és halálról, valamint két különös külföldi utazás krónikája. De a középpontban végig a Lulu nevű kutyus van, és az ő Bertram nevű gazdája, kettejük kapcsolata, utóbbi szerencsétlenkedései, rossz húzásai, de nemes és megindító cselekedetei is. Mert természetesen a menhelyről származó, felemás szemű kutya gyökeresen megváltoztatja az íróként a maga Magnum Opusán (mindhiába) dolgozó Bertram életét, az egész életfelfogását, s olyan szoros kapcsolat alakul ki közöttük, ami valóban életre szól.

Teljes cikkem ekulton.

Land Of Charon: A Láz

Húsz éve jelent meg a Land Of Charon utolsó teljes albuma, és Farkas János, Castro, a dobos megkért, hogy írjak róla cikket, hogy milyennek látom ma. Még mindig megrázó album, sőt, az évek csak gazdagították számomra.

Ekulton a cikkem.

Slowmesh: Isolate

Azt szeretem a Slowmeshben, hogy sok különféle gyökere van a zenéjüknek, melyekből valami csak rájuk jellemzőt alkotnak. Valami olyat, mely éppúgy működik odafigyelős, belemerülős hallgatásnál, mint amikor csak valami felszabadító, bulis zenére vágyom. Hogy nagyon komoly gondolatokra és zenészi megoldásokra éppúgy képesek, mint megveszekedettül feelinges rockzúzásra. És hogy mindez egyensúlyban van náluk.

Teljes cikkem ekulton.

David Petersen: Egérőrség: 1152. tél

Az Egérőrség története 1152. őszén kezdődött, már ami a képregénysorozatot illeti, mert egyébként hosszú-hosszú történelme van már ezeknek az egereknek. David Petersen író-rajzoló lenyűgöző történetet és illusztrációkat alkotott már az első kötetben is, de arra nem számítottam, hogy a folytatás még jobban fog tetszeni.

Teljes cikkem ekulton.

Nick Hornby: Egy házasság helyzete

Először elolvastam a könyvet, aztán megnéztem HBO Gón a belőle készült sorozatot. És ilyen megközelítésben a tévés verzió tetszett jobban, méghozzá azért, mert a könyv gyakorlatilag csak forgatókönyv, leírja röviden, hol van a házaspár (mindig ugyanabban a pubban, majdnem mindig ugyanazon asztalnál), és ott vannak az amúgy gyakran szuper (másfelől nem teljesen életszerűen sziporkázó és frappáns) párbeszédek, de hiányzik, hogy Hornby mindezt kikerekítse a maga intelligens és szórakoztató módján. Attól még a könyv és a sorozat intelligens és szórakoztató, de úgy vélem, megkíván némi megfelelő hozzáállást az olvasó-nézőtől.

Teljes cikkem ekulton.

Kirsch András: Krákogjatok, varjak! - Versesköpet

Kirsch András nevét a német import (vagy épp azon irányba exportra szánt) szeszesitalokat fogyasztók félig ismerik, hiszen a családneve cseresznyét jelent. Az újságíróként (pl. Lángoló Gitárok) és horror punk énekesként (Bloody Holly and the RicketZ) a honi underground rockszíntéren jól ismert férfiút első kötetében nem kimondottan új oldaláról ismerhetjük meg, hiszen akik ismerjük, tudjuk, hogy megveszekedett humora van, melyet eddig is bőven csatornázott írásos művekbe.

Teljes cikkem ekulton.

Amang: Balance Trans I. – II.

Lufti Amang Balázs egy rendkívül sokoldalú ember. Magam közel húsz éve ismerem, amikor még a Vian nevű zenekarban énekelt, és a népzenét keverték rockkal, kiválóan. Azóta Amang még sokkal szélesebbre járta világát, így ez a dupla szólólemeze rendkívül változatosra, színesre sikeredett.

Teljes cikkem az albumról ekulton.

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3.

A Sandman későn jutott el hozzánk (még a Cartaphilus-féle első kötetek is), mégsem túl későn, hiszen ott volt a '90-es évek levegőjében, ismeretlenül is átjött a szellemisége. S mégis milyen megdöbbentő és káprázatos élmény végre magyarul is olvasni! Az öt kötetből álló gyűjteményes kiadás közepe jött ki múlt év végén, és ekulton írtam róla.

The Waiting Ones: For Those Who Love To Be On the Road

A The Waiting Ones Kovács Attila gitáros első szólóalbuma, és még annál is változatosabb, mint amire emberünk múltja alapján számítani lehetett.

Attilát magam a miskolci Varso zenekarban ismertem meg, amellyel igen sajátos progresszív metalt játszottak, melybe a King Crimson-féle borulások épp úgy belefértek, mint a Toolt idéző fura témák, de akár sludge meg death metal vaskosságú riffek is. Aztán számos zenekarban szerepelt, mint a Watch My Dying, a Superbutt vagy a Sear Bliss (ott most is), de ő az életrehívója a vaskos humorú, őrült szerzeményei miatt hírhedtté vált Halálfej együttesnek is. Ám ez a szólóanyag nem poénkodós (csak egy icipicit), és már csak azért is komoly teljesítmény, mert minden egyes hangját maga Attila rögzítette. A dob így jobbára dobgép, és nem mindig szól szépen, máskülönben viszont nem érheti szó a ház elejét, jól összerakott anyag ez.

Teljes cikkem ekulton.

Best of 2020

• Könyv  

Isabel Allende: Maya naplója

Susanna Clarke: Piranesi

Philip Pullman: A Titkos Birodalom

David Petersen: Egérőrség: 1152. ősz

Ken Liu: Az ​istenekkel nem lehet végezni

Lily Brooks-Dalton: Az ​éjféli égbolt

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Joel Meyerowitz: Hogyan ​fotózok én

Ray Bradbury: Marsbéli ​krónikák (teljes változat)

Frank Herbert: A ​Dűne

Ahhoz képest, hogy a könyvpiacnak igen odavágott a járvány, egész sok szuper megjelenés volt, rengeteg jó könyvet olvastam 2020-ban, újakat is, nem csak újraolvasósakat. Igaz, a legjobban egy végre sorra került régebbi regény tetszett.

• Film

Inkább lennék özvegy

Világpolgárok

A család kicsi kincse

Az Úr sötét anyagai 2. évad

Csodatévők 1-2. évad

 

Ebben az évben nyilván alig voltam moziban. Egy igazán kiemelkedő filmet láttam ott, meg még egy nagyon jót, a többi felejtő, de HBO Gón megnéztem végre a fenti lista harmadik darabját, plusz nagyon jó volt a fent említett két sorozat is (Steve Buscemi mint Isten egyszerűen felülmúlhatatlan).

• Koncert

Storm The Studio / Superunknowns, A38

Mad Robots / Slowmesh, Trip hajó

Watch My Dying / Cadaveres / divideD, Dürer Kert

Összesen ennyi koncertre jutottam el 2020-ban. Az év eleje iszonyú sűrű volt, aztán meg nem lehetett menni, aztán meg egy kis ideig de, és mindhárom nagyon emlékezetes koncert volt. És nagyon sajnálom, hogy a Dürer Kertnek is elhozta a végét ez a rohadt év.

 

• Dalok 

Angertea: Chris

Armored Saint: Standing on the Shoulders of Giants

Deftones: Ohms

Divided: Until the Stars Turn Cold

Dool: Wolf Moon

Enslaved: Homeland

Fates Warning: Now Comes The Rain

Garmarna:  Ramunder

Ghost Toast: Eclipse

Green Carnation: Leaves of Yesteryear

Kari Rueslatten: Alt brenner nå

Mad Robots: tentacles

Molasses: Death Is

Molnár Róbert Band: Valami álom

Mytra: N.I.R.A.

Nomad: Lesz még nyár

Pain Of Salvation: Icon

Pallbearer: Forgotten Days

Pearl Jam: Dance of the Clairvoyants

Perfect Pill: Nothingness

Psychotic Waltz: Pull the String

Reason: Messiah

S.O.O.T.: BánaToska

Sólstafir: Alda Syndanna

The Moon And The Nightspirit: Kaputlan kapukon át

The Ocean: Pleistocene

Thy Catafalque: Napút

Trident: Jobb lesz

Tulpa: Paralyzed

Zselenszky: Elhallás

De készítettem egy youtube-os lejátszási listát is a fenti dalokkal.

• Fotók

Nyilván fotózni sem nagyon jártam el a járvány alatt, de pl. az alábbiakat szeretem.

Tápiószentmárton

Mad Robots koncert

Hegyestű, Monoszló

Fölösleges arról írnom, hogy a fentebb összeszedett csodajó dolgokon túl milyen volt 2020, alighanem mindenkinek ártott, bár természetesen most is van, aki meggazdagszik mások nyomorán. Ami engem különösen dühít, az az, hogy a kultúránkat öli ez az egész. A kulturálódás és szórakozás közösségi lehetőségeit. És azt, hogy találkozzunk a szeretteinkkel. Emberi mivoltunkban kaptuk a legnagyobb pofont. Ezért fontos, hogy olvassunk jó könyveket, hallgassunk jó zenéket, nézzünk jó filmeket, és minden lehetségeset megtegyünk a kapcsolataink ápolgatására. És hogy emlékezzünk, mi volt azelőtt. Mekkora szabadságunk volt, mit vesz el tőlünk ez az egész. Adja az ég, hogy 2021-ban véget érjen a járvány, és újra emberhez méltó életet élhessünk!

 

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A különösen esztétikus borítóba csomagolt könyv egy japán színházi rendező és színjátékíró műve, egy díjnyertes darabjából írta át különálló, egymáshoz mégis megannyi szállal kapcsolódó fejezetekből álló regénnyé. Számomra ritka különleges olvasmány volt, és nem csupán azért, mert végig a Funiculi Funicula nevű kicsiny tokiói kávézóban játszódik, ahol az egyik székre leülve az ember visszautazhat a múltba…

Teljes cikkem ekulton.

Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

A fekete borítós első kötetet a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Ifjúsági Könyv Írója-díjjal jutalmazta (vagyis nyilván a szerzőt), és a hasonlóan szép, ám fehér borítós folytatás nem is okoz csalódást. Persze folytatásról, pláne befejezésről elég nehéz spoiler nélkül írni, azzal meg, hogy a három mesélő-főhős szemén és szavain keresztül elénk tárt történet nem várt fordulatokon keresztül eljut a végkifejlethez, még semmit nem mondtam. Ki látott még olyat, hogy egy író félbehagyja a sztorit?! De a cselekményről tényleg nem szabad sokat elárulnom, legyen elég annyi, hogy ha Huszti uram remekül felépített egy másik világot, beletéve számtalan sajátos, üdítően egyéni „dolgot” és szereplőt, hát a folytatásban mindezeket jó alaposan összerázza és összehozza, és számos olyan pillanat vár az olvasóra, amikor a lélegzetéért fog kapkodni.

Teljes cikkem ekulton.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.

Jó, mint mindig, sőt. A kötet záró, tizenegyedik fejezete „Az elefánt tornya” című Howard-novella feldolgozása, mely tartalma és cselekménye kiemelkedik az életműből. Howardra egyértelműen hatott az H.P. Lovecraft-féle természetfeletti horror (levelezésben is álltak), ám egyikük életművében sem igen találni olyan érzelmi, gondolati pluszt, amilyet ez a kivételes történet hordoz. Bár Conan itt is győz, még őt magát is megérinti annak a mérhetetlen szomorúsága, amivel találkozik – és ami miatt a történet vége hovatovább felemelő lesz. Pusztán ezen fejezet miatt is érdemes beszerezni ezt a vaskos kötetet. 

Teljes cikkem ekulton.

Henry Carroll: Ezt ​a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni

Henry Carroll vékony kis könyve merész vállalásnak tűnik a címe alapján, de tényleg nagyon sokat tanulhat belőle az olvasó, legyen bár kezdő vagy tapasztalt fotós. Carroll egyik nagy erénye, hogy képes megértetni az olvasóval, hogy az egyes témáknál megjelenő fotók hogy működnek, mi bennük a jó. És van köztük nem egy, amire elsőre bárki avatatlan legyintene, hogy ilyet akárki tud, de aztán Henry elmagyarázza, mi bennük a lényeg, és onnantól máshogy látjuk. És ez rendkívül inspirálólag tud hatni az emberre.

Teljes cikkem a FotóVideó magazin honlapján olvasható.